Gulácsi, Gerrard s a bandafőnök Carragher

Legjobb U19-es labdarúgóink az Eb-selejtezők elitkörének fehérvári csoportküzdelmeire készültek 2008 májusában. Sisa Tibor együttese egyik erősségének a Liverpoolban légióskodó Gulácsi Péter ígérkezett, ezért a széles nyilvánosság számára akkor még alapvetően ismeretlen kapusról a Nemzeti Sport hosszabb cikket közölt.

A játékos mozgalmas napokat élt át akkortájt: az előző héten, 6-án lett nagykorú, másnap pedig az Anfield Roadon tízezer néző előtt védte a Pool kapuját. Igaz, egyelőre csak a második csapatban, de egyfelől a mai magyar futballban már ez is sokkal többet ér a lekicsinylő legyintésnél, másfelől a „vörösök" tartalékjainak tíz éve nem volt ilyen fontos meccse: saját korosztályukban a területi bajnoki cím megszerzése után a szuperbajnoki fináléban harcoltak.

Sikeresen: az Aston Villát 3–0-ra megverték, Németh Krisztián gólt is szerzett, míg ugyanezt egyetlen birminghami sem mondhatta el magáról – ami mai témánk főhőse szempontjából fontos elemét képezte a finálénak.

„Hatalmas élményt jelentett ebben a stadionban, ezen a döntőn a kapuban állni – mondta 2008. május 15-én Gulácsi Péter, aki 19 éveseink válogatottjának első számú hálóőreként gyakorolt a tatai edzőtáborban. – Fantasztikus volt ennyi néző előtt, a világ egyik leghíresebb arénájában megszerezni a szuperbajnoki címet."

Mindazonáltal a 191 centi magas budapesti születésű kapus igazából (még) nem is számított a Liverpool játékosának. Amíg két magyar társát, Némethet és Simon Andrást egyből megvette az angol sztárklub az MTK-tól, ő csak kölcsönben szerepelt a Mersey partján, és vendéglátói épp most, az idény végén készültek eldönteni, hogy meghosszabbítják-e a kapcsolatot a fiatal tehetséggel, vagy sem.

„Erről magam semmit sem tudok, de ilyen ügyekben a klub nem is kommunikál játékossal – reagált erre Gulácsi. – Csak a képviselőjével, a menedzserével tárgyalnak, őket értesítik. Amikor a nagydöntő után elköszöntem a többiektől, nem tudtam, visszatérek-e. Mondani sem kell: remélem, hogy igen. Biztató, hogy én védtem ezen a meccsen, és nem az a riválisom, akinek nemcsak kölcsön-, hanem úgymond igazi szerződése van a Liverpoollal. Hallottam, hogy elégedettek velem és jónak ítélik a mentalitásomat; majd kiderül, miként határoznak a sorsomról."

Nagy kérdés, milyen visszajelzések jutottak el a mindennapi munka során Gulácsi Péterhez – a kapus is azt mondta, talán ezekből szűrhető le, hogyan dönt az együttes.

„Azt gondolom, egy esztendő elegendő lehetett ahhoz, hogy a szakemberek felmérjék, milyen kapus vagyok, melyek az erényeim, a hibáim – vélekedett a fiatalember. – Én azt éreztem magamon, hogy felgyorsultam, hogy erősödtem, ám ez a dolognak csak az egyik része. Természetesen az első pillanattól kezdve megtiszteltetés ennyi idősen e klubban szerepelni, nagyszerű körülmények között dolgozni. A legnagyobb élményem az volt, amikor március elején Xavi Valero kapusedző szólt: mostantól hetente kétszer a felnőttekkel készüljek."

Nem akárkik között: az Arsenal elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő előtti napon Gulácsi is ott üldögélt az öltözőben, Pepe Reina és Ryan Babel között. Hallgatta, amint Rafa Benítez menedzser kijelöli a kezdőcsapatot, és részletesen elmondja: Steven Gerrard zárkózzék vissza, ha a londoni fedezet, Cesc Fabregas megindul a labdával, hogy a védők ne hagyják egyedül a hátvédtársukat, aki Emmanuel Adebayorral harcol – azért lássuk be, remek érzés 18 esztendősen ilyen közegben, ilyen tétmérkőzés előtt figyelni a nagyokat.

„No igen, amikor az egymás közötti játékban Fernando Torres kilép ziccerben, és hozza rám a labdát, akkor, hogy finoman fogalmazzak, nem mindig az történik, hogy leszedem a lábáról – nevetett a világsztárokra célzó kérdésen Gulácsi Péter. – Fantasztikus futballisták, de aki látja a tévében őket, ezt pontosan tudja. Amikor pedig Steven Gerrard húsz méterről gyakorolja a kapura lövést, tízből hatszor esélyt sem ad a hárításra, kétszer úgy lesz gól, hogy bravúrral esetleg védhető lett volna, és kettőt megfog az ember. De ha megdicséri a védést, az nem rossz érzés...

Amúgy végtelenül közvetlen, csendes fiú Gerrard, inkább Jamie Carragher a hangadó. Amikor egy edzés végén négy gárdára osztották a keretet egy minitorna erejéig, és a védő mellett Javier Mascheranóval, Torresszel, Xabi Alonsóval voltam egy csapatban, Carragher mindent kommentált. Ha hibáztam, azonnal leszúrt, de ha védtem, ő dicsért meg elsőként. Ja, amúgy ezt a kis tornát a mi csapatunk nyerte meg..."

Amiként ezt a bizonyos fehérvári elitkörös selejtezőtornát is – amelyből csupán egyetlen résztvevő, a győztes válogatott harcolhatta ki a szereplés jogát az Európa-bajnokság csehországi nyolcas döntőjében. Május 19-én Litvánia ellen 2–0-ról „sikerült" leadnunk az előnyünket (2–2), majd két nappal később Ciprus elleni 2–1 lett ide Németh Krisztián duplájával, végül a 24-i „döntőben" Portugália ellen ugyanő talált be.

Az 1–0-s győzelmet követően azonban járt a köszönet Gulácsi Péternek is, aki az utolsó pillanatokban bravúrral hárított. „Amíg csak lehetett, próbáltam talpon maradni az akciónál és kivárni. A portugált így döntési helyzetbe kényszerítettem, majd bele tudtam kapni a lövésébe. Azt hiszem, mindent elárul csapatunk játékáról, hogy ellenfelünknek mindössze egy nagy helyzete volt."

Aztán 2008 nyarán a mieink 1–0-ra megverték Bulgáriát, majd szintén 1–0-ra a címvédő spanyolokat. A németektől 2–1-es vereséget szenvedtek, ám így is továbbjutottak a legjobb négy közé. Az elődöntőben Olaszországtól 1–0-ra kikaptak, vagyis a bronzérmet szerezték meg az Európa-bajnokságon, de ezzel is kvalifikálták magukat a 2009-ben rendezett 24 csapatos U20-as világbajnokságra.

Gulácsival kapcsolatban pedig nem hezitált tovább a Liverpool, szeptember 1-jén a hivatalos honlapján jelentette be, hogy 2010-ig szóló kétéves szerződést kötött a magyar korosztályos válogatott labdarúgóval. „Nagyon büszke vagyok, mindig is nagy álmom volt, hogy egy ilyen nagy klubnál játszhassak, ahol a világ egyik legjobb kapusától, Pepe Reinától tanulhatok – mondta az érintett. – Egy percet sem gondolkoztam azon, hogy aláírjam-e az elém rakott szerződést. Hihetetlen érzés, hogy a Liverpoolhoz igazoltam."

A dicsőséges egyiptomi napokat pedig már szinte minden futballbarát együtt nézte tavalyelőtt ősszel a tévében. Egervári Sándor alakulatától Honduras ellen vártuk a legtöbbet a tagadhatatlanul könnyű csoportban, ehhez képest 3–0-ra legázolták Koman Vladimirékat a közép-amerikaiak, majd a mieink Dél-Afrika (4–0) és az Egyesült Arab Emírségek (2–0) sima felülmúlásával szerezték vissza a szurkolók megbecsülését.

A nyolcaddöntőben Csehországgal szemben 2–2 után Gulácsi-parádéval (10-est kapott az NS-től!) nyertük meg a szétlövést, az olaszokat pedig drámai hosszabbításban intéztük el 3–2-re a nyolc között. Az elődöntőben is megvoltak a lehetőségeink – egyetlen túlélőként kontinensünkről –, ám a későbbi tornagyőztes Ghána nyert 3–2-re.

Viszont hogy kellemes szájízzel zárjuk a sorozatot, a bronzmeccsen Costa Ricát múltuk felül 1–1 után a már jól bevált tizenegyespárbajban – kapusunknak köszönhetően egészen elképesztő módon, kapott gól nélkül (2–0)!

A statisztikák alapján felettébb valószínű, hogy Gulácsi a tornán neki rúgott tízből kivédett hat tizenegyessel élre állt a FIFA-tornák történetében. Felnőtt vb-n öt hárított kísérlettel az argentin Sergio Goycochea vezeti a rangsort 1990 óta, míg az U20-as világbajnokságokon a cseheket 2007-ben döntőbe segítő Radek Petr volt addig a legjobb, három megfogott tizenegyessel.

Az ellenfél kísérleteit egy vadnyugati párbajhős magabiztosságával váró kapuvédő egyébként szemmel láthatóan teljesen elbizonytalanította a közép-amerikai rúgókat. Hogy mivel? Azt nem árulta el. „Megvannak a praktikáim egy-egy kísérlet előtt, ám korábban is mondtam, minden rúgás más és más. De a legféltettebb titkaimat nem adom ki, mert a karrierem során rúgnak még nekem tizenegyest."

Egyfajta konkrétabb magyarázattal azért előállt a Nemzeti Sport faggatózására a Costa Rica elleni siker után: „A barátnőm egyszer azt mondta: nagyon egyszerű a tizenegyest kivédeni. Csak annyit kell tenni, hogy a labda ne menjen be a hálóba, oda kell ugrani, ahova céloz az ellenfél..."

Ja kérem, nem kell ezt túlbonyolítani. Ezért mi is csak szimplán megemlítjük, hogy az elmúlt években a Hereford (2008–2009), majd a szintén harmadik vonalbeli Tranmere (előző, illetve mostani szezon) kölcsönjátékosaként a bajnokik légkörébe is belekóstoló Gulácsi Péter – ellentétben a vele együtt érkező Némethtel és Simonnal – még mindig a Liverpoolban futballozik (időközben 2013-ig hosszabbítottak vele), ráadásul idén tavasszal már második számú kapussá lépett elő Reina mögött.

Azért ez nem rossz egy 21 éves magyar fiatalembertől – aki lehet, hogy hamarosan hosszabb távra megoldhatja majd válogatottunk kapuskérdését is.