Geráék megkapták edzőnek a MU-legendát

A West Bromwich Albion már majdnem másfél évtizede vágyakozott vissza az angol élvonalba, amikor 2000 tavaszán még a másodosztályban is a bennmaradásáért kellett aggódnia. Ekkor ültették a kispadra Gary Megsont, aki előbb elhárította a legnagyobb vészt, majd 2002-ben, illetve az azonnali kiesést követően 2004-ben újra feljuttatta a birminghami együttest a Premier League-be.

Csakhogy megromlott kissé a kapcsolata a klubelnökkel, és amikor gyengén kezdték a következő szezont – három döntetlen után már vereségek is becsúsztak, hét kör után nyeretlenül álltak –, nagyon úgy tűnt, hogy a tréner immár nem tervezhet hosszabb távra a gárdánál, hiszen a főnök, azaz Jeremy Peace tárgyalásokat kezdett a Newcastle-től nem sokkal azelőtt menesztett Sir Bobby Robsonnal.

A WBA első embere október legelején tagadta, hogy megegyezett volna a legendás veterán mesterrel, de a kommentárok azt hangoztatták: ha a West Brom veszít a Bolton ellen is, akkor valószínűnek tűnik Megson menesztése. Ám megmenekült a szakvezető, mivel a Wandererst 2–1-re legyőzték, és ez egy kis haladékot adott. Aztán előbb egy remi jött, majd október 23-án egy „több magyaros" mérkőzésen 0–3 a Crystal Palace-nál.

Három nap múlva már mennie kellett Megsonnak. Állítólag azért (is) döntött a klubvezetőség az elküldése mellett, mert jelezte, hogy a majd nyáron lejáró szerződését nem kívánja meghosszabbítani, és ezt lemondásként értelmezték. Másnap pedig arról számoltak be a lapok, hogy – Sir Bobbyn kívül – a másik Robson, azaz Bryan, valamint Gérard Houllier, Glenn Hoddle, Gordon Strachan és Micky Adams neve is felvetődött mint lehetséges utódé.

„Edzésre menet hallottam, hogy Gary Megson távozott. Egy nappal korábban még ő tartotta a gyakorlást, szerdán azonban már a másodedző, Frank Burrows. Én ugyanúgy csak a sajtóból értesülök az állítólagos jelöltekről, mint bárki más, a vezetők nem árulnak el semmit. Megsonról egyébként csak jó emlékeim vannak, ő hozott ide és adott nekem lehetőséget. Ugyanúgy dolgozom tovább, mint eddig, jelen állás szerint a hét végén, a Chelsea ellen jó esélyem van a kezdőbe kerülésre" – mondta ekkor a Nemzeti Sportnak Gera Zoltán, a WBA magyar légiósa.

A londoniak ellen újabb kiütéses kudarcot kellett lenyelniük, végül a beugróként közreműködő skót ideiglenes tréner egy döntetlennel búcsúzott az ekkor 1–6–5-ös mérleggel a kiesőzóna határán szerénykedő csapattól. Hamarosan pedig kiderült: megtalálták a megoldást. Néhány nappal korábban még az angol edzői kar doyenjét, Sir Bobby Robsont tartotta a legesélyesebbnek a szigetországi sajtó a pozícióra, de nem ő, hanem névrokona lett a befutó.

A 47 éves Bryan Robson, aki két és fél éves szerződést írt alá, egykor éppen a West Bromwichnál kezdte a pályafutását (felnőttként 1974-ben), aztán – akkor (és még hat esztendőn át) rekordösszegnek számító másfél millió fontért – hét év és 198/40-es bajnoki meccs/gól mutató után elvitte a Manchester United.

Tizenhárom szezont húzott le a „vörös ördögöknél" – az első ötöt még Ron Atkinson kezei alatt, majd már Alex Ferguson irányításával –, de nem igazán volt szerencséje: mondhatni, rosszkor volt jó helyen. Az MU nem ekkoriban járt a csúcson (nem lebecsülve a Videoton teljesítményét, de például még egy alig ismert magyar csapat is ki tudta ejteni az UEFA-kupából), így Robsonnak a fénykorában, a nyolcvanas években be kellett érnie három FA-kupával. Igaz, ő volt az első, aki United-csapatkapitányként háromszor is magasba emelhette ezt a trófeát...

Közben az angol válogatottnak is az egyik meghatározóbb játékosa lett, megjárt három vb-t és egy Eb-t (noha sérülések miatt a világbajnokságai közül csak az elsőn töltött be fontos szerepet, sőt a franciáknak 27 másodperc alatt lőtt góljával a gyorsasági örökrangsorban is sokáig a második helyen állt), és végül 90 fellépés (26 gól) után hagyta maga mögött 1991-ben a háromoroszlános együttest.

A legendás 7-es a manchesteriekkel az új évtized elején Ligakupát is nyert, valamint KEK-et és európai Szuperkupát, de eljött az az idő, amikor már nemcsak egy-egy sérülése miatt maradt ki az alakulatból, hanem a kora és a konkurencia is egyre inkább háttérbe szorította. Az 1992–1993-as legelső Premier League-idényben, majd a következőben már a mérkőzések felén sem jutott szóhoz – a középpálya közepéről Paul Ince és a támadósorból Eric Cantona jövetele miatt hátrébb húzódó Brian McClair, illetve az érkezése után Roy Keane szorította ki, míg ha a szélre kényszerült volna, ott főleg a Mike Phelan, Andrej Kancselszkisz, Lee Sharpe trióval kellett megküzdenie.

Másrészt ekkorra érett be Ferguson munkája, így az utolsó két évadjában Robson egy negyedik FA-kupa-elsőséggel, illetve a rettentő régóta annyira vágyott bajnoki arannyal vigasztalódott, mindjárt kettővel is – mellesleg az 1993-as elsőség 26 esztendő után az első volt a klub életében!

Az MU-tól 345 bajnoki (74 gól) után állt tovább, és lett a másodosztályú Middlesbrough játékos-edzője. Ott még lehúzott három szezont – az első kettőben sokszor pályán is volt, az utolsóban nem –, és amikor 1997. január 1-jén utoljára vette fel a futballcsukáját az Arsenal ellen, már csak tíz napra volt a 40. születésnapjától!

Továbbra is maradt a PL-be (1995-ben, majd egy kiesést követően még egyszer) általa feljuttatott Boro kispadján, egészen 2001-ig (Steve McClaren váltotta amúgy, aki Ligakupa-diadalig és UEFA-kupa-döntőig vezette a gárdát, ami számára később angol szövetségi kapitányi megbízást ért), de aztán több mint két évig nem dolgozott edzőként – hiába merült fel a neve ír szövetségikapitány-jelöltként, majd a nigériaiakkal majdnem meg is egyezett.

Végül a Bradfordot vezényelte kis ideig, ám kiestek a második vonalból, így Bryan Robson megint szabad lett – amíg fél évvel utána munkát nem ajánlott neki hajdani nevelőegyesülete, a WBA.

„Nagyszerű, igazán várom már ezt a kihívást, mert úgy találom, ez kimondottan korszerűen gondolkozó klub. Vissza kellett már térnem a labdarúgásba, borzasztóan hiányzott. Szeretnék olyan sikeres lenni itt, mint amilyen aktív futballistaként voltam. Ehhez először is stabilizálni kell a helyünket az élvonalban" – mondta a hivatalos bejelentést követő székfoglalójában az új menedzser.
„Bryan egyike a futball legnagyobb tiszteletnek örvendő figuráinak, emellett szoros a kötődése az egylethez és a szurkolókhoz. Vele elérhetőnek tartjuk elsődleges célunkat, a bennmaradást" – indokolta a kinevezést Jeremy Peace West Brom-elnök. Másnap, 2004. november 10-én Gera Zoltán is elmondta a meglátását a változásról; ő az előző napon ismerte meg a világhírűvé a Manchester Unitednél váló trénert.

„Még nem volt vele edzésünk, Robson ugyanis szerdán mindenkinek szabadnapot adott. A keddi gyakorlás után vezették be az öltözőbe őt és új segítőjét, Nigel Pearsont. Robson senkivel sem foglalkozott külön, kezet sem fogtunk, csak kiállt középre, és néhány mondatban elmondta, hogy hosszú távon a Premiership tagjává akarja tenni a West Bromot. Nála mindenki nulláról kezd és ugyanolyan eséllyel pályázik a csapatba kerülésre. Határozott, célratörő ember, és bár sohasem láttam játszani, tudom, hogy szeretik a klubnál, mert itt kezdte a karrierjét. Megsonnak nagyon sokat köszönhetek, de ha úgy teljesítek, mint eddig, szerintem Robsonnál is rendszeresen játszhatok" – fogalmazott a magyar légiós.

Jól gondolta Gera: addigra már beverekedte magát a kezdőbe, és eztán sem szorult ki onnan – olyannyira nem, hogy egyike volt annak a 14 labdarúgónak, akik az idény összes (szám szerint 38) PL-mérkőzésén pályára léptek! A mennyiséghez pedig minőség is társult, hat góljával együttese második legeredményesebbjének bizonyult, míg a soccernet.com beválasztotta a szezon álomcsapatába!

A „Nagy megmenekülés" (vagy a „Túlélés vasárnapja") elnevezésű történelmi bravúr – azaz hogy a West Bromwich Albion hogyan tudott megkapaszkodni az élvonalban, holott a legutolsó forduló előtt még sereghajtó volt, s így hármat kellett előznie –, az egy külön cikket is megér alkalomadtán, ám ezek után nem volt kérdés, hogy Robson marad a kispadon. Sőt még azután is maradt, hogy legközelebb viszont már kiestek... Csak az új idény elején, 2006 szeptemberében, a rossz kezdést követően kellett felállnia onnan.

Gera Zoltán még két évad erejéig a WBA kötelékét erősítette, majd feljebb váltott, s a Fulhammel újra a legfelső szinten szerepelhetett. Idén visszament a West Bromhoz, ahol sérüléséből felépülve épp mostanában próbálja magát megint nélkülözhetetlenné tenni – ismét a PL-ben. Ott, ahol Robson a szakítás óta, azaz immár öt és fél éve nem dolgoz(hat)ott újra.