Magyar futballista lett Hollandia legjobbja

Napra pontosan egy évtizeddel ezelőtt közölte lelkesen a Nemzeti Sport, hogy Babos Gábor, a bredai NAC kapusa lett a holland bajnokság ezüstcipős játékosa. Egyedül a PSV svájci középpályása, Johann Vogel előzte őt meg, míg a második helyen az ugyancsak eindhoveni Mark van Bommellel osztozott a magyar légiós.

– Gratulálunk a teljesítményéhez, és kíváncsiak várjuk a háttérmagyarázatot ahhoz, hogy milyen szempontoknak megfelelve került a holland élvonal legjobbjai közé? – kérdezte az NS munkatársa Babost a 2001. május 30-i számban.
– A De Telegraaf című napilap az önök újságjához hasonlóan osztályozza a játékosokat, igaz, ők feles kalkulusokat is adnak, továbbá a szakírók és a felkért szakemberek egyfajta pontrendszer alapján is értékelik a futballistákat. Az utolsó fordulók előtt már titkos a lista, így csak félig-meddig hivatalos hírek érkeznek, hogy kik az esélyesek.
Velem együtt ugyancsak az élmezőnyben volt a Feyenoord kapusa, Jerzy Dudek, valamint három PSV-labdarúgó, Johann Vogel, Mark van Bommel és Mateja Kezsman. A legjobbaknak járó díj az arany-, ezüst- és bronzcipő, amelyeket egy televízió-műsor keretében adnak át augusztus huszonkilencedikén. Az imént Horváth Ferenc mesélte el nekem, hogy erre a show-ra már most alig lehet belépőt szerezni!

Egy hét telt el az idézett miniinterjú óta, és még nagyszerűbb információ látott napvilágot: a kimondottan a sportággal foglalkozó tekintélyes Voetbal International osztályzatai alapján egyenesen Babos Gábor (az idehaza korábban kétszeres bajnok és háromszoros kupagyőztes labdarúgó) lett az év játékosa Hollandiában!

A színes sportmagazin háromoldalas összeállítást közölt a magyar hálóőrről, és szívmelengető volt, milyen tisztelettel írtak honfitársunkról a futballvilág elitjéhez tartozó németalföldiek: „Az az ország, ahol a Duna folyik, és ahol a híres gulascht főzik, egy fenomént küldött a bajnokságunkba, a büntetőgyilkos Babos Gábor személyében" – kezdődött az újságcikk, amely aztán oldalakon keresztül ugyanebben a pátoszos hangnemben folytatódott.

A címlapon még ennél is tovább mentek a szerkesztők, tudniillik az egész oldalas Babos-kép felett – amelyen a 26 éves kapus épp a sorfalat igazgatta – a következő felirat állt: „Gábor Babos, a legjobb kapus".

A tisztelgő összeállításban megszólalt többek között Alfred Schreuder, a NAC csapatkapitánya, aki őszintén elmesélte: az együttesnél bizony mosolyogva fogadták a hírt, miszerint magyar kapust igazol a klubjuk, ám az új szerzemény már az első edzésen olyan teljesítményt nyújtott, hogy mindenkinek tátva maradt a szája. „Babos Gábor a legprofibb kapus, akit valaha védeni láttam" – vélekedett a bredaiak meghatározó játékosa.

Az mondjuk nem volt meglepő, hogy a társak vagy Henk ten Cate vezetőedző méltatta Babost, ám a cikkben megszólaltatottak, köztük az az öt futballista, akinek a tizenegyesét hárította, szintén egybehangzóan állították: nincs nála jobb kapus az országban.

Márpedig ha egy kiscsapat tagjának ilyen jó a sajtója, ráadásul parádés évet tudhat maga mögött, akkor mindebből az következik, hogy mind gyakrabban kerül szóba a neve a nagy klubok erősítési tervei között. Az NS érezhetően ennek a lehetőségnek a lázában égett, mert rögtön azt emelte ki (és alább az újabb interjút is ezzel indította): Babos esetében sem volt ez másként, mert ahogy már tavasszal hírt adott róla a lap, a patinás Feyenoord érdeklődött iránta.

– A Bredával élő szerződésem van, és bár igaz, hogy hallottam a rotterdamiakkal kapcsolatos hírekről, engem ez ügyben még senki sem keresett – reagált a felvetésre az érintett. – A karrierem szempontjából fantasztikus lehetőség lenne egy ilyen szerződés, de még nem élem bele magam, mert vannak riválisaim. És persze Dudeknek először meg kell egyeznie az Arsenallal, mivel a Feyenoord csupán akkor igazolhat kapust, amennyiben ő távozik a klubtól. Nem tagadom, hogyha ez így lesz, én vagyok a kiszemeltjük a lengyel légiós pótlására. Egyébként a tavasszal éppen az ellenük mutatott teljesítményemet értékeltek az újságírók a legmagasabbra, kilencesre.

– Gondolom, igent mondana Kiprich József egykori klubjának hívására...
– Mindez nem egyedül rajtam múlik, hiszen négyéves szerződés köt a NAC-hoz, így a rotterdamiak csak akkor juthatnak el hozzám tárgyalni, ha a Bredával meg tudnak egyezni. Az viszont biztató, hogy a Feyenoord vezetői komolyan gondolják a dolgot, és már bejelentkeztek a tárgyalási szándékukkal a jelenlegi csapatomhoz.
De nem akarom kikerülni a kérdést: valóban szívesen védenék náluk, hiszen az egyik legnagyobb múltú holland egylet, amely minden évben érdekelt az európai kupaküzdelmekben. Az MTK-nál már ráéreztem arra, milyen érzés az UEFA-kupában vagy Bajnokok Ligája-selejtezőn védeni, s bevallom, ez nálam meghatározó szempont. Azonban nem vagyok hűtlen típus, sokkal tartozom a NAC Bredának, ezért higgye el, őszintén mondom: cseppet sem lennék csalódott, ha idén még nem tudnék nagyobb klubhoz igazolni.

– És mit szól ahhoz, hogy a Voetbal International osztályzatai alapján ön lett az év labdarúgója Hollandiában?
– Rendkívül büszke vagyok rá, de ez nemcsak az én érdemem, hanem a csapattársaimé, így az egész évben kiemelkedően teljesítő Fehér Csabáé is. Boldoggá tesz, hogy ilyen jóra értékelték a produkciómat, és annak is örülök, hogy jó hírét vittem a magyar futballnak. Ígérem, a siker semmi esetre sem száll a fejembe. Tudom, hogy az idén magasra tettem a lécet, és jövőre már a saját magammal szemben felállított elvárásoknak kell majd megfelelnem.

– Azért most nyilván elégtételt érez azokkal szemben, akik az elmúlt évben fanyalogtak amiatt, hogy „csupán" a holland újonchoz írt alá...
– Azt hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy jól döntöttem, hiszen hol másutt produkálhatna egy kapus, mint egy olyan együttes kapujában, ahol bőven akad védenivaló. Büszkék lehetünk, elvégre a bajnokság elején sokan kiesőnek tippeltek minket, és a kilencedik helyen végeztünk.

Babos Gábor a felvetődő egyéb verziók dacára kitöltötte a bredai szerződését, pedig Dudek 2001 nyarán tényleg eligazolt Angliába – ha nem is az Arsenalhoz, hanem Liverpoolba, amellyel később BL-hős lett. A lengyel (egyik) utódjaként így Edwin Zoetebierrel nyert a következő szezon végén UEFA-kupát a holland klub, amelynek azóta sem volt újabb nagy sikere.

A magyar játékossal sem, akit végül 2004-ben igazoltak le a rotterdamiak, de sajnos az ottani évadja nem sikerült ugyanolyan jól, mint a korábbiak, amelyek hatására a NAC-szurkolók többek közt klubjuk valaha volt legjobb kapusának is megválasztották. 2005-től már a NEC híveinek szerzett sok örömöt (miközben tavalyelőttig 27 magyar válogatottságot is összegyűjtött), és csak a legutóbbi idényben, 36 évesen vesztette el a helyét a nijmegeni kezdőben.

De még mindig futballozik, és ha majd abbahagyja, biztosan jó szívvel fognak odakint emlékezni rá – ahogy például a Feyenoordnál Kiprichre, vagy remélhetőleg a PSV-nél egyszer majd Dzsudzsákra.