Wojciech Szczesny tanácsa Lamine Yamalnak: „Csak élvezze az életet”

MARC-ANDRÉ TER STEGENRŐL

„Nincs könnyű helyzetben. Én is voltam hasonló szituációban a Juventusnál, és vissza is vonultam. Nem mondom, hogy neki is ezt javaslom, mert még sok szép év állhat előtte. De néha el kell fogadni, hogy születnek olyan döntések, amelyek kellemetlenül érintenek minket. A klub a nyáron úgy döntött, hogy szerződteti Joan Garcíát, akiben hatalmas a potenciál, és a következő tizenöt évben a Barcelona első számú kapusa lehet. Ez frusztráló lehet Ter Stegen számára, nehéz elfogadni, hogy már nem annyira fontos tagja a csapatnak, mint korábban. A nyáron sokat beszéltem vele, és szerintem megértette a helyzetet. Most az a legfontosabb, hogy visszanyerje az erőnlétét azután, hogy csaknem a teljes előző idényt kihagyta, és nemrég ismét műteni kellett. Soha nem láttam rajta, hogy sértett vagy frusztrált lenne. Elképzelhető persze, hogy vannak ilyen érzései, és meg is érteném. De kifelé ezt soha nem mutatta” – mondta Szczesny a Mundo Deportivónak.

JOAN GARCÍÁRÓL

„Mindene adottsága megvan ahhoz, hogy a világ egyik legjobb kapusa legyen. Nem akarok túl sok jót mondani róla, mert rengeteg munka áll még előtte, és neki is új ez a helyzet. A Barcelonánál háromnaponta jönnek a mérkőzések, és nem csak hétvégente kell védenie. Ez mentálisan is teljesen más terhelést jelent, amihez még hozzá kell szoknia. De intelligens és nyugodt kapus, biztos vagyok benne, hogy jó idénye lesz. Erőnlétileg és technikailag nem sok újat mutathatok neki, mert jobb kapus, mint én. Vannak apróságok, amikben segítek neki az edzéseken, de tényleg fantasztikus játékos, aki előtt szép jövő áll. Valószínűleg azért is hosszabbított velem a klub, mert a vezetőség úgy érzi, hogy a tapasztalatom révén tudok segíteni neki abban, hogy még jobbá váljon.”

A PSG (1–2) ÉS A SEVILLA ELLENI (1–4) VERESÉGRŐL

„Teljesen más volt a két mérkőzés. A PSG jobb volt nálunk, hatékonyabban, frissebben futballozott, és taktikailag is felkészültebb volt. Ez fáj, de el kell fogadnunk a végeredményt. A Sevilla elleni találkozón viszont nem nyújtottunk száz százalékot, az első félidőben borzalmasan futballoztunk, és az egész mérkőzésen gyengék voltunk. Ez kissé aggasztó, de ez egy újabb figyelmeztetés volt, hogy ha nem adunk bele mindent, akkor könnyen bajba kerülhetünk. Nem kell kongatni a vészharangokat, de ha legalább olyan jól szeretnénk teljesíteni, mint az előző idényben, akkor minden mérkőzésen koncentrálnunk kell, és nem fordulhat elő még egyszer az, ami a Sevilla ellen. Mindenkinek meg kell értenie, hogy attól még, hogy az előző idényben nyertünk három trófeát, semmi sem lesz egyszerűbb, sőt, éppen ellenkezőleg, jóval keményebb évadunk lesz.”

AZ ELŐZŐ IDÉNY ÉS A JÖVŐ

„Az előző idényben is látszott, hogy van, amiben javulnunk kell. Ha magasra feltoljuk a védősorunkat, és nem mi irányítjuk a játékot, az hatalmas kockázat, mert egy labdavesztés után kiszolgáltatottá válik a csapat. Nem lehet folyton visszasprintelni, mert előbb-utóbb elfogy az energia. Ugyanakkor az előző idénybeli játékunkra lehet építeni, csak néhány apróságon csiszolni kell. Ami engem illet, eleinte nem gondoltam, hogy kilenc hónapnál tovább maradok. De a családom is jól érzi magát Barcelonában, és én is nagyon szeretek itt lenni. Ebben persze a három megnyert trófea is sokat segít. A szerződésemben szerepel egy opció, amely szerint az idény végén távozhatok, de egyelőre nem tudom, mi lesz. Sok függ attól, hogy erőnlétileg hogyan érzem magam, és milyen lesz második számú kapusnak lenni. De jelenleg nincs bennem semmiféle frusztráció emiatt. A másik két kapusra sem úgy tekintek, mint akikkel versengenem kell. Mindkettőjükkel jóban vagyok, és kölcsönösen segítjük egymást. Gianluigi Buffon korábban a példaképem volt, és később sokat tanulhattam tőle. Most hasonló a helyzet köztem és Joan García között. Próbálok minél többet segíteni neki, még ha nem is tudok neki annyit tanítani, mint nekem tanított Buffon.”

LAMINE YAMAL

„Számára most az a legfontosabb, hogy élvezze a futballt, és ne veszítse el a játék iránti szenvedélyét. Én is voltam tizennyolc éves, tudom, hogy ebben a korban teljesen máshogy gondolkodik az ember, mint harmincévesen. Ha megmarad a szenvedélye és a profizmusa, akkor senki sem akadályozhatja meg abban, hogy a világ legjobbja legyen. Nyitott személyiség, aki élvezi az életet, de ez így van rendjén, és éppen ezért nem adnék neki semmiféle tanácsot. Ennyi idősen mindenki követ el hibákat, de ezekből tanulunk. A lényeg, hogy élje az életét, a pályán pedig teljesítsen úgy, ahogyan eddig tette.”