Az 1999-es nagydöntő két résztvevője 2001. január 15-én nem volt egy súlycsoportban, a Knicks az Allan Houston, Glen Rice, Latrell Sprewell hármas vezérletével korán egyértelművé tette, hogy ezúttal csak a hazaiak nyerhetnek (104–82 lett a vége). Gregg Popovich, a vendég San Antonió-iak edzője nehezen viselte a fejleményeket, így már a harmadik játékrészben kizárták a meccsből.
De még mindig jobban járt, mint kollégája a másik cserepadnál... Történt, hogy a negyedik negyedben Marcus Camby és Danny Ferry sokadik összecsapása olyan hevesre sikerült, hogy a New York-i – kiszakítva magát az őt visszatartani igyekvő csapattársa karjából – a texasi után vetette magát, és ütött. Csapása nem ért célt, viszont halántéka és az őt megfékezni kívánó mesterének feje olyan szerencsétlenül koccant, hogy a csurom vér Jeff Van Gundyt, miután nagy nehezen feltápászkodott, az öltözőbe kellett támogatni, hogy15 öltéssel összevarrják a felszakadt bőrét.
Kicsivel később a Knicks trénere, óriási kötéssel a bal szeme fölött, igyekezett könnyedén értékelni az eseményeket. „Marcus most bevitte azt az ütést, amelyet minden játékosom szeretett volna elhelyezni a fejemen – humorizált a szakvezető, aki két és fél évvel korábban hasonlóan járt, amikor Larry Johnsont és a miami Alonzo Mourningot kísérelte meg szétválasztani. – Legutóbb az ellenfelet kaptam el, most a mi emberünket. Esküszöm, legközelebb nem állok az útjukba. Egyébként ez volt talán a legjobb meccsünk az évadban..."
A harcoló felek természetesen nem egyformán emlékeztek vissza a forró pillanatokra. „Az egész találkozón ütöttük-vágtuk egymást, de nem rémlik semmi olyan, amely a dühkitörést kiválthatta volna" – tanácstalankodott Ferry, akit a hátán ért a kobakjára szánt ütés. „Belekapott a szemembe, és amikor megláttam a vért, megindult a kezem" – így Camby, akit nem volt könnyű lecsillapítani.
A mérkőzés után az akkor tájt nem egészen 27 esztendős kosaras előbb tíz percet töltött a Spurs öltözője előtt, majd amikor sajátjai eltuszkolták onnan, az aréna parkolójában „vadászott" az emberére még vagy húsz percig. A New York-i vezetők azonban ott is rátaláltak... Ferryt végül tucatnyi biztonsági ember kísérte ki a buszhoz.
A center a következő napokban természetesen megbánta a tettét, legalábbis előállt az ilyenkor megszokott önvádló nyilatkozattal. „Nagyon sajnálom, hogy amikor megláttam a vért, elvesztettem a hidegvéremet. Én, aki egyébként könnyen kezelhető srác vagyok... Nagyon nagyot hibáztam" – mondta Camby, aki összevarrt szemöldökű edzőjétől addigra már bocsánatot kért.
„Sajnálom szegény Jeffet, hiszen tényleg úgy fest, mintha háborúban járt volna... Megbeszéltünk mindent, és szót ejtettünk a várható eltiltásomról is. Bármennyire is büntessenek, visszatérek. Különösen azért, mert Jeff azt mondta, a történtek ellenére nem felejti el, hogy olyan jól védekeztem David Robinson ellen, mint még soha senki" – magasztalta edzőjét a vétkes.
Marcus Camby egyébként nem a „futottak még" kategóriájába tartozott, amit két nappal korában is megmutatott. A New York Knickshez látogató Portland Trail Blazers tíz győzelem után szaladt bele egy alapos pofonba a Madison Square Gardenben (91–78), és ezzel az egész idény (holtversenyben) leghosszabb veretlenségi sorozata szakadt meg. A tetszetős diadalhoz pedig nem más, mint Camby adta meg az alaphangot az első félidei 16 pontjával és 15 lepattanójával. Ezenkívül több más elismerése mellett hat évvel később őt választották meg az egész NBA-idény legjobb védekező játékosának!
Ez azonban még odébb volt. Az említett balhéja után nem sokkal lesújtott rá a profi liga igazságszolgáltatásnak vasökle: miközben Ferry megúszta egymeccses eltiltással, amiért szabálytalan szerelésével előidézte a botrányt, Cambyt öt találkozóra „meszelték el", valamint 25 ezer dolláros pénzbírságot is kiszabtak rá. A New York-iak túlzottnak tartották az ítélet mértékét, amely 320 ezer dolláros fizetéskiesést is jelentett a sztárnak.
„Öt mérkőzést kapott azért, mert nem ütött meg senkit" – háborgott például a közbelépése során a béketeremtésért vérét is adó Van Gundy mester, aki a jelek szerint megbocsátó alkat, és immár nem Cambytől, hanem Cambyért fájt a feje...