Mourinho magyarja - a mester megdicsérte

Már az előző évezredben bemutatkozott a felnőttek között Buzsáky Ákos, aki Henk ten Cate edzősége idején, az 1999–2000-es évadban hazai bajnokin és nemzetközi kupameccsen egyaránt (hamarabb, mint az NB I-ben!) szerepelhetett az MTK-ban, majd a tavasszal megszerezte az első gólját is a végül ezüstérmes csapatában. A következő két szezon során már jóval több lehetőséghez jutott, és 2002-ben egy bronzéremmel gazdagodott.

Azon a nyáron próbajátékon járt az előző idényben elég mély válságból kikecmergő Portónál, ahol José Mourinho vezetőedző úgy ítélte meg, hasznára lehetne a „sárkányoknak", így 400 ezer fontért négy évre szerződtette a pályáját egykor a (saját édesapja által alapított) Grund FC-ben kezdő középpályást.

A bajnoki elsőségre akkor már három éve áhítozó klub az előző kiírásban menet közben kért fel új trénert, mégpedig az Uniao Leiria nevű kiscsapattal meglepetésre dobogós helyen tanyázó, addig azonban jegyzett eredményekkel önállóan még nem büszkélkedő Mourinhót. Aki aztán UEFA-kupa-részvételt érő bronzéremig vezette a társaságot – majd az amúgy is sokra hivatott alakulatot még jobban megerősítette, például Paulo Ferreirával

Természetesen Buzsáky Ákos a konkurencia ellenére irigylésre méltó helyzetben volt: amiről a magyar labdarúgók többsége csak álmodozik, az neki megadatott – nem sokkal a huszadik születésnapja után egy korábban BEK-et is nyerő világhírű klub tagja lett. Fél esztendővel később pedig ahhoz is közelebb került, hogy immár magába az együttesbe is beférjen.

„Amióta itt vagyok Portóban, többnyire a klub harmadosztályban szereplő B-csapatával edzettem – kezdte az NS 2003. január 9-i, csütörtöki számában megjelent beszélgetést olimpiai válogatottunk csapatkapitánya. – Néhányszor ugyan a legjobbakkal készülhettem, kedden azonban véglegesen az első kerethez hívtak. José Mourinho a gyakorlás előtt magához kéretett, és elmondta, elégedett az eddigi teljesítményemmel, megítélése szerint sokat fejlődtem, ezért ezentúl minden tréningen a legjobbak között a helyem.

Azt talán mondanom sem kell, hogy mennyire örültem a mondandójának, és azt gondolom, egy lépéssel ismét feljebb léptem. Nyáron a portugál szerződés is hatalmas előrelépést jelentett számomra, aztán idővel sikerült odakerülnöm az első kerethez, mostantól pedig azért küzdhetek, hogy ott előbb-utóbb játéklehetőséghez is jussak."

Azzal Buzsáky Ákos is tisztában volt, hogy a tabellát biztosan vezető Porto kezdő tizenegyébe nem könnyű beférkőzni: az ő posztján, mint irányító, akkoriban a brazil születésű Deco játszott, aki hatalmas sztárnak számított az országban.

„Ő alapembere az együttesnek, ám a hírek szerint egy éven belül eladják, a Barcelona állítólag máris érdeklődik iránta. Az mindenesetre nem rontja az esélyeimet, hogy ha Portugáliában egy fiatal és egy öregebb labdarúgó egyforma teljesítményt nyújt, akkor az előbbit favorizálják. A feladat tehát adva van, olyan szinten kell teljesítenem, mint a nálam rutinosabb profiknak..."

A nagy nap végül másfél hónappal később, február 23-én érkezett el. A Porto fölényes, 3–0-s győzelmet aratott a Beira-Mar ellen, vagyis papírforma-eredmény született a listavezető hazai fellépésén. Semmi különösebben izgalmas vagy emlékezetes nem történt, azonban a magyar fiatalember minden bizonnyal még nagypapa korában is felidézi majd a mérkőzés pillanatait. Ezen az összecsapáson debütált ugyanis a portugál bajnokság első osztályában, még ha csak a 86. percben is.

„Ültem a társaimmal a kispadon, amikor az edzőnk előbb csak Edgaras Jankauskast küldte el melegíteni, majd tíz perccel a szünetet követően szólt, hogy valamennyien kezdjünk mozogni – idézte fel a becserélése előtti perceket Buzsáky Ákos. – Nehéz szavakkal leírni, amit akkor éreztem, amikor bizonyossá vált a pályára lépésem. Harmincötezren voltak a lelátón, világsztárok a játéktéren, én pedig arra gondoltam, egy lépéssel ismét előrébb tartok a pályafutásomban.

Egyébként gyorsan kétgólos előnyhöz jutottunk az első félidőben, majd a négyperces hosszabbítás előtt közreműködője lehettem a harmadik találatunknak. A pálya közepén kaptam labdát, kipasszoltam a bal oldalra, következett egy kényszerítő, majd Mário Silva beadását Jankauskas a hálóba fejelte. A találkozó után José Mourinho gratulált a debütálásomhoz, és megjegyezte, jó esélyem van arra, hogy néhány hét múlva portugál bajnoknak vallhassam magam."

Ez valóban így volt, hiszen a Porto előnye már tíz pontra hízott legnagyobb riválisával, a Benficával szemben, de légiósunk azért óvatoskodott egy kicsit ezzel kapcsolatban, mondván, „még az MTK futballistája voltam, amikor szinte behozhatatlan előnnyel vezettünk az őszi idényben, aztán végül csak a harmadik helyen kötöttünk ki...", majd hozzátette:

„Jó lenne, ha a Denizlispor elleni UEFA-kupa-meccsen is lehetőséget kapnék, ám akkor sem történik tragédia, ha várnom kell az újabb pályára lépésre. Az az igazság, hogy a hétvégi bajnokin némiképp szerencsés helyzetben voltam, hiszen Deco az eltiltását töltötte, Costinha sérüléssel bajlódott, másokat pedig pihentetni akart a mester, de remélem, hamarosan eljön az idő, hogy akkor is ott lehetek a pályán, ha valamennyi játékos rendelkezésre áll."

Jóllehet a továbbjutás kérdése már egy héttel korábban, a Das Antas Stadionban eldőlt, az európai párharc törökországi visszavágója sem volt vasárnapi sörmeccs. A kisázsiai gárda szeretett volna szépen búcsúzni, miközben a vendégcsapatban helyet kapott néhány, bizonyítási vágytól égő labdarúgó is. Az egyik feltörekvő ifjú Buzsáky Ákos volt, aki végig a pályán lehetett a simán továbbjutó gárdában.

– Sejtettem, hogy talán csütörtökön is szóhoz juthatok, de azt azért nem hittem volna, hogy kezdő leszek, leírhatatlan élményt jelentett, amikor ezt közölték velem. Hatalmas élmény volt, Európa-klasszisok között futballozhattam, és minden nagyképűség nélkül állíthatom, megálltam a helyem. A játékosok a meccs végén gratuláltak, Mourinho pedig már a félidőben mondta, hogy perfektül játszottam. Egy lépéssel megint közelebb kerültem a nagy álmomhoz, hogy stabil kezdőember legyek a Portóban, de tudom, még nagyon sokat kell dolgoznom, hogy ezt el is mondhassam magamról.

– A többség előzetesen azt gondolta, könnyed edzőmérkőzéssé is degradálódhat a találkozó. Belülről milyennek tűnt?
– Aki kicsit is ismeri a török mentalitást, tudja, ők nem ismernek lehetetlent. Nekik nem számított, hogy hat egyre kikaptak az odavágón, számukra az is elégtétel lett volna, ha egy góllal megvernek bennünket. Éles meccs volt, a kettő kettő jó eredmény, különösen annak fényében, hogy a mieinknek szokatlan nagy hideg mellett a pálya talaja sem volt a legjobb.

– Az idény előtt az UEFA-kupában milyen célt tűztek a csapat elé a vezetők?
– Csak annyit mondtak, hogy jó lenne, ha minél messzebb jutnánk. Szerintem a negyeddöntőbe kerüléssel a tervet teljesítettük, ettől kezdve minden bravúrnak minősül. Ha kiesünk, akkor már senki sem lesz csalódott. De miért ne érhetnénk el bravúrokat?

– Elképzelhető, hogy legközelebb is szerepet kap?
– Reménykedem benne! Ám ha nem, akkor sem leszek csalódott, mert tudom, hogy még rengeteget kell fejlődnöm. Még egy kis időnek el kell telnie, mielőtt stabil csapattagnak mondhatom magam.

Erre azonban még várni kellett, és ahogy minden fronton emelkedett a tét, Buzsáky Ákosnak már nem jutott újabb szerep – egészen addig, amíg májusban biztossá nem vált a Porto bajnoki aranyérme. Akkor aztán 17-én a Varzim elleni hazai (3–2), majd 25-én a bragai (1–1) találkozón is játszhatott, és csak a legutolsó fordulóban, a Bölöni László-féle Sporting CP elleni presztízsderbin maradt ki újra.

Illetve május 21-én is, amikor a lelátón ülve figyelte tásait, a lefújást követően azonban ott ünnepelt velük a sevillai Olimpiai Stadion gyepén. Mivel ugyanis a Denizlispor ellen korábban szóhoz jutott, a Celtic 3–2-es hosszabbításos felülmúlása után ő is UEFA-kupa-győztesnek vallhatta magát.

– Nagyon izgalmas mérkőzés volt, kívülről is úgy izgultam, mint a pályán lévők. Úgy gondolom, megérdemelten nyertünk – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a Porto légiósa.

– Úgy is élete legnagyobb sikerének tekinti a kupagyőzelmet, hogy csak egyszer lépett pályára a sorozatban?
– Semmi kétség, ez a legnagyobb. Ugyanúgy a sajátomnak érzem ezt a diadalt, mint bármelyik csapattársam: játszottam a sorozatban, szerepem volt abban – igaz, nem létfontosságú –, hogy eddig eljutott a Porto.

– Gondolom, kellőképpen megünnepelték a győzelmet.
– Szinte leírhatatlan volt a hangulat. A portói reptéren úgy tízezren vártak bennünket, majd hajnali háromkor megérkeztünk a stadionba, ahol negyvenezren virrasztottak a kedvünkért. Tiszteletköröket futottunk, megmutattuk a kupát a szurkolóinknak, igyekeztünk élvezni a pillanatokat.

– Mikor lesz meghatározó embere a Portónak?
– Az elmúlt hét végén már végigjátszottam a nagycsapat bajnokiját, az első gólt én készítettem elő, volt olyan újság, amelyik nekem adta a legjobb osztályzatot. Ez önbizalmat ad, de tudom, hogy még legalább egy évnek el kell telnie ahhoz, hogy elérjem a célomat, a stabil csapattagságot.

Buzsáky Ákosnak azonban be kellett érnie azzal, hogy egy rangos pontvadászatban egyetlen idényen belül bajnok lett, majd kupagyőztes is (utóbbinak a Leiria elleni, június közepi fináléjában sem futballozott), valamint megnyerte a második számú kontinentális sorozatot!

Ez sem kevés, sőt, de a három színtéren is győztes keret – élén a „formálódó" Special One-nal, és egy további évig még Decóval – túl erős volt számára, így a következő idényt, amely a Porto BL-diadaláról emlékezetes, ő az Académica Coimbránál töltötte kölcsönben (ezúttal három helyett már 11 meccsen szerepelt az élvonalban), majd Mourinho és több kulcsember távozása után visszakerült ugyan valódi munkaadójához, ám ekkor már a B-csapatban rekedt.

Az őszi félév után így költözött át 2005 januárjában Angliába, ahol aztán hat és fél évet húzott le a kőkemény másodosztályban. Előbb Plymouthban volt meghatározó ember, utóbb pedig a szélesebb anyagi bázissal működő, nagy terveket szövögető Queens Park Rangersben is egy ideig, csak éppen (súlyos) sérülések is akadályozták a stabil érvényesülésben.

A championshipbeli történet aztán véget ért számára – de nem szomorúan, hanem azzal, hogy a QPR teljesítette az évekkel azelőtt kimondott célkitűzését, és a liga küzdelmeit tavaly megnyerve feljutott a Premier League-be. Így tehát Buzsáky Ákos a londoniakkal jelenleg a világ talán legnívósabb bajnokságában szerepel – és ha nem esnek ki, valamint ki tudja várni egykori mestere érkezését (aki bevallottan vissza szeretne majd térni egyszer legemlékezetesebb korszakának színhelyére, Angliába), akár Mourinhóval is újra összefuthat még a pályán...