Disznófej, taposás, szemkiszúrás az el Clásicókon - amikor a futball másodlagos

ÜVEGEKTŐL A DISZNÓFEJIG

Az 1902-ben életre hívott sorozat – mai nevén Király-kupa – a történelem során több névváltozáson ment keresztül. A spanyol vezér, Francisco Franco tiszteletére akkor éppen Generalísimo-kupaként funkcionáló sorozat 1968-as döntőjében a Santiago Bernabéu Stadionban – amely sorozatban hat finálénak adott otthont – a Real Madrid 1:0-ra kikapott a Barcelonától, a madridi drukkerek üvegek pályára dobásával fejezték ki nemtetszésüket, majd a pályára is betódultak.

Dobálásban a katalán sportbarátokat sem kellett félteni, náluk Luís Figo elcsábítása csapta ki a biztosítékot, méghozzá igen rendesen. A portugál szélső 1995–2000 között játszott a Barcelonában, már akkor érződött a játékán, hogy potenciális Aranylabda-várományosról van szó esetében. Figo azonban engedett a pénz hívó szavának, és a tradíciókkal, valamint korábbi hűségesküjével mit sem törődve felcsapott madridi galaktikusnak. 2002 novemberében második bajnokiján lépett pályára Real-játékosként a Camp Nouban, és a szurkolók által rendre megtalált klasszis ezúttal nemcsak verbális szitkokat kapott – állítólag ő is provokált, leginkább azzal, hogy a szögleteket ő végezte el a drukkerek közelében –, hanem különböző tárgyakat is. Köztük üvegeket is, de mind közül a legemlékezetesebb egy disznófej maradt. Ami egy áruló disznóra utalva már önmagában a maffiát idézte meg. Carles Puyol és társai hiába csendesítették a drukkereket, a közönség belehergelte magát a dologba. Figo ilyen körülmények között nem tudta a szögletetek elvégezni, a játékvezető a második félidő hajrájában félbeszakította a mérkőzést, ami csak fertályórás szünet után folytatódhatott. A madridiak pajzsok védelmében kerestek menedéket az öltözőfolyosón. A talpig úriember, akkor éppen a Real Madridot edző Vicente del Bosque – jelenlegi spanyol szövetségi kapitány – nem hitt a szemének. Az esetet három évig vizsgálta a fegyelmi bizottság, majd 4000 euróra büntette meg a katalánokat rendezői hiányosságok miatt. Amúgy a mérkőzés gól nélküli döntetlennel zárult, erről tényleg szót se többet…

A VILÁG LEGHÍRESEBB DISZNÓFEJE

NEM KÍMÉLTÉK A SZURKOLÓK A MADRIDI „JÚDÁST”

TAPOSÁS – EGYSZER FENN, MÁSKOR LENT

A legutóbbi, madridi el Clásicón óriási publicitást kapott, amikor Lionel Messi 42. percben szerzett gólját követően a madridi kapu előtt tumultuózus jelenet alakult ki. A főszerepet ezúttal Sergio Busquetsre osztották, aki rátaposott a Cesc Fabregasszal összetűzésbe keveredő, akkor már éppen földre kerülő Pepe fejére. Nos, ha valakinek, akkor a madridi védőnek lehetnek emlékei hasonló esetről, bár akkor éppen a láb másik oldalán volt. Ő speciel holtidőben és holttérben az általa lebirkózott, és éppen feltápászkodni készülő Messi kezére taposott rá sunyiban egy korábbi mérkőzésen.

Amúgy ezen a találkozón esett hét gól is – a Barcelona Madridban nyert 4–3-ra –, ám a spanyol sajtóban nem múlik el nap, hogy valaki nem emlegetné fel Busquets esetét. A vétkező egyik nyilatkozatában megjegyezte, mutassák meg Pepe fején az ő 43-as stoplisának a nyomát. Erre nem került sor, azért ilyen mély nyomokat nem hagyott a madridi védő fején. A Real spanyol válogatottjai pedig mindenfajta kokit, fricskák ígérnek neki legközelebbi találkozások esetén.

Busquets és Pepe párosa vélhetően a szerdai találkozón is az érdeklődés középpontjában lesz.

De na ragadjunk le Pepénél, aki José Mourinho távozása után egyébként is rendkívül fegyelmezetten látja el védőmunkáját, már-már él bennünk a gyanú, hogy akit mostanság látunk, az csak egy gyenge Pepe-imitátor… Legalábbis eddig a jelenetig távol tartotta magát a hasonlóktól, illetve nem szenvedő fél volt, hanem ilyen esetben kizárólag a rossz oldalon állt. Pontosabban nem is állt, hanem taposott, ütött, vágott, kaszált. De már ő sem a régi… Mi ellenben hiszünk abban, hogy a virtus még él benne, rá azért bármikor lehet számítani, ha attakra kerül sor. Miként Sergio Ramos, Xabi Alonso vagy éppen Álvaro Arbeloa sem ment a szomszédba ahhoz, hogy a Holdig rúgja fel az ellent – legtöbbször Messit, tavaly nyár óta pedig a talajhoz annyira amúgy sem nagyon ragaszkodó Neymart –, vagy dobjon be egy bodicseket. A taposásról Arbeloa is tudna mesélni, még inkább egykori „áldozata”, David Villa…

AZ EL CLÁSICÓK ÁRNYÉKOS OLDALA

MOURINHO, A SZEMKINYOMÓ

Tito Vilanova, a betegsége miatt tavaly nyáron a barcelonai vezetőedzői posztról leköszönő szakember alighanem soha nem felejti el 2011. augusztus 17-t. Akkor a spanyol Szuperkupa visszavágóján a madridi 2–2-es döntetlen után a felek a Camp Nouban csaptak össze. A párharc a 88. percben dőlt el – Messi alakította 3–2-re az állást –, de a mérkőzés itt nem ért véget. Sőt, megkezdődött egy másik meccs… A hosszabbítás perceiben a kispadok előtt Marcelo kíméletlenül elkaszálta a londoni kitérő után a katalánokhoz hetekkel korábban visszatérő Cesc Fabregast, így a pályán lévők a kispadokkal megerősítve rendezhettek rögtön vendettát. A brazil védő mellett Mesut Özil, valamint az őt megsértő David Villa is piros lapot kapott, a technikai zónákban mintegy három tucat, két táborra osztott férfiember akart elégtételt venni egymáson. A legnevesebb akció-forgatókönyvírók által okkal megirigyelt esemény csúcspontjaként José Mourinho, a lélektani hadviselés non plus ultrája is besétált a küzdőtérre, és a tettek mezejére lépett: hátulról belenyúlt az akkor még Pep Guardiola másodedzőjeként funkcionáló Vilanova szemébe. A portugál saját bevallása szerint azt sem tudta, kit támadott meg, de az máig eldöntetlen, hogy ezzel magáról állított ki szegénységi bizonyítványt, vagy tényleg ennyire semmibe nézte a katalánok szakmai stábjába akkor már három éve foglalkoztatott kollégát.

Érdekes a történet utóélete, hiszen a 600-600 eurós pénzbüntetés mellett Mourinho két, Vilanova egy Szuperkupa-mérkőzésre szóló eltiltást kapott. A szezon hajrájában aztán mindketten amnesztiában részesültek, ami azért volt pikáns, mert 2012 nyarán ismét a Real és a Barca nézett egymással farkasszemet a szezont felvezető Szuperkupában. Mourinho azonban akkor már egyenrangú vezetőedzőként köszönthette a Guardiola örökét átvevő Vilanovát.

A történetben mindenképpen említést érdemel az a barcelonai rendező, aki a fegyvercsattogások közepette mintegy kívülállóként őrizte meg tökéletes hidegvérét. Ő a későbbiekben „observer” néven híresült el, és nem egy karikatúra, internetes játék elmaradhatatlan szereplője lett.

AKI MARADONÁT AKARTA BLOKKOLNI, CSAK RÁCSÚSZOTT A KAPUFÁRA

Fájdalmas emlékei lehetnek egy 1983-as, akkor még élő spanyol Ligakupa-találkozóról Juan Josénak. A Real Madrid védője a ziccerben kilépő, a labdát már a kapustársa mellett is eltoló Diego Maradona kapura lövését akarta blokkolni, az argentin klasszis azonban csinált egy lövőcselt mielőtt gólt szerzett. A Real védője pedig a kapott gól mellett fizikai fájdalmat is kénytelen volt elszenvedni: nyújtott, terpesztett lábakkal szánkázott a földön, és csak a kapufa állította meg őt, kimondottan érzékeny helyen…

Ritka, de éppen ezért rendkívüli sportszerű pillanat volt, amikor 2005. november 19-én, a Real Madridot a Santiago Bernabéuban 3–0-val elintéző Barcelona legjobbja, a két gólt szerző, zseniális – a védjegyeként elhíresült jobbra nézek, balra teszem – passzok, indítások sorát elvállaló Ronaldinho a hazai drukkerek vastapsa közepette hagyhatta el a hadszínteret.

AZ „ISTENI DIEGO” ÖRDÖGI CSELE