FFT: a 2000-es évek – amikor az el Clásico őrületté fajult

A késő-viktoriánus irodalom legfontosabb műveiben a szereplőábrázolás egyik alapelve a kettősség volt. Hasonlóság és különbözőség feszültsége vibrál, miközben az egyik szereplő rajzának ellentéte szükségszerűen felidézi a másikat. Gyanakvás, gyűlölet és bűvölet vonzotta és taszította Holmes és Moriarty, Jekyll és Hyde, Drakula és Van Helsing párosait. Minél inkább megismerték ellenségüket, annál többet tudtak meg saját személyiségük mindaddig saját maguk előtt is rejtett oldaláról.

A Real Madrid és a Barcelona ellenségeknek teremtettek. Néhány évvel az említett művek megjelenése után alapították őket, és már a kezdeteknél egyértelmű volt, hogy a királyi és a militáns szeparatista hátterű klub csakis ellenség lehet. Baráti viszony kialakulása már csak a spanyol polgárháború és az 1936-tól 1975-ig tartó szélsőjobboldali diktatúra filozófiai, politikai és földrajzi feszültségei miatt is elképzelhetetlen lett volna.

A 2000-es évekre az el Clásico a legnagyobb spanyol futballviadalnak számított fél évszázada. Az évtized végére, amelyben a két klub hét La Liga- és négy BL-győzelmen osztozkodott, az egész világ legnagyobb rangadójává vált. A spanyol futball óriásai hazai bajnokságukat a világ egyik legizgalmasabb versenyévé, magukat pedig a tehetséges labdarúgók egyik legvonzóbb célpontjává varázsolták. És mi az apropója ennek a hirtelen változásnak? Egyszerű: 2000. július 24-én Luís Figo a Barcelonát hátrahagyva a Real Madridhoz igazolt. Onnantól semmi sem volt a régi.

Kérdezzék csak meg azt a disznót…

A FourFourTwo cikke a 2000-es évek elején a rivalizálásból háborúvá váló el Clásicóról elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!