Az utolsó „ütközetben eltűnt" F1-es csapat

Nem egészen egy évvel korábban még felhőtlenül ünnepelhették Szatót (Fotó: archív)

Két végigversenyzett szezon és az új évad kezdeti nehézségei után a Super Aguri-istálló 2008. május 6-án közleményben tájékoztatta a sajtót arról, hogy felfüggeszti a működését. Szuzuki Aguri megtörten köszönetet mondott partnereinek, valamint pilótáinak, Szato Takumának és Anthony Davidsonnak, s közölte, egy életre elege lett a Formula–1-ből.

Bár a csapat szállítójárművei elindultak a leafieldi központból Isztambulba, az ottani paddockba már nem engedték be a motorhome-jukat és kamionjaikat, mert Nick Fry, a Honda sportigazgatója arról értesítette a futam szervezőit, hogy a Super Aguri nem indul el a Török Nagydíjon. Szato személyesen kérte a Honda vezetőit, gondolják meg magukat, de nem járt sikerrel.

Nem egészen két és fél évvel korábban, 2006 telén hetek alatt állt össze az istálló, amelyet a Honda segítségével alapított meg Szuzuki Aguri egykori F1-es pilóta. A gyár a japán közvélemény nyomására határozta el a B-csapat létrehozását, hiszen több fórumon is támadni kezdték, amiért kitette a gyári teamből Szatót.

A Honda által nemcsak alapvető alkatrészekkel, motorral, hanem anyagilag is támogatott alakulat az első szezonjában az Ide Judzsi, Szato Takuma duóval kezdett. Utóbbi végig ott ült a volán mögött, de társai többször is változtak. Idét négy futam után a francia Franck Montagny váltotta, majd őt egy harmadik japán, Jamamoto Szakon követte.

A „vezérpilóta" társa 2007-ben a brit Davidson lett. Ekkoriban többször remekelt az együttes, nemritkán lefőzve a roppant gyenge idényt kifogó A-csapatot. A legjobb eredmény Szato nevéhez fűződött, aki a montreali versenyen hatodikként ért célba. Emellett még egy pontszerző helyezést értek el, néhány héttel korábban a Spanyol GP-n nyolcadikként intették le a japánt.

A csúcs az imént említett Kanadai Nagydíj volt, amelyen Davidsonnak a dobogóra is lett volna esélye, ha nem üt el egy mormotát, de Szato valóban hőssé vált, miután a hajrában még a címvédő Fernando Alonsót is megelőzte.

Ám a Honda a 2007-es év végén elhatározta, leveszi a kezét a csapatról. Ennek több oka is volt: a Super Aguri vált a japán emberek kedvencévé; nem sikerült új tőkeerős szponzort találni; a Honda a gyengélkedése után nem akarta megosztani az erőforrásait; a száguldó cirkuszban 2010-től tilossá készültek tenni a kasztni adásvételét, azaz a fiókcsapatrendszert.

Szuzukiék gondjait jelentős részben a korábbi főszponzor, az SS United Group okozta, mivel az előző évben már nem fizetett az istállónak, majd távozott is a Formula–1-ből. A Super Aguri ekkor az anyacégnek köszönhette – amely a technológiai segítségnyújtás feltételeként azt igényelte: bárki is lesz az új befektető, Szato mellett tartsák meg korábbi tesztpilótáját, Davidsont –, hogy még egy darabig fenn bírt maradni.

„Ez idő alatt a Honda segítségével tudtunk tovább versenyezni, de mostanra túl nehézzé vált ez a helyzet, ezért a visszalépés mellett döntöttem" – mondta szomorúan a megszűnéskor a japán vezető.

Pedig az évad előtt egy dubai befektetőcsoport támogatását élvező londoni székhelyű társaság megegyezett a Hondával, és úgy tűnt, a Magma Group képes lesz egy bizonyos részesedés vásárlása után fenntartani és önálló konstruktőrré formálni a Super Agurit. Az évadnyitó Ausztrál Nagydíj előtt híre is ment az örömteli fejleménynek, azaz hogy a félelmek ellenére hiánytalanul megjelenik a mezőny az első helyszínen.

A csapatnál persze tisztában voltak vele, hogy rendkívül nehéz idény vár rájuk, hiszen az új autót addig csupán a töréstesztnek vetették alá, nem gyakoroltak vele versenypályán. Magyarán Szato és Davidson legelőször a melbourne-i szabadedzéseken próbálhatta ki az SA08-ast, amelynek két példánya általában majd a rajtrács legutolsó sorából indulhatott csak. Az istállónál dolgozókat azonban már az is roppantul feldobta, hogy egyáltalán létezett még a munkáltatójuk.

„Nagyon boldog és izgatott vagyok, remélhetőleg sikerül tovább építkeznünk az elmúlt két év tapasztalataiból – mondta akkor Szato. – Megszoktuk, hogy sok nehézséggel kell szembenéznünk, és mint eddig, továbbra is harcolni fogunk. Igyekszünk behozni a lemaradásunkat."

Ám a vb harmadik állomása, a Bahreini Nagydíj után a közel-keletiek meggondolták magukat (ugyanez a csoport a Liverpool FC iránt is érdeklődött, és többeknek gyanús volt, hogy a Super Aguri-terv felmondása egy nappal azután látott napvilágot, hogy az arabok a Liverpool–Chelsea BL-elődöntőn találkoztak az angol futballklub tulajdonosaival), és már az bizonytalanná vált, hogy Spanyolországban lesz-e folytatás.

Szuzuki továbbra is nagyon bízott a megoldásban, s Barcelonában még szerepelhettek is a négykerekűi. A körülmények persze mostohák voltak, hiszen a teljes tesztidény kihagyása után az első négy nagydíjhétvégén is minimális számú kört tettek csak meg az edzéseken, mert a csapatnak nem voltak tartalék alkatrészei.

Ekkor bejelentkezett a Weigl Group, de csak átmenetileg tudta volna biztosítani a túlélést, ezért a Honda elvetette az ötletet. Nick Fry egy interjúban elmondta: nem hinné, hogy a német csoport által kidolgozott megmentési terv elég lenne ahhoz, hogy a súlyos anyagi krízisben levő Super Aguri folytathassa.

„A Honda minden tőle telhetőt megtett a Super Aguri életben tartásáért, talán még az elvárhatón fölül is. Ám a gyár sosem akart két Formula–1-es istállót fenntartani, és jóval többet költöttünk a Super Aguri finanszírozására, mint amennyit akartunk. Most már nekik kell pénzt és befektetőket találni" – mondta.

Szuzuki Aguri, az istálló vezetője végül a Honda igazgatótanácsával való tárgyalás után döntött úgy, hogy mivel immár nem tehet ellene semmit, visszalépnek, miután az anyagi gondjaik megoldhatatlannak bizonyultak.

„Egy álmomat valósítottam meg, amikor egy F1-es csapat tulajdonosa lettem 2005 novemberében. Két évig és négy hónapig részvevője lehettem a száguldó cirkusznak a Super Aguri által, de most sajnos be kell jelentenem, hogy az istálló nem tudja folytatni a versenyzést" – mondta a csapatfőnök.

„Ezúton szeretném megköszönni a sok segítséget a Hondának, a Bridgestone-nak és az összes szponzornak. Köszönöm Anthony Davidsonnak és Szato Takumának, hogy a nehéz körülmények ellenére kiálltak a csapat mellett, és a legjobb tudásuk szerint versenyeztek" – búcsúzott Szuzuki.

Isztambulban a Super Aguri garázsai tehát szomorúan üresen maradtak, a Formula–1 mezőnye megint tíz csapatra csökkent. Azonban az igazi nagy veszély ekkor még csupán közeledett...

Az esztendő folyamán ugyanis az Amerikából kiinduló ingatlanpiaci, majd pénzügyi krízis gazdasági világválsággá dagadt, melynek hatása alól értelemszerűen az autóipar sem tudta kivonni magát, sőt egyike volt a jelentősebb veszteseknek.

Anélkül, hogy a folyamatot hosszasan taglalnánk: 2008 végén kiszállt maga a Honda is (de előtte még szép stafírungot – fejlesztéseket, infrastruktúrát – hagyott jogutódjára, a Brawn GP-re, amely aztán összehozta azt, ami az elődnek konstruktőrként sosem sikerült: a világbajnoki címeket...), majd 2009 végén a Toyota és a BMW távozott (hogy a csak tavaly kilépő Renault-ról már ne is beszéljünk). Csupa gigagyár, (anyagilag) stabil, meghatározó szereplők!

Sajnos a távozók helyére lépő, az üresedést feltölteni hivatott kiscsapatoknak az eltelt néhány esztendő nem volt elég arra, hogy kitörjenek NB II-es szerepükből, igazából csak mozgó díszletek, avagy statiszták, ha így jobban tetszik. Nem véletlen, hogy a Virgint, a Hispaniát és – mármint az eredeti formájában – a Lotust ma már egyaránt hiába keressük: kettő azóta a nevében is átalakult (Marussia, Caterham), a középső pedig HRT-re rövidülve szenved jelenleg.

Azonban véletlenül se vegye senki panaszkodásnak ezt a cikket, csupán a történeti megemlékezés volt a célja: amíg a korábban sokáig jellemző tízcsapatos minimállétszám helyett egy ideje rendre 12 alakulat 24 járgánya színesíti a pályákat, miközben majdnem mind képes a pontszerzésre, sőt idén az élmezőny is rég látott sűrű és kiegyensúlyozott, addig semmi okunk a nyavalygásra, inkább élvezzük a futamokat!

Mellesleg bár bő másfél esztendő alatt mindhárom japán csapat felszívódott, ez azzal az előnnyel is jár – s ez pont a megboldogult Super Agurira vonatkozik –, hogy legalább immár a Felkelő Nap hazájából is valóban csak alkalmas versenyzővel találkozunk, és nem rontják el senki esélyeit/szórakozását tehetségtelenül benevezett kamikazepilóták...