Luis Enrique a már eldőlt bajnokin merészen arra gondolt, hogy a nehéznek ígérkező hét előtt nem fárasztja le kulcsemberét, és a hajrá perceire lehozza. A nemes szándékból nem lett semmi, mert Messi nem az a típus, akinek jól jön egy kis pluszpihenő vagy éppen a közönség csak számára felcsendülő vastapsa, pontosabban van, ami ezeknél sokkal jobban motiválja: a sikerek, még inkább a gólok. Az argentin egyszerűen nem figyelt oda, amikor Luis Enrique le akarta őt hívni a pályáról, így a kellemetlen helyzetbe hozott szakember kényszerűségből Neymar helyett küldte pályára a fiatal Munir El Haddadit.

A keddi BL-találkozó előtt Luis Enrique sem kerülhette meg a kérdést, ő azonban semlegesnek tűnű, diplomatikus, belhét elkerülő válasszal szolgált.

„Mielőtt cserélünk, mindig meg szoktuk kérdezni a játékosokat, hogy nem kaptak-e rúgást, van-e bármilyen fájdalmuk. Ez történt most Leóval, Neymarral és Andrésszel is, ezután döntöttünk. A tényeket többféleképpen lehet értelmezni, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja. Folytatom, amit elkezdtem, jó a kapcsolatom a játékosokkal, tetszik, amit a pályán látok tőlük."

LUIS ENRIQUE HIÁBAVALÓ ERŐFESZÍTÉSEI

Nos, akkor ennyit a hivatalos állásfoglalásról. Viszont ami a nemhivatalost illeti, egyelőre nem tudni, hogy a jövőben ez milyen hatással lesz Luis Enrique, valamint Messi munkakapcsolatára, illetve a szakmaiságában megsértett edző tekintélye mennyire csorbul az öltözőben a csapat előtt. Lesz-e vajon retorzió, de mégis, ki merne hozzányúlni egy olyan extraklasszishoz, mint Messi. Az elnök, a sportigazgató kinek a pártjára áll? Ők szükségét érzik-e annak, hogy lépjenek valamit, vagy presztízsüket féltve inkább a háttérben maradnak? Fontos kérdések várnak megválaszolásra egy olyan héten, amelynek végén a hétközi BL-felvezetés után a Real Madridnál kell vendégeskedni, tehát van dolog bőven.

Persze az éremnek van másik fele is. Luis Enriquének tisztában kellett volna lennie Messi előéletével. Márpedig az argentin kimondottan rosszul viseli, ha lecserélik, nem is sokszor merték megkockáztatni, hogy kivívják a haragját. Messi annak idején Pep Guardiolával karöltve együtt ért fel a csúcsra – előtte Frank Rijkaard dobta be a mély vízbe –, abban az időben megvolt a kellő tisztelet a munkaviszonyban alárendelt részéről a főnöke iránt.

Tito Vilanovának már egyértelműen a fejére nőtt azonban, de a tréner nem is akart ajtóstul rontani a házba, és szinte családtagként, a hierarchiát jól ismerve nem akarta megváltoztatni Messi helyzetét. Gerardo Martino az előző idény elején óvatosan azért megpróbálkozott valamiféle rotációval, ám Messivel szemben képletesen vereséget szenvedett. Pedig a szakemberek nem gondolkodnak rosszul: ha a hatvan fölötti mérkőzésszám esetén, lehetőség szerint, ha az eredmény engedi, 15-20 percet alkalmanként megspórolnak klasszisuk erejéből – már a padon ülve vagy a zuhany alatt lényegesen kisebb a sérülésveszély is –, akkor tavaszra fittebb sztárjuk lesz. Fizikailag legalábbis. Mert lelkileg, az önbizalma szempontjából a gólok, az egyéni sikerek egy Messi-szintű klasszisnál legalább annyit, ha nem többet számítanak.

Messi külön párharca Cristiano Ronaldóval a modern futball slágere. Nehéz, szinte lehetetlen eldönteni, melyikük a jobb futballista – a stílusbeli különbségek mellett például az is szerepet játszik a vélemény kialakításában, hogy emberként melyikük a szimpatikusabb –, a trófeák és a gólok viszont történelemkönyvekben rögzített konkrétumok. És ennek varázsától a portugál és az argentin is képtelen szabadulni. Olyan rekordok közelében vannak, olyan csúcsokat döntöttek már meg eddig is, amelyekre a „szimplán” átlag feletti labdarúgók gondolni sem mernek.

Messi speciel egy gólra van Telmo Zarra 251 gólos bajnoki rekordjától, a tétmeccseket tekintve pedig már 362 találatnál jár. Szombaton az Eibar ellen gól plusz gólpasszal zárt, és nála tényleg elég egy-két villanás, hogy jöjjön a következő találat. Vagy a következő kettő. Nem beszélve arról, hogy az ellenfelek döntő többsége a hajrára pukkad ki, lanyhul a figyelem és fegyelem, könnyebb áttörni a sokáig jól záró védelmet. De bármikor összejöhet egy tizenegyes is, amelynek értékesítését ki más vállalná magára, mint az első számú gólfelelős. A gólszerzés mindig, de különösen egy madridi el Clásicón pluszmotivációt jelenthet Messi számára. Szemtől szembe Cristiano Ronaldóval, abban bőven van pikantéria, presztízs, de még valós szakmai tartalom is. Azért a nagy rivális ellen elérni ezt az álomhatárt még Messi esetében sem lenne mindennapos cselekedet. Vagy vehetjük a BL-t, amelyben a harmadik helyen áll a góllövők örökrangsorában az éllovas, de a topfutball szempontjából már inaktív Raúl (71 gól), valamint a gólgyáros Cristiano Ronaldo mögött (70 gól).

Messi képességeit ismerve egyáltalán nem beláthatatlan távolságok, megvalósíthatatlan célok. Főként a soron következő ellenfelek ismeretében. Messi a legutóbbi mesterhármasát a BL-ben az Ajax ellen otthon (4–0), a bajnokságban a Real Madrid ellen idegenben (4–3) szerezte, mindkettőt az előző idényben. A héten hasonló leosztás vár a Barcelonára és Lionel Messire.

Hacsak Luis Enrique be nem keményít. Egyelőre azonban visszavonulót fújt...