Luis de la Fuente, a házon belüli megoldás – portré az új spanyol szövetségi kapitányról

Nem túlzás azt mondani, hogy Spanyolországban hatalmas csalódásként élték meg a végső sikerre is esélyesnek tartott nemzeti együttes nyolcaddöntős bukását. A csoportkörben Costa Rica 7–0-s legyőzése mindenkivel elhitette, hogy 12 év szünet után ismét felérhetnek a csúcsra, és még a németek elleni döntetlen is elfogadható eredménynek számított. A Japán elleni váratlan zakó intő jelként hatott, de sokan úgy voltak vele, hogy a nagy meglepetésre csoportelsőként záró Marokkó nem jelenthet akadályt. A többi már történelem – a spanyol csikócsapat nem tudta feltörni az észak-afrikai reteszt, majd a szétlövésben egy büntetőt sem sikerült értékesítenie, így a legjobb 16 között búcsúzott a tornától.

A hazai szakszövetség döntése nem sokat váratott magára: Luis Enrique szövetségi kapitánynak távoznia kellett, helyét pedig Luis de la Fuente, az U21-es válogatott mestere vette át. A döntés sokakat meglepett, hiszen a 61 esztendős edző nevével szinte egyáltalán nem találkoztunk a klubfutballban, ellenben már kilenc éve a spanyol utánpótlás-válogatottak mellett tevékenykedik. Julen Lopetegui, a Spanyolországot a 2018-as világbajnokságra kijuttató, jelenleg a Wolverhampton Wandererst gardírozó tréner szerint pont ezért ő a megfelelő ember a nemzeti együttes kispadjára.

„Már régóta a szövetség kötelékében dolgozik, és úgy ismeri a jelenlegi válogatott tagjait, valamint az utánpótlásból felkerülőket, mint a tenyerét. Az ilyen jellegű tapasztalatnak döntő szerepe lehet” – nyilatkozta az El Paísnak Julen Lopetegui.

A spanyol közvéleményt is megosztotta De la Fuente kinevezése. A legnagyobb ibériai sportlap, a Marca oldalán hetvenezren nyilvánítottak véleményt a dologról, az eredmények pedig sokatmondóak voltak. A szavazók 37 százaléka egyetértett a döntéssel és remek húzásként értékelte a „házon belülről” érkező mester kinevezését, ám pontosan ugyanennyien jobban örültek volna a jelenleg szabadúszó spanyol edzők közül Rafa Benítez, vagy épp Marcelino kinevezésének. Az olvasók 19 százaléka kitartott volna Luis Enrique mellett, míg hétszázaléknyi szavazó egy külföldi szakemberre bízta volna válogatottat.

Az As elemzése szerint De la Fuente irányítása alatt nem várható drasztikus változás a játékstílust tekintve. A spanyol szaklap szerint ő is a sokpasszos játékstílus híve, viszont több taktikai alternatíva is megtalálható a repertoárjában – a széleken megjátszott mélységi indításoktól kezdve a középcsatárra közvetlenül fellőtt labdákig. A körülményeket megismerve lássuk, egészen pontosan kire bízták a spanyol labdarúgó-válogatott irányítását.

Luis de la Fuente, a játékos: az Athletic Bilbao oszlopos tagja

Luis de la Fuente Castillo 1961. június 21-én született a La Rioja tartománybeli Haro városában. Bilbaói származású apjával rendszeresen látogatta az Athletic Club mérkőzéseit. A fiatal Luist a legendás Piru Gainza fedezte fel és 15 évesen már az Athletic utánpótlásában pallérozódott. A baszk egyesület felnőttgárdájában 19 esztendősen mutatkozott be 1980. október 8-án, de véglegesen az 1982–1983-as idénytől lett – 21 évesen – a nagycsapat teljes jogú tagja, amely abban az évadban 27 év szünet után nyerte meg története nyolcadik bajnoki címét. A következő (1983–1984-es) évadban soha nem látott magasságokba emelkedett a piros-fehér alakulat, amelyben De la Fuente balhátvédet játszott. A kispadról Javier Clemente által irányított csapat tele volt válogatott játékosokkal, többek között Andoni Zubizarreta,Andoni Goikoetxeaés Julio Salinas is Bilbaóban szerepelt akkoriban.

A Clemente-féle Athletic abban az idényben csupán gólkülönbséggel, de megelőzte a Real Madridot a bajnoki címért folyó harcban, így zsinórban másodszor is feljutott a csúcsra. A Király-kupában a nyolcaddöntőben a baszk rivális Real Sociedadot tizenegyesekkel, míg a nyolc között hátrányból fordítva a Sporting Gijónt búcsúztatta. Az elődöntőben mindkét mérkőzésen 1–0-s idegenbeli siker született, a szétlövésben pedig a baszk együttes jobbnak bizonyult a Real Madridnál. A döntőt százezer néző előtt rendezték a madridi Santiago Bernabéu Stadionban. Az 1–0-s bilbaói győzelmet hozó találkozó arról maradt emlékezetes, hogy a lefújás után a Barcelonát erősítő Diego Maradona nekiugrott az ellenfél játékosainak, az eredmény pedig egy általános tömegverekedés lett. Az akkori szabályok értelmében a duplázó csapat automatikusan megkapta a Spanyol Szuperkupát is, így Luis de la Fuente 23 éves korára már négy trófeát nyert meg az Athletickel.

A klubsikerek ezután azonban elmaradtak, De la Fuente pedig 1987-ben elhagyta Bilbaót a Sevilla kedvéért, ahonnan egyszer még visszatért korábbi sikerei színhelyére, majd 1994-ben a harmadosztályú Alavésben fejezte be profi pályafutását, mindössze 32 évesen.

Kevés eredmény az alsóbb osztályokban, siker az utánpótlás-válogatottakban

Luis de la Fuente edzői pályafutásának legnagyobb részét a harmadosztályban töltötte, ahol többek között az Alavést és az Athletic Club tartalékcsapatát is irányította. A jobbára ismeretlen szakember 2013-ban vette át az U19-es spanyol válogatottat, amellyel megnyerte a 2015-ös görögországi korosztályos Európa-bajnokságot – a döntőben Oroszországot verte 2–0-ra a Marco Asensio, Borja Mayoral, Dani Ceballos fémjelezte alakulat.

2018-ban már az U21-es válogatottat irányította az egykori balhátvéd. Egy évvel később edzői karrierje legnagyobb sikerét érte el De la Fuente, amikor az általa trenírozott spanyol együttes megnyerte az Olaszországban megrendezett ifjúsági Eb-t, mivel a döntőben Fabián Ruiz és Dani Olmo góljával 2–1-re legyőzte Németországot. A járvány miatt tavalyra halasztott tokiói olimpián ezüstérmes spanyol csapat kispadján is ő ült – a torna előtt kisebb botrányt kavart azzal, hogy nem válogatta be az ötkarikás éremre vágyó legendát, Sergio Ramost –, és most a felnőttválogatott kispadján bizonyíthatja, hogy nem volt légből kapott döntés vele pótolni a katari vb-fiaskó után menesztett Luis Enriquét.