Különleges klasszikus – Bodnár Zalán jegyzete

Sok szempontból rendhagyó el Clásicót, vagyis Barcelona–Real Madrid mérkőzést rendeztek szombat délután a spanyol bajnokságban.

A kivételes atmoszféra okait nagyon is jól ismerjük, de megszokni továbbra sem tudjuk. Ha egyszer a futballról írnának olyan negatív utópiát, mint mondjuk a társadalomról George Orwell 1984 című regénye, biztos vagyok benne, hogy a szerző nézők nélküli el Clásicóval érzékeltetné a futball halálát... Szombat délután nézők nélküli Barca–Realt láttunk, ezt is megértük, lépjünk túl rajta, ha már nem tehetünk ellene semmit.

Az sem gyakori, hogy a nagy meccs felvezetésében az a téma: a Barcelona olyan anyagi helyzetben van, hogy januárban alkalmazottakat kell elbocsátania, ha nem javulnak a körülmények... A két klub vezetősége nem a türelméről híres, de azért az is ritka, hogy a nyáron kinevezett Barca-trénernek, Ronald Koemannak máris küzdenie kell a bizalmatlansággal, amely körülveszi a Luis Suárez-, a Lionel Messi- vagy az Antoine Griezmann-ügy kezelése miatt, míg a másik oldalon a Cádiz és a Sahtar Doneck elleni vereség után máris Zinédine Zidane „utolsó esélyéről” írtak a spanyol lapok.

Az is kivételessé tette a meccset, hogy a két mester – noha játékosként, majd edzőként évtizedek óta a futball élvonalában vannak – először találkozott egymással, miközben Koeman játékosként volt főszereplője a Barca első BEK-győzelmének, Zidane pedig edzőként a Real Madrid legutóbbi (három) sikerének.

Nem sűrűn fordul elő a világ talán leghíresebb rangadóján, hogy az első nyolc percben mindkét csapat szerez gólt, de az még ritkábban, hogy mindkettő olyan védelmi helyezkedési hiba után születik, amilyenek után a megyei csapatok edzői is felemelik hangjukat a szünetben az öltözőben. Sok ilyen szokatlan hibát láthatunk mostanság a topcsapatoktól – ez is a vírus egyik „szövődménye” a futballban?

Különlegessé tette a meccset az is, hogy noha ez már a 181. bajnoki találkozója volt a két csapatnak, sohasem született még 1–3-as végeredmény Barcelonában, pedig már csak a nagy számok törvénye alapján is megeshetett volna.

Videobírós ítélet alapján adtak meg egy tizenegyest – ez is újdonság az el Clásicók történetében, de nyilván a technológia és maga a VAR mint intézmény is még nagyon új.

Könnyen elképzelhető az is, hogy ez volt a párosítás történetének huszonhat góljával toronymagasan legeredményesebb gólszerzője, Lionel Messi utolsó bajnoki el Clásicója a Camp Nouban – ha így lesz, vélhetően ő sem így képzelte el a lezárást.

Ennyi különlegesség közepette nekem személy szerint csak egy hiányzott. „A Különleges”. A „Special One”. José Mourinho.

Hiába no, az én szememben az volt az igazi el Clásico, amikor még ő csinálta a műsort!