Real: Fütyülnek, amitől még inkább elveszíted az önbizalmad – Bale

– Hét évvel ezelőtt világrekordot jelentő összegért igazoltál Madridba. Megfogalmazódott benned akkor, hogy atyaég, én vagyok a legdrágább futballista?!
– Amikor egy klub hatalmas összegért szerződtet egy játékost, mindjárt hatalmas nyomással kell megbirkózni, mert mégiscsak tízmilliókat fizetett érted az új csapatod, és tudod, hogy akkor most teljesítened kell, de én valahogy ezzel az egésszel próbáltam nem törődni. Csak futballozni akartam, és függetlenül attól, ki hogyan reagál a transzferre, egyszerűen csak igyekeztem a legjobbamat nyújtani, miközben biztos lettek volna néhányan, akik azon majréznak, hogy tudnák bizonyítani, tényleg érnek annyit. Én nem így álltam hozzá, nem akartam ilyen terhet cipelni.

– Azóta is az a kép alakulhatott ki rólad az emberekben, hogy Gareth Bale nem egy felvágós valaki, hanem egy két lábbal a földön járó srác.
– Tényleg átlagos ember vagyok, aki történetesen a futballal keresi a kenyerét, ezáltal pedig rengetegen nézik. Amúgy meg ott vannak nekem a barátaim, akik a földön tartanának.

– Amerikában egy ekkora sztárnak általában vannak allűrjei. Egy ilyen beszélgetésre lehet, hogy helikopterrel érkezne.
– Én viszont jobban érzem magam így, hogy a saját autómban közlekedem.

– A szüleid például ugyanabban a házban laknak, amelyben felneveltek. Az édesapád pedig még mindig ugyanabban a középiskolában dolgozik.
– Igen, bár már csak dolgozott.

– És az édesanyád?
– Korábban ingatlanügynök volt, aztán egy ügyvéd titkárnője, szóval abszolút hétköznapi a családi hátterem. Két dolgozó szülő, akik igyekeznek eltartani a családot – valószínűleg én is ezért lettem teljesen hétköznapi srác.

– Azért nyilván felajánlottad nekik néhányszor, hogy veszel nekik egy új házat.
– Hogyne, de hányszor! Csakhogy minden barátjuk ott lakik a közelükben, családtagok is, sosem akartak ezért elköltözni. Nagyon jól érzik magukat ott, ahol vannak.

– Magadnak viszont építettél egy házat golfpályával.
– Mindig is az volt a vágyam, hogy legyen egy saját otthonom Cardiffban, kis földdel, teniszpályával, és igen, mindig akartam egy golfpályát is. Fiatalon elszabadulnak a vágyak.

– Aztán meg is valósítottad őket.
– Igen, csak ugye nem sokat vagyok otthon Cardiffban, ezért úgy döntöttem, a rendes tizennyolc lyukas pálya helyett építtetek elsőre egy háromlyukast. Ha úgysem vagyok eleget otthon, fölösleges volna a tizennyolcas. Aztán ha egy nap hazaköltözöm, és ez a terv, hogy a futballkarrierem befejeztével Cardiffban telepszem le, kibővítjük a golfpályát, a terület megvan hozzá. Addig marad ez a társasági golf, amikor a barátokkal csak a móka kedvéért ütögetünk.

– De te már elég jó vagy golfban is.
– Versenyen azért nem indulok, nem is gyakorlok annyit, csak ha van egy-egy szabadnapom, akkor játszom tizennyolc lyukasat.

– Azt akarod mondani, hogy Madridban nem olyan egyszerű a dolgod, ha golfozni akarsz?
– Pontosan. Sokaknak problémájuk van azzal, hogy játszom, de fogalmam sincs, miért. Elsősorban a spanyol média szereti rágni ezt a csontot. Úgy gondolják, a golf a futball rovására megy, sérülést okozhat, hogy inkább pihennem kellene helyette. Pedig beszéltem orvosokkal is, semmi kifogásuk nincs ellene. Vegyük csak Amerikát. Ott rengeteg sportoló golfozik, Stephen Curry például, szerintem ő a meccsek délelőttjén is ütöget. Miközben itt, Spanyolországban, ha a meccs előtt két nappal ütőt fogok a kezembe, mindenki szörnyülködik.

– A Real Madrid szurkolóit viszont egyáltalán nem érdekli a golfszenvedélyed.
– Nem.

– Ha nincs szezon, jóval többet játszol?
– Igen, olyankor minden nap golfozom, van úgy, hogy napi két-három alkalommal is.

– Szeretsz elutazni a különböző golfparadicsomokba?
– Persze.

– Mit kedvelsz a legjobban az ilyen utazásokban?
– Élvezem, hogy különböző pályákat ismerhetek meg, az amerikaiaik teljesen mások, mint a walesi vagy angol helyek. Amerikában buja a növényzet, a homok fehér.

– Ez inkább kedvedre való?
– Persze. Angliában felnőve nem is nagyon játszottam, Spanyolországban estem bele a golfba.

– Mit gondolsz, miért?
– Otthon a szabadidejében sok futballista golfozik, csapattársként eljártam velük, így kóstoltam bele. Aztán Spanyolországba költözve, ahol az időjárás ezerszer jobb, sokkal többet játszhattam. És minél többet golfoztam, annál jobb lettem, így egyre inkább elkapott a hév.

– A labdát ballal rúgod, az ütőt mégis jobbal fogod.
– Igen.

– És az a bal láb valóban olyan jó volt, hogy a középiskolában a többiek érdekében a testnevelő tanárod azt mondta, ballal nem érhetsz labdába?
– Így történt. Hú, de idegesített! Persze amint elfordult, kértem a labdát, és ballal a kapuba zúdítottam. Persze mindenki nyafogott, hogy ezt nem lehet, én meg mondtam, hogy „de hát jobbal lőttem”.

– Annyival rosszabb a jobb lábad?
– Annyival.

– Nem is használod?
– De, támaszkodásra.

– Feltehetőleg rád is lehet ma már támaszkodni. Mi a legjobb dolog, amit életedben tettél?
– Igyekszem gondoskodni a családomról, immár azonban több jótékonysági program beindításán is agyalunk, a gond az, hogy nincs nekem rá nagyon időm. Ha valamit csinálok, azt szeretem teljes odaadással művelni, ezért nem indult még be. Lehet, ha közeledik a visszavonulás ideje, alaposabban belevetem magam. Addig a saját és a feleségem családjáról gondoskodom.

– Nem jellemzőek rád a luxuskiegészítők. Drága órák például?
– Van azért néhány, igaz, azokat is kapom, ha valami fontos trófeát nyerünk.

– Akkor olyan nem nagyon van, hogy ráböksz egy méregdrágára, hogy márpedig ezt akarom.
– Nem nagyon.

– Lamborghini sem pihen a parkolódban, „csak” egy SUV, abból meg azért látni jó néhányat. Szóval semmi flanc.
– Nemigen.

– Egyedül a golf.
– Igen. Az a fontos, hogy a családdal minél több időt tölthessek. Család, golf, barátok, ha ezek megvannak, boldog vagyok. Szeretem, ha a gyerekeimmel vagyok, ha golfozhatok, ilyenkor érzem magam jól. Volt olyan időszakom fiatalabb koromban, amikor vettem néhány autót, de hamar rájöttem, csak pénzkidobás. Úgyhogy maradok azoknál a hobbiknál, amik igazán boldoggá tesznek. Így aztán minden évben elutazom egyszer a barátaimmal egy golfnyaralásra, amikor rendezünk egy tornát, és rengeteget szórakozunk közben. Csupa nevetés az egész. És utazom persze a családommal is, aztán visszatérek Madridba, és kezdődhetnek újra az edzések.

– Mit vettél magadnak legutóbb? Ruhát?
– A feleségem veszi a ruháimat a Zarából.

– Ő öltöztet?
– Többnyire. Megkérdezi, mire lenne szükségem, én meg mondom, hogy egy-két farmerra, pólóra.

– Akkor azt hordod, ami neki tetszik?
– Tulajdonképpen igen.

– Hányas a cipőméreted?
– Negyvennégyes.

– A bal lábad biztosítva van?
– Igen. De minden műtétet a jobb lábamon kellett elvégezni.

– Miért?
– Mert a bal lábam előtt tartom a labdát, fedezem, hogy nehogy hozzáférjen az ellenfél, és ahogy a jobb oldalról jönnek, bumm, azt találják el. A bal is kapott azért, a két külső bokaszalagom szinte nem is létezik.

– Mégis mindig ezt akartad csinálni.
– Csakis ezt. Az vezérelt, hogy profi futballista legyek. Az viszont sosem volt tervben, hogy egy nap ezen a szinten játszom, bőven megfelelt nekem a Southampton, ott akartam élvonalbeli játékossá válni, ez volt a célom. Aztán persze újabb és újabb célokat tűztem ki, mindig volt miért dolgozni, rendre új motivációra leltem. És ha elérsz egy célt, ki kell tűzni egy másikat, különben elveszettnek érzed magad.

– A futball iránt érzett szerelmed ugyanolyan gyermeki, mint volt egykor, vagy mint amilyen a golf iránti?
– Azért ma már más, mert a munkámmá vált. Ha golfozni megyek, magam lehetek, állandóan mosolygok. Semmi nyomás. Csak megütöm a labdát, ahogy én akarom, és jól érzem magam. Azért a futballban minden egyes meccs hatalmas nyomással jár, ha nem játszol jól, máris zúdul rád a sok kritika. Előfordult már, hogy nyolcvanezer ember fütyült ki, mert nem játszottam jól.

– És az annyira rossz érzés?
– Hát nem kellemes. Néhányszor átéltem már. Elsőre nem is értettem.

– Mondjuk az tényleg elég brutális lehet, ha a sajátjaid fordulnak ellened.
– Ezt nem értem én sem. Mert épp arra számítanál, hogy ha nem megy, a szurkolók mögéd állnak, jobb játékra sarkallnak a buzdításukkal, hiszen nekik is az a jó, ha a játékommal segíteni tudom a csapatot. Erre épp az ellenkezőjét teszik. Fütyülnek, amitől még inkább elveszíted az önbizalmad, és még gyengébben teljesítesz. Ez egyfajta Real Madrid-sajátosság. Más csapatoknál is előfordul persze, a Realra viszont nagyon jellemző. Így aztán amikor kihagysz egy helyzetet, és felharsan a fütty, még inkább elbátortalanodsz, és amikor ismét helyzetbe kerülsz, a kaput is kisebbnek látod.

– A golf hasznára van szerinted a játékodnak?
– Igen. Szellemileg frissen tart. Ha a meccs után hazamész, megnézed, mit mondtak, mit írtak rólad, nézel még egy kis focit, ez azért sok. Ki kell szakadni belőle. A golffal ki tudok.

– Az eredményen túl mi a legjobb dolog a futballban?
– Az a legnagyobb gond, hogy minden az eredmény körül forog. Játszhatsz te remekül, ha öt meccsen át nem rúgsz gólt, azt mondják majd, milyen gyenge. Pedig én gól vagy gólpassz nélkül is érezhetem úgy, nagyon keményen dolgoztam a csapatért. A fordítottja is igaz persze. Ha mondjuk kétszer betalálok, mindenki dicsér, miközben azt érzem, gyatrán játszottam. Háromszor bekotrod a kapuba a labdát, és mindjárt zseni vagy, mindegy, azon túl mit tettél vagy mit nem. De ezek végül is csak vélemények, nem szabad foglalkozni velük. Nekem a legfontosabb, hogy mindent megtegyek a csapatért. Ha sikerül, elégedett vagyok.

A megjelent cikk a Képes Sportban is olvasható! További Képes Sport-os cikkekért kattintson adigitalstand.hu/kepessportoldalra!