Fiatalokat segít a 39 évesen is motivált Santi Cazorla

Santi Cazorla 2003-ban, 18 évesen hagyta el nevelőklubját, az akkor súlyos anyagi gondokkal küszködő Real Oviedót, tavaly augusztusban pedig húsz év elteltével visszatért. A szívére hallgatott, amikor egy évre aláírt a jelenleg a másodosztályban szereplő klubhoz. A megengedett legalacsonyabb fizetésért, évi bruttó 91 ezer euróét kötött szerződést, a mezeladásokból származó bevétel tíz százalékát pedig az egyesület akadémiájának ajánlotta fel. Martín Peláez klubelnök tájékoztatása szerint a 39 éves futballista az első telefonhívásra igent mondott, a bemutatására pedig 3000 jegyet adtak el.

„Oviedo mindig is különleges hely volt nekem    – mondta tavaly novemberben a Sky Sportsnak.  – Itt nevelkedtem, sok szép évet töltöttem el a klubban. Ezért is tartom annyira fontosnak, hogy támogassam az akadémiát és a fiatalokat. Szeretnék minél többet segíteni nekik, mert övék a jövő.”

Az utóbbi húsz évben játszott a Villarrealban, a Málagában, a Recreativo Huelvában, az Arsenalban és az Al-Szaddban, nyert egyebek mellett két FA-kupát és katari bajnokságot, no meg kétszer is Európa-bajnok lett a spanyol válogatottal. Összesen 81 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban, a 2008-as Európa-bajnokságon öt, a 2012-es tornán két mérkőzésen lépett pályára, gólt egyik Eb-n sem szerzett. A 2010-es világbajnokságot sérvprobléma miatt kellett kihagynia, de pályafutása során egyébként is sokat bajlódott sérüléssel. A 2018-as világbajnokságról szintén sérülés miatt maradt le, az előző, 2014-es vb-n viszont ott volt, de csak két mérkőzésen kapott lehetőséget. Anyagi problémái aligha lesznek, az Al-Szaddnál ugyanis a hírek szerint évi négymillió eurót keresett, de a fentiekből is kitűnik, nem a pénz és a rivaldafény, sokkal inkább a labdarúgás iránti szeretete miatt futballozik.

Az első oviedói gólja viszont még várat magára. Tizennyolc tétmérkőzésen lépett pályára ebben az idényben, és eddig két gólpasszt jegyez, de a legfőbb célja nem is a gól, hanem az, hogy a csapat feljusson az élvonalba, és a 2000–2001-es idény után ismét a La Ligában szerepelhessen. Az Oviedo 48 ponttal nyolcadik a tabellán, egy pontra van a hatodik, már rájátszást érő hely.

„Bármit megtennék, hogy a csapat feljusson az élvonalba    – idézte februárban a Mundo Deportivo. – Gyerekként és szurkolóként is erről álmodoztam, varázslatos lenne tevékenyen részt venni ebben. Azt is nagyon várom már, hogy megszerezzem az első gólomat, remélem, minél hamarabb elérkezik ez a csodálatos pillanat. Azért tértem haza, hogy segítsek a csapatnak, boldoggá tegyük a szurkolókat, és feljussunk a La Ligába, mert ez a klub megérdemli. Ami a pályafutásomat illeti, sok szép pillanatot átélhettem, ilyen volt a válogatott bemutatkozásom és a két Eb-győzelem. Persze vannak kevésbé szép emlékeim is, például az Achilles-ín-sérülésem, és az, hogy lemaradtam a dél-afrikai világbajnokságról.”

No igen, az ő esetében már az is kisebb csoda, hogy egyáltalán futballozhat még, 2016 októberében ugyanis súlyos Achilles-ín-sérülést szenvedett, nyolcszor kellett megműteni, és úgy elfertőződött a lába, hogy egy időben az amputáció is szóba került, és az is kérdéses volt, tud-e még majd járni.

Végül csaknem két év után, 2018 augusztusában térhetett vissza a pályára. Ezek után valóban álomszerű befejezése lenne a karrierjének, ha feljutna az élvonalba az Oviedóval.