„Nem tisztelem, szemét alak – mondta Sztoicskov kendőzetlen őszinteséggel a katalán kiadású Sport sportnapilapban Van Gaalról. – Az egyik nap, amikor sérülten mentem ki a feleségemmel a Camp Nouba, megkérdezte tőle, hogyan házasodhatott össze olyasvalakivel, mint én. A feleségem azt válaszolta neki: mert Aranylabdát nyert…”
A bolgár labdarúgás egykori fenegyereke egyidényes megszakítással 1990 és 1998 között volt a Barcelona játékosa. A Johan Cruyff-féle barcelonai Dream Team egyik oszlopos tagjának utolsó szezonja kimondottan csúnyára sikerült. Ötödannyi bajnokin lépett pályára (négyszer), mint ahány gólt szerzett az 1992–1993-es bajnokságban (húszat). Aligha véletlen: utolsó barcelonai idényében érkezett a katalánokhoz Van Gaal.
„Egyértelmű, hogy miatta kellett távoznom – utalt a 2003-ig még aktív bolgár a hollandra. José Mourinhót viszont messzemenően elismerte. – Nem hinném, hogy egyszerű tolmácsként vagy másodedzőként foglalkoztatták volna, ő már akkor edző volt. De sohasem hitte azt magáról, hogy többet érne Bobby Robsonnál, akit nagyon tisztelt. Mourinho mindenre figyelt, mindent megértett és mindent tudott. Nemcsak a saját csapatáról, hanem az ellenfelekről is.”