Horpasz után zutty lett a firkázás vége

Mielőtt azonban a lényegre térnénk, egy kis háttérinfó. A korábbi esztendőkhöz hasonlóan karácsony közeledtével a Nemzeti Sport 1934. november 26-án is meghirdette magyarító pályázatát „igyekezzünk magyarrá tenni a magyar sportot beszédében is!" mottóval. 1934. november 26-án is meghirdette magyarító pályázatát „igyekezzünk magyarrá tenni a magyar sportot beszédében is!" mottóval.

Ahogy a kezdeményezést kiváltó jelenségekre visszautalva lapunk annak idején fogalmazott, „az anglomániával és másfajta idegenimádattal sokszor megvádolt magyar sportközönség cáfolatot adott ezekre a vádakra és a Nemzeti Sport törekvését megértéssel és szeretettel fogadta, sőt saját erejével és saját teremtőkészségével is támogatta.

A mai életben, amikor napról napra új és új fogalmakat ismer meg az ember, új és új meghatározásokra van szükség – az idegen szavak használata elkerülhetetlen. Nem is akarjuk mi tűzzel-vassal pusztítatni mindazokat közülük, melyek nyelvünkbe becsúsznak. De igenis igyekszünk – lassú, fokozatos, ám ernyedetlenül magyarosító és magyarító munkával – korlátozni a számukat, a teljesen feleslegeseket kiirtani, míg a nehezen nélkülözhetőkre megfelelő jó magyar szavakat lelni.

Így születtek az új magyar szakkifejezések, melyek eleinte még magatehetetlen kisgyermekként, bizonytalanul tapogatóztak az idegen szavak vastag gyökerű erdejében, de aztán lassú hódítással kezdték élni saját önálló életüket. A régi, zamatos magyar szavaknak a sportba szakkifejezésként történt átültetése sikert hozott: elterjedést, közhasználatot biztosított a hajrá-nak, az edző-nek, a szurkoló-nak és a többi jövevénynek. (Ugye, milyen furcsa lenne nyelvünk a felsorolt példák nélkül? – a szerk.)

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az új szavak bevezetését is csak módjával eszközöljük. Ezért találni olyasmit, hogy egyazon cikkben használjuk például még a korner szót is, meg a már általunk elfogadott, bevezetett és helyesnek ítélt szöglet kifejezést is.

Amikor néhány éve már nem elégedtünk meg az egyszerű magyarosítással, azaz az angol és más idegen szavak magyaros írásának és kiejtésének szorgalmazásával (pl. goal helyett gól), tisztában voltunk feladatunk nehézségével. Most felsorolván a beérkezettek legjobbjait, útjára bocsátjuk a szavakat. Magunk is megkezdjük a használatukat, talán eleinte keverve, még a régivel felváltva, azután – amint látjuk, hogy a közönség szívesen veszi egyiket-másikat – ezeket kizárólagosan is. Reméljük, marad néhány, amely végleg átmegy a közhasználatba és segítségünkre lesz abban, hogy a sportról tiszta magyar nyelven írhassunk."

A múlttal ellentétben 1934-ben nem az NS által előre meghatározott idegen szavak helyett kellett magyar megfelelőt keresni, hanem szabad volt a vásár: bármely, témába vágó idegen szó magyarosításával pályázni lehetett.

A karácsonyi számból aztán kiderült, melyik három olvasó érdemelte ki az ezüstplakett díjat – érdekes módon közülük csak egy élt határainkon belül (Zombory-Fodor Miklós, Budapest), Guttmann Zsigmond ugyanis Székelyudvarhelyről, Abonyi Árpád pedig Pozsonyból postázta ötleteit (merthogy sokan egyszerre több pályaművel is jelentkeztek).

Az alábbiakban két kategóriára csoportosítottuk azokat a szavakat, amelyek a mai fül számára még érdekesek lehetnek a listáról. Előbb jönnek azok, amelyek többé-kevésbé átmentek a használatba, majd a furcsa, avagy vicces próbálkozásokat vesszük sorra (szintén abc-rendben).

Az életképesek:

bravúros – huszáros (abban az értelemben legalábbis, hogy huszáros hajrá)
dopping(szer) – ajzó(szer), serkentő(szer)
favorit – esélyes; várományos (mint éremvárományos); a szintén javasolt felkapott kicsit mást takar...
gyephokki – gyeplabda
masszőr – gyúró
ranglista – erősorrend
staféta – váltó(futás vagy -úszás)
taccs – part (partdobás formájában); ez lett az egyik fődíjas
trial – rosta (elég ritkán fordul elő, de azért megértjük, ha szintfelmérő értelemben olvassuk; ez szintén díjat kapott)
túra – portya
vízipóló – vízilabda

Az „egyéb" kategória érdekesebbjei:

all-round – többlaki (mint valami növény...)
antenna – légcsáp (ezt egyébként mi és az egykori kollégák is igen ügyes megoldásnak találtuk!)
out-sider (autszeidernek írva akkoriban) – lesi; hátulhős; orozló
derbi – élviadal
dribli – firka (ez nyerte a harmadik fődíjat, de valahogy nem igazolta a megelőlegzett bizalmat...)
fault – gátlás; folt (hogy ez utóbbi a hasonló hangzáson kívül vajon miért tűnt ideillőnek?...)
forehand – belkezes (a tenyeres szó lett végül a nyerő; idetartozik a párja, a fonák is: backhand – külkezes)
helikopter – naprapörgő, égrepörgő
hendsz – pedz (ma ugye: kezezés)
hokki – botos, botozó
indolens – falelkű (ez tetszik – már ha elképzelünk hozzá egy nehezen kezelhető, szabálytalankodásra, durvaságra hajló, erőszakos, heves természetű sportolót)
junior – süvölvény; sarjadék; bojtorján; bojtár
korner – sarkos (ehelyett végül maradt a szintén új eresztésű szöglet)
oldboy – véncsont (pedig milyen jól hangzana, ha egy klubnál a felnőttek mellett külön működne a bojtorján- vagy sarjadékcsapat is, végül a leghűségesebbek a véncsontban vezetnének le...)
passz – áttét (ez majdnem bejött, csak éppen mint átadás)
prémium – torravaló (kissé morbid, nem?)
rekord – éleredmény
stopli – bibircs, szemölcs (fujj)
sport – edze
slalom – csűrő
taktika – fortély
taccs – széllabda; horpasz; gyepű; garád, mezsgye (utóbbiakhoz az NS ezt a kommentárt fűzte: „ezek azért volnának jók, mert a használatból többé-kevésbé már kiment szavakat a sport így felkarolná és megmentené a feledéstől")
tipp(el) – lat(ol)
tribün – szélház
és végül a kedvencünk: gól – zutty (NS: „ A legmeglepőbb szóajánlás. Beküldője kifejti azt a tényt, hogy ezt a régi, a székelyek közt évszázadok óta használatos szót a háborúban a telitalálatra használták azok a székely bakák, akik közé került. Valóban, a gól és annak képzett szavai helyett jól használható. Ellene szól, hogy a dugó már félig-meddig elfogadottnak tekinthető." Hát... ez utóbbi se a „fősodorban" érte meg a XXI. századot....)

Figyelmes olvasóink pedig mostanra már tudják is a megfejtést: a bedobás után góllal végződött a cselsorozat.

1964-ben e napon került sor a Kisstadionban a magyar–olasz jégkorong-világbajnoki selejtező visszavágójára. A mieink – soraikban két későbbi szövetségi kapitányunkkal, Jakabházy Lászlóval és Boróczi Gáborral – az egy héttel korábbi genovai odavágón ígéretes, 3:2-es győzelmet arattak, és a közel ötezres közönség örömére ezúttal fokozatosan még jobb helyzetbe kerültek, hiszen az első harmadban Koutny talált be, majd a második elején Boróczi is. Tíz perccel később azonban Darin révén szépítettek a vendégek, ami szárnyakat adott nekik, és így a befejező játékrészben még nagyobb lett az addig sem kis küzdelem. Darin rögtön a szünet után a 41. percben megint gólt ütött (ismét emberelőnyből), azaz együttesének egyetlen találat kellett már csak, hogy elérje a meccsnullt. A végén még a kapusukat is levitték, de maradt a 2:2, azaz 5:4-es összesítés alapján – egy gyenge színvonalú (tervszerű támadást alig hozó), de igen harcos találkozón – Magyarország vívta ki a jogot a folytatásra. Az 1965 márciusában Tamperében megrendezett vb nyolctagú mezőnyébe azonban már mi sem jutottunk el – ami végül is nem meglepetés, hiszen az előző idényben az 1964-es innsbrucki téli olimpián az utolsó, 16. helyen végeztünk, éppen eggyel az olaszok mögött...

2004-ben e napon kiszivárgott az információ: Magyarország egymás után harmadszor is nekivág(na) a futball Eb megpályázásának, mégpedig ezúttal a horvátokkal együtt. Az előző két kísérletünk nem járt eredménnyel: előbb az osztrákokkal párban, utóbb egyedül kandidáltunk, de végül Portugália (2004), majd az Ausztria, Svájc páros (2008) lett a befutó. A horvátok már az előtte is mutatták annak jelét, hogy szívesen vennének egy velünk közös jelentkezést, és most a különböző nyilatkozgatásokat követően a Magyar Labdarúgó-szövetség küldöttsége Zágrábba utazott tárgyalni az ottani társszervezet képviselőivel, Vlatko Markoviccsal az élükön. Mint az indulás előtti napon Bozóky Imre MLSZ-elnök az NS-nek felfedte, ezúttal már komoly egyeztetésekre került sor. Azért volt lehetséges ez, mert mindkét állam politikai és sportvezetése támogatta a kezdeményezést. Ekkor még úgy tűnt, hogy a 2012-es Európa-bajnokság rendezési jogáért Olaszország, Görögország és Oroszország lesz a legnagyobb riválisunk – később kiderült, hogy csak az előbbivel kellett számolni (az utóbbi például végül be sem nevezett). Azonban 2007. április 18-án keserű napra ébredt az itthoni közvélemény: az UEFA végrehajtó bizottságának cardiffi titkos szavazásán a magyar-horvát duó – a rendkívül optimista hangulat ellenére – egyetlen voksot sem kapott. És utólag már az sem sokat változtat ezen, hogy a 8–4–0-val győztesként kihozott lengyel-ukrán pályázat meglepetéssikere mögött esetleg vesztegetések is húzódtak, mint annak gyanúja a közelmúltban felvetődött.