A FIFA lesújtott, Zubizarretát elküldték: ebből hogy jön ki a Barcelona?

Az egyszerűség és az átláthatóság kedvéért haladjunk posztonként, és vegyük számba, hogy jelenleg, illetve a következő szezonban kikkel számolhat az aktuális vezetőedző, továbbá néhány gondolat formájában kitérünk arra is, hogy Luis Enrique hol követ(ett) el hibákat.

A kapusokra nem érdemes sok szót pazarolni, a tavaly nyáron szerződtetett Claudio Bravo és Marc-André ter Stegen mellett a saját nevelésű Jordi Masip jöhet számításba. A chilei kapuvédőre a bajnokságban nem lehet panasz, tizenhét forduló során csak nyolc gólt kapott, nem az ő lelkén szárad, hogy a csapat ötször is pontokat hullajtott már ebben az idényben. A német Ter Stegen eddig a Bajnokok Ligájában és a Király-kupában kapott lehetőséget, a Paris Saint-Germaintől elszenvedett idegenbeli vereség alkalmával több esetben sem állt a helyzet magaslatán, de összességében rá sem lehet panasz, bár az még nem derült ki, hogy egy élet-halál meccsen milyen teljesítményre képes – talán a tavasszal. A katalánok akadémiáján felnövő Masip képességeiről az Huesca ellen idegenben 4–0-ra megnyert kupameccsen nem sokat tudtunk meg. A 26 esztendős kapus nagyjából arra számíthat, mint néhány évvel ezelőtt Oier Olazábal: harmadik számú kapuvédőként csak elvétve állhat a gólvonalon.

Kapusokat tehát 2014-ben vett a Barcelona, bíznak bennük, néhány évig valószínűleg akkor sem vásárolnának erre a posztra új játékost a vezetők, ha lehetőségük lenne rá.

Jöjjenek a védők, ezen a ponton pedig már kezd érdekessé válni a történet. Az első számú jobbhátvéd továbbra is Daniel Alves, aki az elmúlt két szezonban mutatott játékához képest valamelyest feljavult ebben az idényben, de a szurkolóknak (és legfőképpen Luis Enriquének) tudomásul kell(ene) vennie, hogy már nem lesz az a futballista, aki 2009-ben és 2011-ben BL-t nyert az együttessel. A 31 éves brazil futballistának a nyáron lejár a szerződése, a klubvezetők azonban a jelek szerint az átigazolási tilalom ellenére sem szeretnének vele hosszabbítani.

De akkor ki játszik majd a védelem jobb szélén? Kézenfekvő válasz Martín Montoya, akire a katalánok fiataljait jól ismerő Luis Enrique az idény eleje óta „pikkel” valamilyen okból kifolyólag, sokáig még a meccskeretbe is nehezére esett nevezni. Nem meglepő módon a spanyol korosztályos válogatott védő menedzsere decemberben kijelentette, ügyfele megelégelte, hogy csak edzésen rúghat labdába, ezért a télen távozni szeretne. A vezetőedzőben talán ekkor tudatosult, hogy ha nem játszatja, elveszítheti a 23 esztendős futballistát, akit az óév utolsó két, valamint az idei első mérkőzésén rögvest a kezdőcsapatba tett (2013 decembere óta nem volt rá példa, hogy Montoya zsinórban három tétmeccsen kezdő legyen) – vélhetően azért, hogy változtassa meg a véleményét, és mégis a maradás mellett döntsön.

A jelek szerint jelenleg erre van nagyobb esély, mert a Barcelona húszmillió eurót kér Montoyáért, amit egyik érdeklődő, így az első számú kérőnek számító Juventus sem óhajt kifizetni. Persze ha játszik, biztos szívesen marad a futballista, de ki tudja, Luis Enrique csak a tüzet szerette volna oltani Montoya szerepeltetésével, vagy valóban kegyeibe fogadta az eddig mellőzött labdarúgót, akinek a teljesítményén az utóbbi időben érződött, hogy meccshiánnyal küzd, de hosszú távon még mindig jobb megoldásnak tűnik, mint a Sao Paulótól megvásárolt Douglas Pereira.

A 24 esztendős brazil bekk produktumát a békesség kedvéért inkább nem minősítjük, legyen elég annyi, hogy – az eddig látottak alapján – óriási bajban lesz a Barcelona, ha hétről hétre neki kell megoldani a jobbhátvéd szerepkörét. A vezetőség természetesen kiáll a futballista mellett, akinek „időre van szüksége, hogy megszokja az európai futball légkörét”, de azért egy Barca által szerződtetett futballistától elvárható lenne, hogy az első három mérkőzésén legalább megvillantson valamit a képességeiből, melyeknek köszönhetően a katalán elitalakulatba igazolhatott – ez nem történt meg.

A középhátvédposzton Gerard Piqué, Marc Bartra, Jérémy Mathieu, valamint Thomas Vermaelen és Javier Mascherano áll rendelkezésre. Létszámban erre a pozícióra megvannak a játékosok, minőségben már nem biztos. A csúcsformájában kétségkívül a legjobbak közé tartozó Piqué nem számít stabil kezdőjátékosnak, a szezonban eddig „csak” tizenöt meccsen lépett pályára, és bár a meggyőző teljesítménnyel adós, a Barcelona jelen helyzetében több játéklehetőséget érdemelne.

A feltörekvő Bartra megítélésünk szerint stabil pontnak számít a védelem tengelyében, ha éppen szerepet kap, de az esetek többségében inkább a rutinosabb játékosokat részesíti előnyben Luis Enrique, mintsem a támadásokat is előszeretettel segítő lendületes fiatalt. Ez a döntés sem biztos, hogy helyes.

Szomorú, hogy a világ egyik legjobb védekező középpályásának tartott Mascherano évek óta (többnyire) középhátvédként lép pályára, mert a vezetőség Carles Puyol „kiöregedése” óta nem tud egy, a problémák orvoslására hosszú távra megoldást jelentő belső védőt igazolni. A világbajnoki ezüstérmes argentin mentségére szóljon, hogy általában remekül megoldja feladatát, sokszor a védelem legjobbja, és önfeláldozó mentésekkel, valamint becsúszásokkal menti meg csapatát a góltól, de ha éppen rossz napot fog ki, hajmeresztő hibákra is képes. A világ bármely más csapatában eredeti posztján tündökölhetne, a Barcánál a védelemben próbálja megoldani a rá háruló feladatot…

A belga Vermaelen sorozatos sérülései miatt még mindig nem mutatkozhatott be az első csapatban, pedig szerződtetésekor Andoni Zubizarreta (most már korábbi) sportigazgató azt mondta, hogy azonnali megoldást jelent a személye. Nagy kérdés, hogy körülbelül egy év kihagyás után az Arsenal volt játékosa hogyan kezeli majd a nyomást. Ha egészséges lesz és ismét a legjobbját nyújtja, felér egy új igazolással.

Itt van még a 31 éves Mathieu, akiért 2013-ban sajnáltak kifizetni tízmillió eurót, majd egy évvel később adtak érte húszat… A francia labdarúgó kis túlzással kirobbanthatatlan az alapcsapatból, Luis Enrique kedvenc játékosai közé tartozik, pedig az egyik legsebezhetőbb pontja az amúgy sem acélos védelemnek. A kiscsapatok ellen jól hozza, amit elvárnak tőle, a rangadókon azonban életveszélyes a jelenléte. Aki látta a Real Madrid elleni rangadót, valamint a PSG elleni meccsen a Lucas Moura elleni védekezését, nem kételkedik szavainkban. Egy szó, mint száz: jóval több percet tölt a pályán, mint amire hivatott lenne.

A balhátvédek közül Jordi Albára nem lehet panasz, a Real Sociedad elleni öngóljától függetlenül a katalánok legjobb védőjátékosa, a támadásokat is rengeteget segíti, talán még az előző idényekben látottaknál is többet. Vetélytársa a brazil Adriano, akit a nyáron Luis Enrique kérésére nem engedtek el a Romához, ehhez képest elvétve jut csak szóhoz. Igaz, a több poszton is bevethető futballistától mostanában nem láthatjuk, amit megszoktunk, de ebben az is szerepet játszhat, hogy az ősszel heteket hagyott ki szívproblémák miatt.

Mivel kölcsönadott védője nincs a Barcelonának, házon belül kell megoldani a problémát. A B-csapatból a 20 esztendős portugál Edgar Ié, valamint a nála egy évvel fiatalabb kameruni Frank Bagnack jöhet szóba, mint akik felkerülhetnek az A-keretbe, de korai lenne még őket bedobni a mély vízbe. Már csak azért is, mert a Barca B a másodosztályban 19 forduló alatt 34 gólt kapott, tehát meccsenként átlagosan majdnem kettőt. A találkozók többségében a két ifjú titán szerepelt belső védőként.

Lássuk a középpályásokat, akik között a következő szezonban ugyan lehetnek új arcok, de ezen a poszton hasonlóan nagy a baj, mint a védelemben. Hogy miért? A vezetőség nem gondoskodott Xavi és Andrés Iniesta megfelelő szintű pótlásáról. Az új kihívásokra vágyó(?) Sergio Busquets helye akkor is megkérdőjelezhetetlen, ha nem a legjobbját nyújtja, a támadó középpályások terén azonban gondok adódnak.

Xavi helyzete Alveséhez hasonló: játéka javult a legutóbbi két évben látotthoz képest, de ha tetszik, ha nem, eljárt felette az idő. A kulcspasszok és a világklasszis teljesítmények elmaradnak, az átlagos teljesítményeket még mindig hozza, ám az ő posztján ennél többre lenne szükség. Az utódjának szánt Ivan Rakitic csupa szív futballista, sokat robotol, a kapura is veszélyesebb, mint az apró termetű spanyol, valahol mégis más típusú játékos. Az új Barca motorjának szánt horvát (ki tudja, miért?) ebben a szezonban nagy rangadót még nem játszott végig, pedig rá szüksége lenne a csapatnak. A 2015–2016-os idényben már kulcsszerep hárulhat rá, a vezetőségtől az ő megszerzése jó húzásnak bizonyult, már csak a töretlen bizalmat kellene megkapnia a vezetőedzőtől...

A nagyobb gondot Iniesta posztja jelenti. Nincs utódja. Ami nem is lenne égbekiáltó probléma, ha a 2010-es világbajnoki finálét eldöntő spanyol klasszis még mindig ugyanolyan zseniálisan futballozna, ahogy azt elvárják tőle, ám ebben az évadban az ő játéka sem olyan lehengerlő, mint korábban. Trükkjei már nem annyira hatékonyak, sok veszélyt a kapura ebben a szezonban sem jelent, és a tizenhét mérkőzésen kiosztott öt gólpassztól sem esik le az állunk. Félreértés ne essék, Iniesta még mindig képes fantasztikus megoldásokra, csupán a saját maga által magasra tett lécet veri le sokszor. Ebben a tekintetben párhuzamba állítható Lionel Messivel.

Viszont a Barcának vannak tehetséges és/vagy kölcsönadott középpályásai. A West Ham Unitedben állandó játéklehetőséget kapó, időközönként már ismét régi önmagát idéző Alex Song sajtóhírek szerint nem szeretne visszatérni a Barcelonához, amely 80 millió euróban szabta meg a kivásárlási árát. Ennyi pénzt nyilván egyetlen klub sem fizet ki érte, de vélhetően születik egy mindegyik fél számára kedvező megoldás. A nóta vége valószínűleg az lesz, hogy a kameruni futballista a nyáron végleg távozik.

A Rakitic-ügylet keretén belül a Sevillának kikölcsönzött Denis Suárezben viszont már több lehetőség rejlik, az ő játékintelligenciájából a jövőben hasznot húzhatnak a katalánok. A 20 éves támadó középpályás 23 mérkőzésen két gólt és három asszisztot jegyzett ebben az idényben az andalúziai együttesben, amitől nem sokan esnek hanyatt, az viszont figyelemre méltó, hogy alapembere csapatának. Márpedig a mindig minden játékosától maximumot elváró Unai Emery ok nélkül biztos nem játszatná rendszeresen. A fiatal spanyol a nyári felkészülés során biztos megkapja a lehetőséget a bizonyításra, rajta múlik, hogy él-e vele.

A másik reménység a 18 esztendős Alen Halilovic, aki előtt ígéretes jövő áll, ám a fizikai paramétereit tekintve még nem áll készen arra, hogy meghatározó tagja legyen az első keretnek. Nagyon képzett labdarúgó, jól cselez és lő, de még nem nőtte ki a B-csapatot, melyben 13 meccsen kétszer volt eredményes. Sajtóértesülések szerint ugyanakkor a horvát a következő idényt már nem a tartalékegyüttesben kezdi meg, a vezetőség a nyáron vagy felviszi az első csapatba, vagy kölcsönadja. A jelenlegi állapotokat ismerve bölcsebb döntésnek tűnik a megtartása.

A védekező középpályásként bevethető Sergi Samper is tehetséges, a szakemberek az „új Busquetsnek” tartják, de ha a „régit” Mascherano sem tudja kiszorítani a kezdőcsapatból, akkor a 19 éves játékosnak sem fog menni. Rá valószínűleg újabb év vár a B-csapatban, és a kisebb téttel bíró meccseken szerepet kaphat a „nagyoknál”.

A támadó középpályások közül még nem esett szó Sergi Robertóról és Rafinháról, akik a mutatott teljesítményük alapján ellentétes szerepre számíthatnak a jövőben. Előbbi futballista évek óta „tűzközelben van”, ám huzamosabb ideig nem képes olyan teljesítményre, ami arra predesztinálná, hogy kiszorítsa a kezdőből Xaviékat. Tőle általában átlagos teljesítményt látunk, a védekezésből kiveszi a részét, de a támadójátékhoz nem, vagy csak ritkán tud pluszt hozzátenni. Az 1994-es világbajnok Mazinho fiával, Thiago Alcántara testvérével, Rafinhával más a helyzet, nem tévednek azok a szakemberek, akik benne több fantáziát látnak. Technikás, jól lát a pályán, oda tudja rúgni a labdát, ahová szeretné, neki mindenképpen jót tett, hogy a legutóbbi szezonban Luis Enrique irányítása alatt a Celta Vigónál állandóan lehetőséghez jutott. Bátyja pályafutása ígéretesebben indult, az övé fényesebben folytatódhat.

Végül, de nem utolsósorban lássuk a támadószekciót, melyen napjainkban áll vagy bukik a Barcelona sikeressége. Ha Lionel Messinek, Neymarnak és Luis Suáreznek jó napja van, védelem legyen a talpán, amely megállítja őket a gólszerzésben, de ha rosszabb napot fognak ki, még a papírfoma-győzelmek is elmaradnak. A brazil és az uruguayi csatár barcelonai jövőjéhez kétség sem férhet, az argentin kapcsán viszont nyugtalankodhatnak a Barca-hívek, mert a négyszeres aranylabdás fejében állítólag felvetődött a távozás gondolata. Mérget azért ne vegyünk rá, hogy Messi távozik, de az embert furdalja a kíváncsiság, mi lenne, ha Neymar, Suárez és a többiek a csapat érdekeit tartanák szem előtt, és nem akarnának mindenáron az argentinnal gólt rúgatni.

A Barca-meccsek állandó nézői emlékezhetnek rá, hogy annak idején Alexis Sánchez jobbnál jobb helyzetekben is Messit akarta kiszolgálni, míg Alvesre és Pedróra ez a mai napig elmondható. De az argentin felépítette a nimbuszát, amit minden csapattárs tiszteletben tart, és próbál az ő kénye-kedve szerint járni. Így megy ez...

Az teljesen egyértelmű, hogy a támadótrió produktumán ebben az idényben trófeák sorsa dől el, de mi lesz a következő szezonban, amikor sem Neymarnak, sem Messinek nem lesz ideje teljesen kipihenni az idei Copa América fáradalmait (Suárez válogatottbeli eltiltása miatt lemarad a kontinenstornáról.). Ha ez a három futballista a fáradtság jeleit mutatná, vagy formahanyatlással küszködne, és nem lenne rá képes, hogy hozza a meccseket a Barcának, az Atlético formájától függetlenül a Real Madrid könnyedén lehet spanyol bajnok 2016-ban.

Messiék mögött általában a kispadra szorul Pedro, aki már régen nincs válogatott formában, de Vicente del Bosque szövetségi kapitány még mindig számít rá. Nem tudunk másra gondolni, mint hogy a vezetőség azért Alexist engedte el a nyáron, mert így több pénz folyt be a kasszába – ami Suárez megvásárlása miatt volt fontos –, mint Pedro távozása esetén. Pontatlan, sok párharcot veszít, viszont megsüvegelendő, hogy a legrosszabb napjain is felszántja a pályát. A hozzáállásával nincs gond, a formájával van.

A hivatalosan a B-kerethez tartozó Munir El Haddadi a szezon elején berobbant a köztudatba, de Suárez visszatérése óta adós maradt a kiegyensúlyozott teljesítménnyel, és természetesen a pályán töltött perceinek száma is csökkent. Rá hosszú távon biztos, hogy számítanak a klubnál, ám a maga 19 évével butaság lenne tőle várni a megváltást.

A második számú együttesből a felnőttek között már bemutatkozó, sőt gólt is szerző Sandro Ramírez, Jean Marie Dongou, Adama Traoré trió jöhet szóba, ha az első keretbe történő felkerülés esélyét latolgatjuk, de nekik nemcsak egymással, hanem Messiékkel is meg kell küzdeniük a csapatba kerülésért, ami gyakorlatilag a lehetetlen küldetéssel egyenlő.

Még nem beszéltünk a Sevillában inkább az előkészítésben, mintsem a befejezésben jeleskedő Gerard Deulofeuról (16 meccsen két gól és hét gólpassz a mérlege), akinek Luis Enrique megítélése szerint védekezésben még sokat kell fejlődnie, ha szeretne állandó helyet kicsikarni magának a katalánok kezdőcsapatában. A képzett spanyol szélső a nyáron visszatér, és Munirékkal egyetemben igyekszik olyan teljesítménnyel kirukkolni, hogy meggyőzze a szakmai stábot.

A sor végére hagytuk Ibrahim Afellayt és Cristian Tellót, ami nem véletlen, róluk tényleg nem érdemes sokat elmélkedni. A holland válogatott támadót az Olympiakosznak adták kölcsön, amely lehet, hogy már a télen útilaput köt a talpára. A Barcánál a nyáron lejár a szerződése, kötve hisszük, hogy igényt tartanának rá. A jelenleg a Portót erősítő Tellót a nyáron visszahívhatná a Barcelona, de nem valószínű, hogy megteszi, ráadásul a portugál sztárcsapat elégedett a teljesítményével, és szeretné végleg megszerezni őt – előbb-utóbb minden bizonnyal valóra is válik a Porto vezetőinek elképzelése.

Összegzésünk végére értünk, tanulságként leszűrhető, hogy a jelen Barcelonájának fel van adva a lecke, hogy mind ebben, mind a következő idényben lépést tartson honi fronton a bomba erős Real Madriddal, nemzetközi szinten pedig a további elitcsapatokkal. A fiatalok előtt viszont nagy lehetőség áll, ha ezzel sikerül élniük, évekre bebetonozhatják magukat az együttesbe.

De hogy a lehetőséget Luis Enriquétől vagy mástól kapják-e meg, azt még nem tudni. A Roma és a Celta Vigo korábbi vezetőedzője lehet, hogy alkalmas a katalánok irányítására, de ezt még nem bizonyította be. A bajnokságban az eddigi tizenhét fordulóban mindig más összetételű tizenegyet küldött pályára, talán ő maga sincs teljes tisztában azzal, mit szeretne látni csapatától. Ha pedig éppen elhatároz valamit, mint például hogy Rakiticra építi a gárdát, akkor az első nagy megméretés előtt felrúgja az elképzeléseit, és a kispadra jelöli a horvátot az el Clásicón.

A vezetőség mindenesetre kezdi megelégelni, hogy nem látja a fejlődést a csapat játékában, ezért állítólag kétmeccses ultimátumot adott a szakembernek, aki az Elche elleni kupameccsen, valamint az Atlético Madrid elleni hétvégi rangadón bizonyíthatja rátermettségét.

Ha edzőváltásra kerülne sor, lehet, hogy teljesen megváltozna néhány játékos szerepe és státusza a csapaton belül, de legalább tudjuk, kik állnak a mindenkori tréner rendelkezésére ebben és a következő szezonban.