Vajon Sarapova szíve hova húz haza?

Teniszben nincsenek kiküldetési szintek vagy kvalifikációs, kvótaszerző versenyek: legkönnyebben a világranglista-helyezés alapján juthat el egy sportoló az olimpiára. Egyazon országból azonban egyesben csak négyen indulhatnak, ráadásul a nőknél az is feltétel, hogy a pályázó előtte legalább egyszer a Federation-kupa-csapat tagja is legyen. Az oroszok például a WTA-rangsor alapján vagy tíz játékost nevezhettek volna Pekingre – közülük kellett négyet kiválasztania Samil Tarpiscsevnek.

A szövetségi kapitány két jelöltje a többieknél hamarabb nevesítve lett: Szvetlana Kuznyecova és Marija Sarapova. Igencsak kalandos története volt azonban, ahogy az utóbbi (aki három Grand Slam-diadalával máig az orosz tenisz legeredményesebb versenyzője) végül megkapta a zöld jelzést a 2008-as olimpiára – ezt a folyamatot foglalta össze remekül a Nemzeti Sport 2008. július 18-i cikke is.

Annak idején minden simán kezdődött. Sarapova 2004-ben tinifenoménként megnyerte a wimbledoni bajnokságot, de akkor még nem volt elég jó a ranglistahelyezése az athéni részvételhez. Ráadásul a Fed-kupában sem bukkant fel (úgy érezte, még nem érett meg a feladatra, ráadásul épp „fasirtban" volt az akkori vezéregyéniséggel, Anasztaszja Miszkinával), ám a görög játékokat követően kijelentette, lesz ő még válogatott.

„Mindenképpen szeretnék orosz színekben játszani, bár nem tudom, mikor kerülhet erre sor. És természetesen az olimpián is képviselni akarom a hazámat" – fogalmazott határozottan 2005 őszén, amikor Moszkvában állt rajthoz. Más kérdés, hogy – bár még csak 18 esztendős volt – már ekkor kétségbe vonták az elkötelezettségét. A szibériai lány ugyanis hétesztendősen kiköltözött a szüleivel az Egyesült Államokba, a Kreml-kupa idején pedig évek óta nem járt otthon.

„Teljes mértékben orosznak érzem magam, akkor is, amikor Amerikában vagyok. De most, hogy hosszú idő után először visszajöttem, még inkább így gondolom" – jelentette ki akkor karakánul a szőkeség a kétkedőknek válaszolva.

Teltek a hónapok, Sarapova egyre jobban és jobban szerepelt (egészen a világelsőségig vitte), egyre nagyobb pénzeket akasztott, és igazi nemzetközi sztárrá nőtte ki magát. Hogyan, hogyan nem, a válogatottbéli bemutatkozására viszont csak nem akart sor kerülni.

Aztán 2007 nyarára elszánta magát, elvégre fenyegetően közeledett az olimpia időpontja, ő pedig meg még mindig nem lépett pályára a Federation-kupában. Úgyhogy a júliusi, Egyesült Államok elleni, amerikai elődöntőre benevezett – majd vállsérülése miatt visszalépett. Ki is tört a botrány.

„El lehet felejteni az ígéreteit. A legbefolyásosabb tanácsadói mind amerikaiak, így nyilván nem fogják engedni, hogy játsszon" – dörgött Vlagyimir Kamelzon, az egyik legnevesebb orosz edző. „Nem is akart szerepelni, csak a Fed-kupa-nevezés kellett neki, hogy elindulhasson Pekingben" – csapott oda a korábbi orosz bajnok Anna Dmitrijeva.

„Teljesen világos, mi az érdeke. Őszintén szólva meg sem lepődtünk azon, hogy azt ígéri, játszik, majd az utolsó pillanatban hátat fordít: Anna Kurnyikova is ezt csinálta. De sebaj, van elég tehetséges orosz teniszező nélküle is" – közölte egy név nélkül nyilatkozó szövetségi alkalmazott. A Floridában élő Sarapovának mellesleg sikerült máshol is olajat önteni a tűzre:

„Semminek sem örültem volna jobban, mintha a saját pályájukon győzhetem le az amerikaiakat" – nyilatkozta a saját honlapján, ami épp elég volt ahhoz, hogy honfitársai mellett választott hazájának polgárai is megorroljanak rá, elvégre mégiscsak az Államokban neveltek belőle teniszezőt...

Sarapova a szeptemberi, Olaszország elleni fináléban sem vívott mérkőzést (a vállsérülése sem gyógyult még meg, és Samil Tarpiscsev sem akarta bevetni), de annak nem látta akadályát, hogy edzőpartnerként és vezérdrukkerként ott legyen Moszkvában.

Az orosz válogatott simán, 4–0-ra nyert, miközben nem volt olyan kamera, amelybe hősnőnk ne mosolygott volna szívesen bele nemzetiszínű melegítőjében a lelátón – a döntő legalább annyira szólt róla, mint a győztesekről, Kuznyecováról, Anna Csakvetadzéról és a többiekről, akik pedig nélküle is tökéletesen elboldogultak.

Ez nem is tetszett a lányoknak, akiknek elég hamar elegük lett abból, hogy mindenki a hazafiságát rendkívül feltűnő szurkolással bizonyítani próbáló Sarapováról kérdezgeti őket.

„Azt sem tudom, minek jött ide, ha egyszer sérült. Azt mondja, segíteni akart a felkészülésben, de kérdem én, ha edzeni tud velünk, hogyhogy nem játszik?" – mérgelődött Kuznyecova. „Aki egész évben nem szerepelt a Fed-kupában, attól nem fair, ha csak a döntőre kerül elő. Elvégre a többiek egész évben elkötelezettek voltak a válogatott iránt" – közölte Csakvetadze is, és az orosz média sem volt elragadtatva Sarapova hirtelen feltámadt, kissé képmutatónak tűnő patriotizmusától.

A Nemzetközi Teniszszövetség azonban másképp látta az ügyet. „Sérült volt, mégis elutazott Moszkvába, ami mutatja, hogy komolyan veszi a Fed-kupát, és ez mindenképp javította az esélyeit az olimpiai részvételre" – szögezte le a szervezet egyik tisztségviselője.

Aztán 2008 januárjára elcsitultak a viharok: a szőke klasszis Izrael ellen végre ténylegesen is pályára lépett, és mindkét meccsét megnyerte (plusz összeveszett Szahar Peerrel, akinek úgymond beszólt, amikor az hergelte a Ramat Hasaron-i közönséget).

„Remek a viszonyom a lányok többségével" – jelentette ki ugyanitt Sarapova, cáfolva, hogy moszkvai magánszáma miatt végleg megutáltatta volna magát a társakkal. Ezzel együtt az amerikaiak elleni elődöntőben már nem jutott szóhoz, de csak azért, mert Szvetlana Kuznyecova „következett": a Tarpiscsevvel kötött megegyezés értelmében ugyanis a kapitány a két éljátékost felváltva küldte harcba a Fed-kupában. (Más kérdés, hogy azok meg nem teljesen véletlenül kerülték egymást...)

Azonban hiába hagyott sokakban keserű szájízt Sarapova viselkedése a megelőző néhány évben, végül nem férhetett kétség hozzá, hogy helye van az olimpiai csapatban. A világranglistán akkor éppen a harmadik helyen álló orosz ezen felbuzdulva rögtön bejelentkezett zászlóvivőnek is, de ez már Samil Tarpiscsevnek is sok volt.

„Lebeszéltem róla. Nem szeretném, ha órákat kellene álldogálnia a melegben, nagyon elfáradna. Ez amúgy is tipikusan férfinak való feladat" – közölte a szakvezető, ráérezve, hogy talán nem a floridai lány a legalkalmasabb Oroszhon képviseletére a megnyitón.

Marija Sarapova nem is foghatott Pekingben zászlórudat a kezébe – csakhogy teniszütőt sem! Sérülése végül távol tartotta az ötkarikás játékoktól, és bár a vállproblémáiból fakadó hosszú kihagyását követően újra vissza tudott kapaszkodni a szűk élmezőnybe (jelenleg – második legjobb oroszként – 5. a rangsorban, míg a minap ismét döntőzhetett Wimbledonban), az olimpiai szereplése körüli hacacáré utólag teljesen fölöslegesnek bizonyult, hiszen a részvételeket tekintve önhibáján kívül eddig kettőből semmire áll. Vagy ha úgy jobban tetszik, semmi harmincra...