Dzsudzsák: remek ajánlólevél az Ajaxhoz

Négy évvel ezelőtt ezen a napon rendezték itthon a Szuperkupa visszavágóját. Az első mérkőzésen a kupagyőztes Bp. Honvéd 1–1-et ért el hazai pályán a bajnok Debrecen ellen. Utóbbi csapat ifjú titánjának, Dzsudzsák Balázsnak volt egy veszélyes lövése, valamint két remek beadása, illetve egy szemfüles labdaszerzést követően egy harmadik is, amelyből Dorge Rostand Kouemaha megszerezte a vendégek egyenlítő gólját.

A második felvonást 2007. július 15-én Miroslav Beránek együttese a téthez illő szuper kezdéssel indította: a most még inkább főszerephez jutó 20 éves balszélső helyzetfelismerő képességének, néhány perccel később pedig vállalkozókedvének köszönhetően bő negyed óra alatt eldöntötte a találkozó sorsát.

Előbb a 6. percben szabadrúgáshoz jutott a DVSC, ám futballistái nem kérték a bírót, hogy mérje ki a kilenc métert. Dzsudzsák állt a labda mögött, és amikor látta, hogy a kispesti játékosok, valamint kapusuk a sorfalat rendezgeti, 22 méterről, ballal, váratlanul a kapu jobb oldalába lőtte a labdát, amely után már hiába nyújtózkodott Sandro Tomic.

Aztán a 17. percben a fiatal középpályás labdát kapott a látogatók térfelének közepén, és mivel nem támadta meg senki, két tolást követően 24 méterről, ballal kapura lőtte a labdát, amely ide-oda cikázott a levegőben, s hiába tartott éppen Tomic felé, a kapuban kötött ki, mivel a kapus nagyot bakizva mellényúlt.

Robogott tehát a Loki, a Honvéd pedig hiába fogadkozott a meccs előtt, hogy támadólag lép fel, ebből semmi sem valósult meg. A támadófutballt ugyanis egyértelműen a Debrecen játszotta: Dzsudzsák Balázzsal ezúttal végképp nem tudtak mit kezdeni az ellenfél tagjai, mindig történt valami a megmozdulásait követően. Hol a jobb, hol a bal oldalon tűnt fel, a labda szinte ragadt a lábához, veszélyes lövései pedig teljesen elbizonytalanították a kispestiek horvát kapuvédőjét.

Az akkor már másfél hónapja válogatott játékosnak számító labdarúgó volt csapata, egyben a mezőny legjobbja: kiváló labdákkal szolgálta ki társait, és két góljával döntő érdemeket szerzett a győzelemben – értékelte a teljesítményét a Nemzeti Sport. Pedig előző nap még felettébb óvatosan nyilatkozott: „Egyelőre nem érzem magam csúcsformában, de azt hiszem, ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a felkészülés kezdete óta az odavágó volt az első találkozó, amelyen kilencven percet a pályán töltöttem."

A párharcot úgy foglalhatjuk össze, hogy túl sokáig nem kellett izgulniuk a DVSC-TEVA szurkolóinak: nagyszerű lövőerővel megáldott játékosainak (a 31. percben Kiss Zoltán is egy távoli kísérletből állította be a 3–0-s végeredményt), illetve Tomic ügyetlenkedéseinek köszönhetően gyorsan háromgólos előnyt szerzett, azaz a kispesti 1–1 után nem forgott veszélyben a bajnoki triplát megtoldó, sorozatban harmadik debreceni Szuperkupa-siker. A főhős pedig, aki a két találatán kívül is szinte folyamatosan sakkban tartotta a Honvéd védelmét, másnap interjút adott az NS-nek.

– Egyáltalán hogy jutott eszébe, hogy...
– Bizonyára az első gólra gondol – vágta félbe a kérdést nevetve Dzsudzsák Balázs, aki ugye a második összecsapás elején egy ravaszul elvégzett szabadrúgásból juttatta előnyhöz együttesét. – Általában felnézek az ilyen szituációkban, a kapusok ilyenkor állítgatják a sorfalat, próbálják kicentizni a területeket, én pedig mindig azt a pillanatot lesem, hogy mikor nem figyelnek. A mellettem álló Dombi Tibor mondta is, hogy rúgjam már el, én pedig, miután visszaszóltam neki, hogy ne hangoskodjon, néhány másodperccel később elnyestem a labdát.

– A második gólnál végképp az őrületbe kergette Sandro Tomicot.
– El kell ismernem, a Honvéd kapusa benne volt abban a találatban. Annyiban viszont meg tudom védeni, hogy a lövésem után cikcakkban ment a labda. Ezt rajtam kívül csak azok láthatták, akik nyomon követhették az útját.

– Az első meccs után azt nyilatkozta, bizonyára lesz még az ön és a DVSC teljesítménye jobb is. Nos, most lett.
– A Bozsik-stadionban a védekezésünk a bal oldalon meglehetősen sebezhető volt, és támadásban is akadtak gondok. Az elmúlt napokban ezeket videofelvételről többször visszanéztük, elemezgettük a történteket, és megvitattuk, miben kell javulnunk a visszavágóra. És ami még külön jólesett, hogy Miroslav Beránek a találkozó után a védekezésemet is kiemelte. Ezért nagyon ritkán kapok dicséretet.

– Elfogadja azt az állítást, hogy úgy tűnik, egyre inkább ön szabja meg a Loki játékstílusát?
– Nem. A Loki kezdőcsapata tizenegy játékosból áll, hátul Dragan Vukmir, a pálya közepén Sándor Tamás gyűjti össze a labdát, egyelőre ők befolyásolják döntően a csapat futballját. Annak viszont örülök, hogy most már egyre gyakrabban lövök fontos gólokat, és már vannak, akik úgy látják: én viszem a csapatot a hátamon. Ez nagyon jó érzés.

– Vasárnap este az Ajax megfigyelői ott ültek a lelátón.
– Valóban?

– Biztos vagyok benne, hogy ezt nálam jobban tudja.
– Na, jó, persze, hallottam róla, hogy ott voltak a stadionban, és örülök neki, hogy jó játékkal és két góllal bizonyíthattam nekik. Remélem, végleg bekerült a nevem a noteszukba. A menedzseremmel viszont megbeszéltük, hogy amíg nincs vége a Bajnokok Ligája-mérkőzéseknek, e téma alól teljesen felment. Ezzel ráérek foglalkozni kicsit később is...

Nos, csak fél esztendőt kellett várnia rá, mert miután lement az ősz (igaz, a BL-főtábla az Elfsborg elleni kudarc miatt akkor még nem jött össze a Lokinak), 2008 januárjában – a már október végén aláírt megállapodásnak megfelelően – Eindhovenbe szerződött, és a válogatott fellépéseket leszámítva azóta a légióskodás tölti ki az életét. Hollandiai sikereit (például hogy az Ajax mumusa lett...) nem lehet elvitatni, az egzotikus folytatást pedig kíváncsian várjuk...