Tottenham-öröm: „Figyeled ezt, Arsenal?"

A Tottenham igazi kupaspecialista. Nyert nyolc FA-kupát, négy Ligakupát, hét Szuperkupát, azaz akkori nevén Charity Shieldet (ebből hármat döntetlen miatt megosztva), továbbá az országhatárokon túl KEK-et (1963) és két UEFA-kupát (az 1972-es legelső kiírást, illetve 1984-ben).

Mindezek ellenére mégis az angol futball „nagy vörös hegemóniája", a Manchester United, Liverpool, Arsenal trió árnyékában tengődött mindig is (ugyancsak elmaradva az Everton, Aston Villa duótól és más acélos vidéki kluboktól), együtt a szintén patinás, szintén fővárosi és szintén kékben játszó Chelsea-vel – csakhogy utóbbival ellentétben nem kapott hatalmas külföldi tőkeinjekciót az ezredforduló után, így a felzárkózása is jóval nehézkesebb.

Mindössze kétszer volt bajnok, 1951-ben és 1961-ben, ám az első alkalommal még nem nyílt módja megméretni magát a nemzetközi porondon. A második címe hozta el számára az első szereplését a BEK-ben, s egyben az utolsót is az előző idényig.

A BL-induláshoz természetesen nem kellett újra élvonalbeli aranyat szereznie, hiszen manapság már negyedikként is oda lehet jutni egy olyan erős pontvadászatból, mint a Premier League. Hat esztendeje még hiányzott ehhez egy hajszál, 2010-ben viszont már nem. S élt is az eséllyel...

„Are you watching, Arsenal?" – ordította 34 ezer ember teli tüdőből 2011. március 9-én, miután a Tottenham a Milan elleni 0–0-s döntetlennel a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe jutott.

Az emlegetett szomszéd csapat (másképp: az örök ellenfél, s akkor még enyhén fogalmaztunk az észak-londoni rivalizálásról) egy nappal korábban, ahogy egy évvel azelőtt, megint nem bírt a – későbbi végső győztes – Barcelonával: a második félidőben tíz főre fogyatkozó vendég „ágyúsok" végzetét is napjaink „halálos fegyvere", a két gólt szerző Lionel Messi teljesítette be (3–1, összesítésben pedig 4–3 a katalánoknak).

A vesztes gárda nem sokkal előtte a Ligakupától, négy nappal később pedig az FA-kupától búcsúzott, azaz két hét alatt három kieséses sorozattól is. Egyedül a PL-elsőség maradt reményként, és ott jól is állt (vesztett pontok tekintetében egyformám az éllovas Uniteddal), de végül nagyon csúnyán elrontotta a hajrát, és még a dobogóról is lecsúszott. Ezt persze ekkor még nem tudhatták Arsene Wengerék szurkolói, a friss kupakudarcok miatt azonban így sem voltak éppen jó hangulatban.

„Figyelsz, Arsenal?' – az újra és újra hangorkánszerűen felsüvöltő kérdés évtizedes sebeket gyógyított be, áttörhetetlennek hitt gátakat szakított át, elhozta a visszavágás dicsőséges pillanatát. Dávid gúnyosan kikacagta a földön fekvő Góliátot.

Ugyanezek a férfiak és nők 2006 májusában ökölbe szorított kézzel hallgatták, amint a negyedik BL-helyet csapatuktól a legutolsó fordulóban elhappoló Arsenal tábora így dalolt: „Figyelsz, Tottenham?" Az a hetven körüli angol hölgy hat éve bizonyosan nehéz pillanatokat élt át, aki – a televíziós közvetítés csúcsjelenetét bemutatva – egy menyecske harciasságával szúrt vissza a nagy vetélytársnak, rekedtes hangján üvöltve az arénában visszhangzó nótát.

„Figyelsz, Arsenal?' – kiáltotta át a Barcától elszenvedett előző napi vereség miatt igen csendes Emirates Stadionba a White Hart Lane közönsége, melynek nagyobb része még sohasem látott ilyen fényes sikert a legfőbb európai kupasorozatban. A kisebb részt a hetvenéves hölgy és köre, vagyis a Spurs-drukkerek nyugdíjas tagozata jelenti, amely személyes emléket őrizhet az 1961–1962-es idényről.

Akkor az először induló csapatot – amely egyébként az első angol bajnoki diadalát is újoncként érte el egy bő évtizeddel korábban! – csak a BEK elődöntőjében tudta megállítani a Benfica, hogy aztán a lisszaboniak a fináléban Puskás Ferenc mesterhármasa ellenére a Real Madridot is legyőzzék.

Azóta a Tottenham vitrinjébe, mint fentebb említettük, csak három „alsóbb szintű" európai klubtrófea került, és azok sem mostanában. A szurkolók ifjúsági tagozatának alapvetően sivár életét pedig csak a 2008-as Ligakupa-siker ragyogta be valamelyest (a kicsit korosabbak az 1999-es hasonló címre, vagy talán az 1991-es FA-kupa-győzelemre emlékezhettek még).

„Nem tudom, meddig juthatunk, de amit eddig elértünk, lenyűgöző" – méltatta az 1–0-s összesítéssel továbblépő együttesét Harry Redknapp, aki fokozatosan a legmagasabban jegyzett angol edzővé nőtte ki magát. Egyebek mellett azért, mert a 2008 októberében a Premier League utolsó helyén átvette gárdát két és fél év leforgása alatt a kontinens legjobb nyolc alakulata közé vezette (tovább azért nem, mert a Real már soknak bizonyult számukra).

A titok? Talán az egyszerűség, a természetesség. A Spurs nem szégyellte leporolni az angol futball divatjamúlt hagyományait: a Milan elleni mérkőzésen újra előkerült a régi „Rúgd és fuss!" jelszó, azzal a pontosítással, hogy „Rúgd a labdát Crouch fejére, aztán fuss, hogy a lepattanót kapura lőhesd!"

A Tottenham egyébként a kezdő sípszótól elképesztő iramot diktált, a szakvezető akaratának megfelelően: „Azt mondtam a játékosaimnak, tartsuk őket nyomás alatt, mert ilyen a mi stílusunk. Ha ezen változtatunk, a saját magunk dolgát nehezítjük meg."

Nem kell túlmagyarázni a sikert: a londoni együttes gyors, lendületes, lelkes és hatékony játékkal rukkolt ki, ódzkodva a bonyolult megoldásoktól, a barokkos cifrázástól. Gondolkodását tökéletesen jellemezte a menedzser reagálása arra az újságírói kérdésre, hogy miként ünnepli meg a továbbjutást.

„Hazamegyek, bekapok egy baconös szendvicset, iszom egy bögre teát, aztán leviszem a kutyát sétálni" – válaszolt közönyösen a sikertréner. Egyszerű, de hatékony, mondhatjuk erre, és nincs miért csodálkoznunk azon, hogy Harry Redknappet tartják a legesélyesebbnek (több kollégája pedig bevallottan is a legmegfelelőbbnek) a nemrég megüresedett angol szövetségi kapitányi posztra.

Ami pedig az érzelmi szálat illeti: 2006-tól fogva, a kékeknek keserű akkori befutót is beleszámolva, hatból hatszor az Arsenal zárt előrébb a Spursnél, ráadásul utóbbiakat dühítő módon négyszer is épp egyetlen hellyel. Az egypozíciónyi differencia pillanatnyilag is megvan: az 1990-es végtabella óta számára ismeretlen dobogó alsó fokáról, amely ráadásul még pont BL-főtáblát ér, mostanában viszont a Tottenham integethet legközelebbi üldözőjének: „Are you watching, Arsenal?"