Barrichello félelme: közveszélyes Kimi jön

A száguldó cirkusz 2001-es idényét felvezető téli előszezon során Jerez és Silverstone után az olaszországi Fioranóban is felbőgtek a motorok: a (Petronas névre átkeresztelt) Ferrari-erőforrásokat használó svájci Sauber-istálló előbb havat takarított, majd a frissen igazolt Kimi Räikkönen körözött az előző évi autóval, végül a német Nick Heidfeld próbálgatta a C20-as kódjelű új konstrukciót.

Másnap, január 11-én aztán már igazi éles tesztre került sor, és a csapat – amely főleg az új szabályokhoz való alkalmazkodásra törekedett, időeredményekről ezért nem adott tájékoztatást – felettébb elégedett volt a tapasztaltakkal. Igen pozitívan és elszántan nyilatkozott a honfitársa, Mika Salo helyét átvevő 21 esztendős finn újonc is.

„Mindenki csak arról beszél, hogy mindössze huszonhárom autóversenyen vagyok túl, az senkit sem érdekel, hogy előtte tizenhárom éven át gokartoztam. Nem fogok lassan menni azért, hogy megtanuljam a pályákat, százszázalékos erőbedobással gurulok ki a boxból minden egyes alkalommal. Pontot akarok szerezni, akárcsak a többi pilóta" – fogalmazott az északi reménység.

Räikkönen a különböző Formula-Renault-szériákban bőszen gyűjtögette a győzelmeket 1999 és 2000 folyamán (13 diadal 23 részvételből), de kivételes tehetségén kívül az eltökélt küzdőszelleme is már korábban megmutatkozott: 1995-ben szerepelt először külföldön, és Monacóban eltörött gokartjának kormánya. Ő azonban nem állt meg, folytatta, miközben a célegyenesen végighajtva úgy tájékoztatta szerelőit a helyzetről, hogy a használhatatlan alkatrészt a kezében lóbálva integetett nekik...

Ugyanakkor tény, hogy az F1 előszobájának számító Formula-3000-et nem próbálta ki, és csak Peter Sauber csapatfőnök közbenjárására kapta meg az induláshoz szükséges szuperlicencet. A Ferrari brazil sztárja „meg is találta" őt. Rubens Barrichello, aki már akkoriban is veteránnak számított (Jean Alesi, Mika Häkkinen és Michael Schumacher után a negyedik legtapasztaltabb pilótaként), előbb-utóbb világbajnok akart lenni – első scuderiás idényében negyedik lett német csapattársa és a két McLaren-Mercedes mögött –, ám ekkor éppen az „életben maradása" miatt aggódott.

„Még mindig veszélyes sport a Formula–1, ezért az FIA-nek nem szabadna mindenféle fiatal számára szuperlicencet adni. Kimi Räikkönen tehetséges pilóta, de biztos vagyok benne, hogy újoncként sok bonyodalmat fog okozni a pályákon. A szövetségnek minket, rutinos versenyzőket is meg kellene kérdeznie, mielőtt bárkinek engedélyt ad a szereplésre" – mondta a kilencedik szezonja előtt álló dél-amerikai.

Az embernek önkéntelenül az „akasztják a hóhért" szólás jut az eszébe, amikor meghall egy ezzel egy időben napvilágot látó másik véleményt. David Sears igen egyedi módszert alkalmazott volna arra, hogy elárassza ifjakkal az F1-et: „Néhány idősebb pilótánál szavatossági időt kellene meghatározni, és ha az lejár, el kellene távolítani a száguldó cirkuszból, mert csak foglalja az ülést" – nyilatkozta Juan Pablo Montoya menedzsere, aki persze az átlagnál romantikusabb alkat volt élénk képzelőerővel, hiszen azt is hozzátette, hogy több nő kellene a paddockba, mert olyan jó volt régen, amikor „a férfiak férfiak voltak, a pilóták pedig hősök"...

Természetesen Barrichello helye nem került veszélybe az iménti „nyugdíjkoncepciótól", viszont maga is beláthatta, hogy kissé eltúlozta a veszélyt: Kimi mindjárt a legelső nagydíján (Melbourne-ben) pontot szerzett, és hét 2001-beli kiesése közül csak egy volt kicsúszás, míg egy másik ütközés következménye (a többi műszaki hiba). A nyitó szezonját az összetettbeli tizedik helyen zárta, története legjobb helyezéséhez segítve a Saubert, amely negyedik lett a konstruktőrök között (elsősorban azért Heidfeldnek köszönhetően, aki házon belül 12–9-re felülmúlta a finnt).

Räikkönen tehetsége azonban vitathatatlan volt, ezért is vitte őt el a Mercedes (éppen az odavágyó német helyett), és a McLarennél a második évadjában már a vb-elsőségért küzdött Schumacherrel. 2007-ben pedig, ahogy betette a lábát a Ferrarihoz, világbajnok lett!

Ami a tavaly óta már ralizó versenyző megítélését illeti, tény, hogy „csak" egyszer ért fel a csúcsra, igaz, hogy meglehetősen sokszor esett ki az autók túlhajszolásából is eredő technikai gondok miatt, kétségtelen, hogy gyakran nem volt elég rámenős, amikor mások mögé beszorulva előznie kellett volna, lehetett volna mindenkori csapatának nagyobb segítségére a fejlesztésekben, valamint nem vitás, hogy a szerencsére is szüksége volt a bő három évvel ezelőtti trónra kerüléséhez.

Másrészt viszont aligha van (volt) nála gyorsabb sofőr, ha versenykörülmények között folyamatosan hatalmas tempóval kell száguldani – sebességimádatára jellemző a raliszenvedélyén kívül az is, amikor pár éve hómobilviadalon indult a hazájában és persze azt is megnyerte –, emberileg is mindenkivel kijött (legfeljebb nem beszélgettek sokat...), ami korunk sok sztárjáról nem mondható el, illetve ne feledjük: 2007-ben maga is rengeteget tett a sikerért.

Messze ő győzött a legtöbb futamon, és nemcsak sült galambként várta, hogy Hamilton hibázzon a vb utolsó két állomásán, hanem kötélidegei és a hibamentes vezetésével kivívott két diadala révén aktívan hozzájárult ahhoz, hogy történelmi (17 pontos) hátrányt dolgozzon le pillanatok alatt. Hiába, nem véletlenül kapta a Jégember becenevet...

Barrichello ezzel szemben – s Kimivel is ellentétben... – végig azon szenvedett Maranellóban, hogy nem tudott kibújni társa (esetében: Michael Schumacher) árnyékából, és soha nem tudott igazán közel kerülni a világbajnoki elsőséghez. Be kellett érnie azzal, hogy a korszakot uraló vörös autóval begyűjtött egy rakás futamgyőzelmet (az általa eddig elkönyvelt 11-ből nyolcat szerzett a Ferrarival), továbbá hogy mára ő az F1 abszolút GP-szereplési rekordere.

Az életét pedig nem a zöldfülű Räikkönen veszélyeztette, hanem például a mindenkinél rutinosabb Schumi, amikor tavaly a Hungaroringen majdnem falra kente előzni készülő riválisát...