Sikeres felkészülési meccs: kapós magyarok

Vágólapra másolva!
2012.06.06. 09:43
null
Jót tett az üzletnek a német-verés, még Torghelle Sándort is Filipovics Vladantól akarták megvenni...(Fotó: Németh Ferenc)
A napokban két biztató mérkőzést is játszott labdarúgó-válogatottunk – Czech-országban az eredmény, az írek ellen (több elemében) a játék adott okot örömre –, de persze egyik sem szólt akkorát, mint pontosan nyolc évvel ezelőtt az ugyancsak Eb-re készülő, vb-ezüstérmes németek idegenbeli legyőzése. Akkoriban az is téma lett, hogy a még itthon játszó tehetségeinknek megnőtt az esélye a külföldi szerződésre – az NS által megkérdezett Gera Zoltán és Torghelle Sándor valóban kint folytatta, míg Huszti Szabolcs végül egy évvel később követte őket. Hogy melyiküknek mennyire teljesültek az ifjonti álmai, az olvasó ma már könnyen meg tudja ítélni. Mindenesetre a példájuk inspiráló lehet: nekik összejött a szereplés komoly országok erős ligáiban.

„A németek elleni 2–0-s kaiserslauterni győzelem nemcsak morálisan, hanem anyagilag is kamatozhat: megnőtt ugyanis az érdeklődés a magyar futballisták iránt. Igen nagy a hajsza a két gólt szerző Torghelle Sándor mellett Gera Zoltán és Huszti Szabolcs iránt is″ – írta a lelkesítő 2004. június 6-i siker után a Nemzeti Sport.

A Kicker című szaklap információ szerint több Bundesliga-klub is szívesen látta volna az Oliver Kahnnak kétszer betaláló Torghellét, ugyanakkor – írták a németek – a csatárért első hallásra meglehetősen sokat, 1.5 millió eurót, 376 millió forintot kért klubja, az MTK Budapest.

Az érdeklődők között ott volt két élvonalbeli gárda, a Hannover, valamint az újonc Nürnberg, továbbá három másodosztályú csapat, az egyaránt kiesett 1. FC Köln és 1860 München, illetve a feljutásról alig lecsúszó Alemannia Aachen.

„Szinte percenként csörög a telefonom, rengetegen gratulálnak a játékomhoz, és mindenki azt kérdezi, hol folytatom a pályafutásomat – mondta Torghelle Sándor. – Talán kevesen tudják, hogy már egy évvel ezelőtt is mehettem volna Cottbusba, hiszen csak rajtam múlott, hogy aláírom-e a felkínált szerződést. Akkor úgy határoztam, az MTK-hoz igazolok a Honvédtól, és ezt a döntésemet cseppet sem bántam meg, hiszen rengeteget tanultam Egervári Sándortól.

Ahogy hallom, vannak érdeklődők irántam Svájcból és Németországból is, ám klubnevekkel egyelőre nem tudok szolgálni. Egyébként az álmom az angol bajnokság, de az sem lenne ellenemre, ha a Bundesligában kellene futballoznom.″

És hogy a válogatott csatár fejében megfordult-e, hogy esetleg a következő ősszel is a magyar élvonalban kell játszania? „Erre nem szeretnék gondolni, úgy hiszem, most lehet itt a váltás ideje. Mégis mikor menjek külföldre, ha nem egy olyan válogatott meccset követően, amikor két gólt rúgtam idegenben Oliver Kahnnak?"

Gera Zoltánért a Besiktastól 3 millió eurót, azaz 753 millió forintot kért a Fradi, és lehet, hogy ezt az összeget ki is fizeti az isztambuli klub – ha Lothar Matthäus lett volna a „fekete sasok" új edzője.

„Szívesen mennék ki még az idén külföldre" – árulta el Gera, aki kitűnően futballozott a németek ellen, így még tovább nőtt az ázsiója. A ferencvárosi labdarúgót igen sokan látták volna szívesen a csapatukban, s miután a török kapcsolat megszakadt, leginkább spanyol, német és angol ajánlatokról lehetett hallani.

„Nagyon örülök, hogy Lothar Matthäus maradt a kapitány, hiszen az ő szerepvállalása jót tesz a magyar futballnak – folytatta a támadó, akit nemcsak a világhírű trénerrel csomagban hívott a Besiktas, hanem önmagáért is. – Legszívesebben Spanyolországba mennék, ugyanakkor nem lennék elkeseredve egy angol ajánlat esetén sem. Valójában nem rajtam múlik, hogy hol folytatom, hiszen még egyéves szerződés köt a Ferencvároshoz.

Kissé furcsa a helyzet, hiszen kettős célom van: egyrészt szeretnék külföldre igazolni, vagyis az a jó, ha minél kevesebbet kér értem a Fradi. Másfelől viszont nagyon fontos, hogy a csapat is bevételhez jusson, így az a jó, ha minél többet kaphat értem. Persze a mai piaci viszonyok között már nem lehet túl sokat kérni, hiszen egy igazi sztárjátékos kedvező esetben is csak négy-öt millió euróért vált együttest."

Akadt aztán egy harmadik fiatal ígéret, akinek az árát ugyan még „csupán" 320 ezer euróra, 80 millió forintra becsülte akkor az újság, de nem volt kérdés, hogy a játékos nem csupán a viszonylagos „olcsósága", hanem a tehetsége miatt is lett szintúgy kapós.

„Ó, én nagyon nyugodt vagyok, van csapatom" – mosolygott Huszti Szabolcs, hiszen Gerához hasonlóan még őt is egyéves megállapodás kötötte a Ferencvároshoz, és az előző fél szezonra Sopronba kölcsönadott középpályás néhány hónap alatt berobbant nemcsak az élvonalba, hanem a magyar válogatottba is.

„Csodálatos érzés volt nyerni Kaiserslauternben, de nem lehetek teljes mértékben elégedett. A hajtással, a küzdelemmel, a győzni akarással minden rendben volt, ám úgy érzem, a játékommal nem. Nekem amúgy az álomország Anglia, és ott már mindegy, hogy melyik klub. Ahogy hallom, egyelőre a németek és a franciák keresnek. Persze az én esetemben is a Ferencváros dönt, de remélem, ha megfelelő ajánlat érkezik, akkor elengednek a vezetők.″

Huszti és Gera ügyeit Filipovics Vladan intézte, aki az NS érdeklődésére úgy vélte, a német meccs után mindkét pártfogoltjának jó az esélye a külföldi folytatásra.

„Gera Zoltánért két angol csapat jelentkezett be, de akadnak német és spanyol kérők is, míg Huszti Szabolcsot francia és német együttesek látnák szívesen – mondta a menedzser. – Ezek inkább csak tapogatózások, egy-két hét múlva indul be a játékospiac.″

Bár a válogatott győzött, Filipovics Vladan helyzete csak látszólag lett könnyű. „A fokozódó érdeklődést a klubok is kihasználják, így előfordulhat, hogy egy-két szerződés az irreális ár miatt hiúsul meg. Pedig most aztán tényleg összejöhet több focistának is egy jó külföldi lehetőség: Torghelle Sándor miatt például három angol csapat keresett meg. Mindez azért nagy szó, mert neki nem is én vagyok a menedzsere..."

A MIEINKET KAPOSSÁ TÉVŐ KAISERSLAUTERNI SIKER (2004)
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik