Euroliga-győztest és sztárjait vert a Sopron

Az Euroliga 2008–2009-es kiírásában a tartalékos soproniak számára rendkívül fontos volt a győzelem a csoportszakasz utolsó előtti fordulójában: sikerük esetén már ekkor biztosíthatták a helyüket a nyolcaddöntőben, míg kudarc esetén még a kiesés szele is meglegyintette volna a magyar bajnokot.

Az előjeleknek és a kedvezőtlen körülményeknek fittyet hányva a sérülésektől tizedelt csapat – Semsei Barbara térdszalagszakadás, az ausztrál Kathleen MacLeod pedig vakbélgyulladás miatt dőlt ki a sorból – néhány nappal azelőtt nyerni tudott a MiZo Pécs 2010 otthonában a női élvonal rangadóján, ami bravúrnak minősült.

Hasonló hőstettre volt szükség 2008. december 10-én is, amikor az MKB Arénában a világklasszisokat felvonultató CSZKA vizitált. Az oroszok igencsak megkavarták a csoportot azzal, hogy előbb anyagi okok miatt visszaléptek, majd új támogatót találtak, és sikeresen visszakönyörögték magukat a mezőnybe.

Ennek a lett Riga örült a legjobban, amely a köztes időszakban 20–0-val megkapta a moszkvaiak elleni meccset, és ezzel a lehetőséget arra, hogy utolérje a Sopront, amely pedig a pályán kétszer is legyőzte...

Persze ez mint a legrosszabb verzió fenyegetett, ám hazai sikerrel hatástalanítani lehetett. A 81–77-re elvesztett idegenbeli találkozójukon alaposan megizzasztotta ellenfelét a Sopron, de azon az összecsapáson még játszhatott az ezúttal harcképtelen MacLeod, viszont a vetélytársnál akkor hiányzó francia Edwige Lawson immár hadra fogható volt.

Ha hozzászámítjuk, hogy soraikban láthattuk az amerikai Katie Douglast és Becky Hammont, a belga Ann Wauterst, avagy Ilona Korsztyint és Jekatyerina Liszinát is, papíron inkább ők tűntek esélyesebbnek (egyébként is: két évvel korábban az egyenes kieséses szakaszban éppen ők búcsúztatták a soproniakat). És mégis...

„Már kint is szoros meccset játszottunk, de akkor a végjátékban az oroszok jobban koncentráltak. Azt hiszem, ha ezúttal fej fej mellett ér a két csapat a hajrába, nyerni tudunk, mert az akarat, a hazai pálya minden előnye, a közönség és a jól megszokott környezet a mi javunkra dönthet. Jókor jött a bajnoki győzelem, nagy önbizalommal fogunk kosarazni, ami elengedhetetlen egy olyan remek együttes ellen, mint a CSZKA" – fogalmazott a soproni Honti Kata, aki MacLeod és Semsei sérülése miatt kényszerből játszott irányítót.

A nagy napon némi zavart tükrözött, hogy a honi szövetség honlapján nem sokkal a kezdés előtt még azt olvashattuk: azon a szerdán a Szekszárddal vív bajnoki mérkőzést a Sopron. Ehhez képest az egyszer már gyakorlatilag megszűnő, majd újjáéledő CSZKA Moszkva látogatott a városba – talán rosszul tudták a nézők a programot, ezért nem jött össze a telt ház.

Akik viszont kimentek, nem takarékoskodtak a hangerővel. Jobbára fütyültek. Az oroszok „nem vagyunk, aztán mégis vagyunk" furfangja ugyanis osztatlan ellenszenvet váltott ki a leghűségesebb városban. A bemutatásnál csak Olekszandra Gorbunova kapott tapsot a Sopronban töltött szép éveiért.

Amikor a vendégekhez került a labda, harsogott a pfujolás, s ez alaposan próbára tette a szurkolók tüdejét, mert Gundars Vetra tanítványai vagy másfél percig maguknál tartották a labdát az első támadásuknál – eredmény nélkül. Gólínségük az ötödik perc feléig eltartott, amikor Lawson tempója után először talált utat a hazai gyűrűbe a labda.

A soproniak eközben remekeltek a másik palánk közelében, az első öt akciójukat kivétel nélkül kosárral fejezték be, és 11 ponttal elhúztak. Aztán magukhoz tértek az addig lenullázott moszkvaiak, de a második nagy roham már 15 pontosra hizlalta az otthon szereplők előnyét.

Ismét kicsit közelebb lopóztak a cseréiktől lendületet kapó látogatók, ám a második negyed elején harmadszor is nekibuzdultak a magyarok, és kilenc pontot dobtak sorozatban: 32–16. Elképesztő iramot diktáltak, oroszlánként védekeztek, fergetegesen támadtak, pontosan dobtak. Különösen Jelena Milovanovics, aki úgy jutott el 19 egységig a nagyszünetre, hogy mindössze egy kísérletét rontotta el.

Innentől üldözőverseny vette kezdetét: az orosz csapat megpróbálta befogni a sopronit, az azonban mindig tudott válaszolni. Kétszer is sikerült a CSZKA-nak hat pontra megközelítenie a vendéglátót, ez volt azonban a maximum a részéről ezen az estén.

És ez volt a maximum, amit az első és második számú irányítója nélkül kiálló MKB-Euroleasing Sopron nyújthatott, amely alig három nappal azután, hogy idegenben győzte le a legnagyobb hazai riválisát, tovább emelte a tétet: Európa egyik legjobbját múlta felül!

„Brnóban még jól játszottunk, de most érződött a csapatomon a hosszú kihagyás. Nem voltunk olyan fizikai állapotban, hogy végig bírjuk azt az iramot, amelyet ellenfelünk diktált" – értékelt a meccs után Gundars Vetra. Itthoni kollégája, Székely Norbert pedig így örült: „Fantasztikus siker, fantasztikus közönség... Az egyéni teljesítmények is káprázatosak voltak, ez világszenzáció! Óriási, hogy bent vagyunk a legjobb tizenhat között. Itt csapat érlelődik!"

Tényleg álomszerű volt az együttes produkciója: a tökéletesség határát súrolta, ahogy az önfeláldozóan védekező és gyönyörű találatokat elérő, eksztázisban játszó magyar bajnok kosárlabdázott. Meg is lett az eredménye, avagy a játék ezúttal igazságot szolgáltatott: nem történt meg, ami ilyenkor szokott, hogy a lelkes és sokáig vezető kiscsapat a végére kipukkad, a sztárok pedig erőből hozzák a meccset.

Itt erről szó sem lehetett. A pécsi remeklése után negyven percet játszó, tehát végig a pályán lévő Amber Holt vezérletével újra és újra visszaverték a hazaiak az Euroliga – akkor még Volgaburmas Szamara néven megkoronázott – 2005-ös győztesének (majd következő évi ezüstérmesének, utána pedig négyesdöntő-résztvevőjének, emellett 2003 és 2005 között sorozatban háromszoros klubvilágbajnoknak) a felzárkózási kísérleteit.

Az amerikai bedobó ezúttal nem elsősorban a kosaraival, hanem inkább lepattanóival, gólpasszaival és szerzett labdáival lendítette át övéit a holtpontokon, de egyetlen célba érő triplája a legjobbkor jött: akkor, amikor először zárkózott fel hat pontra az ellenfél.

Amikor pedig másodszor közelített, a 16 pontját 8/10-es mezőnymutatóval elérő Honti Kata talált be szinte azonnal. Ám ennél is több lábon állt ezen a találkozón a soproni női csapat, nem is volt gyenge pontja.

Így aztán bejutott a sorozat rájátszásába (mégpedig a második helyen, mert egy héttel később – az utolsó negyedben fordítva – Brnóban is felülkerekedett), ahol egészen a legjobb négyig menetelt! Az MKB-Euroleasing lányainak 11 esztendővel a Ronchetti-kupa elhódítása után végre sikerült bekerülniük a Final Fourba!

Ott ugyan mindkétszer kikaptak (előbb a házigazda Salamancától – Európa két évvel későbbi legjobbjától –, amely előzőleg, a playoff első körében az idény után amúgy megszűnő CSZKA-t is kiejtette; a bronzmeccsen pedig az időközben még tovább erősödő milliárdos Jekatyerinburgtól), de jó néhány negyeddöntős elakadást követően ez így is történelmi tett volt. A szomorú csak az, hogy azóta még a nyolc közé sem tudott eljutni magyar együttes...