A 3 és 1/4 méteres Giba családi aranygyára

Az ezredfordulón minden sportágban megválasztották az előző évszázad játékosát, és a férfi röplabdázóknál a címet az olasz Lorenzo Bernardinak adták oda – a második helyre sorolva a hazájában félistenként tisztelt Gibát. Talán ha egy picit vártak volna a szavazással...

A brazil válogatott ugyanis a 2001-es Világliga után jó ideig csak azt a versenyt nem nyerte meg, amelyen nem indult el. A listát csupán egy ezüst- és egy bronzérem „csúfította", még 2002-ből (Világliga), illetve 2003-ból (pánamerikai játékok), ám 2008 nyara előtt sem világbajnokságon (2002, 2006), sem Világkupán (2003, 2007), sem olimpián (2004), sem a Világligában (az említett „kudarc" után sorozatban öt alkalommal), sem a már 1997-ben is megnyert, World Grand Champions Cup nevű csúcstornán (2005) nem talált legyőzőre az arany-zöld mezes társulat, amely 2007-ben természetesen már az amerikai földrész bajnokságán is kiköszörülte az előző csorbát (a szűkebb értelemben vett dél-amerikai kontinensviadal nem mérvadó, annak 29 kiírásából 28 végén ők ünnepelhettek...).

Peking óta az említett WGCC-n (2009), a Világligában (2009, 2010) és legfőképp a vb-n (2010) sikerült tovább gyarapítani a gyűjteményt, és csak utána jött a visszaesés a tavalyi két „halványabb" éremmel. A csapat legjobbja pedig, szinte magától értetődően, a ma már 36. életévében járó, a világot Gilberto Amaury de Godoy Filho néven meglátó szélsőütő volt. De maradjunk egyszerűen csak a Giba művésznévnél.

Hat esztendeje például az év férfi sportolójának őt választották meg otthon a sportújságírók. Brazíliában! Ahol minden a futball-labda körül forog. Ahol azt tartják, hogy csak az megy el röplabdázni vagy kosarazni, aki teljesen esélytelen arra, hogy valamikor is bekerüljön a tengernyi labdarúgócsapat valamelyikének keretébe. Mert olyan ügyetlen...

Nekik legyen mondva. A 2006-os voksolás akkor is kuriózumszámba ment, ha figyelembe vesszük, hogy a Németországban megrendezett foci-vb-n a Ronaldinhóval, Ronaldóval, Roberto Carlosszal, Adrianóval, Kakával felálló selecao címvédőként kiesett a negyeddöntőben. A média képviselői talán ezért orroltak meg a címvédő aranylábúakra.

Az biztos, hogy semmiképpen sem került érdemtelen kezekbe a cím. A brazil röplabda-válogatott abban az évben megnyerte a vb-t Japánban, és a torna legértékesebb játékosát úgy hívták: Giba. Nem mellékesen ez volt a „leosztás" a Világliga moszkvai nyolcas döntőjében is.

Az NS 2008. július 2-i cikke szerint a brazilt Andrea Zorzi, az olaszok évek óta tévékommentátorként dolgozó korábbi világklasszisa egyszerűen csak Mr. Univerzumnak nevezte, utalva az univerzális képességeire.

Ez a géniusz amúgy nem csupán az atletikus képzettségével és gyorsaságával tűnik ki. Megvan a karizmája, amely elengedhetetlen, ha valaki csapata vezéregyéniségévé akar válni. Pedig ő is megjárta a hadak útját. Egészen pici korában leukémiát diagnosztizáltak nála, ám mert időben észrevették, meggyógyították. Jóval később, 2002-ben fennakadt egy doppingteszten. Marihuánát mutattak ki a vizeletében, azonban kidumálta: csak egyszer, és csak egy bulin... Hittek neki, megúszta nyolcmeccses eltiltással.

Giba a röplabdázók között egyáltalán nem számít magasnak, „mindössze" 192 centi, s a súlya is átlagosnak mondható, 85 kiló. Viszont ahogy megmozdul a pályán, az maga a harmónia. Dinamikus és erőt sugároz. Mezőnyözésben verhetetlen (volt legalábbis a fénykorában), de az az igazán látványos, amikor felmegy a hálóhoz és ütéshez készül: 325 centi az ütőmagassága (az ellenfél blokkolása közben 312-ig ér fel a keze).

„Egyszerűen élmény nézni a mozgását! A legszebben röplabdázó játékos a világon, akit valaha láttam. Csodálatos sportoló!" Ezt a jellemzést kétségek nélkül elfogadhatjuk Bernardo Rezendétől, a brazil nemzeti csapat korszakos szövetségi kapitányától, akinél jobban senki sem ismeri az utóbbi idők legnagyobb klasszisát. Naná, együtt nyertek meg mindent, amit csak lehet. Márpedig aranyakból jutott vékaszámra.

Amikor Peking előtt a válogatott remekléséről kérdezték, Giba elérzékenyült: „Tényleg olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Amikor a keret összejön, elfelejted minden gondodat, csak a játék imádata és a társak szeretete vezérel. Nemzeti mezben olyan egyszerű minden – kimész a pályára, élvezed, amit csinálsz. Talán ez a lényeg" – próbálta keresni a sikerek kulcsát az athéni olimpián és a 2007-es Vk-n is MVP-nek megválasztott Giba.

„Az elmúlt évtizedekben mindig akadt egy ország, amely kimagaslott a világ élmezőnyéből. Ilyen volt az 1970-es években a Szovjetunió, a nyolcvanas években az Egyesült Államok, majd az ezredforduló előtt Olaszország válogatottja. Az új évezred pedig a miénk, talán az egység, az összetartás miatt" – folytatta.

Ebben valóban lehet valami, hiszen a csapat játékosainak többsége szinte ugyanaz a korosztály, a diadalmas periódusban végig együtt szerepeltek a nagy világtornákon. Athénban velük, pontosabban általuk zárult le végleg a korszakváltás: a dél-amerikaiak a fináléban az olaszokat verték meg, akiknek így nem adatott meg soha, hogy ötkarikás bajnokok legyenek (mindkétszer a végső győztes: Atlantában a hollandok, Sydneyben – még az elődöntőben – a jugoszlávok állták Itália útját).

Giba karrierjében is fájó pont volt a 2000-es olimpia: a negyeddöntőben toronymagas esélyesként játszottak az ősi rivális argentinok ellen, s kikaptak 3:1-re. Volt abban valami sorsszerű, hogy a brazilok világhódító útja éppen 2002-ben, a déli szomszédnál rendezett világbajnokságon kezdődött meg igazából...

Csak klubsikerekben szenved hiányt hősünk. Az nem jött össze neki, miután 2000-ben átjött Európába. Ha nincsenek a válogatottban megszokott társak, nem nyer. Pedig eltöltött három évet Ferrarában, míg négyet Cuneóban a Piemonte Volley színeiben (ott azért egy Olasz Kupa bekerült a vitrinbe).

Nem lett olasz bajnok. Brazil se volt soha, mint ahogy orosz sem, pedig nagy tervekkel igazolt 2007-ben a Moszkva melletti Ogyincovóba, ahol két idényt töltött, mielőtt hazaköltözött volna. Ő volt akkor a világ legjobban fizetett röplabdázója, mégsem nyert se bajnoki címet, se Bajnokok Ligáját. Hiába, nem volt ott vele a „nagy brazil család".

Ott van viszont az igazi. Felesége, Cristina Pirv éppen azokban a napokban adott életet első gyermeküknek – kislánynak (Nicoll) –, amikor Giba és társai meneteltek az athéni aranyérem felé. Négy évvel később újra reszkethettek az ellenfelek: az egykori román válogatott játékos ismét áldott állapotban volt, második gyermeküket augusztusra várta. És mivel fiú érkezett, neki pláne arany dukált Pekingből!

Cristina, a „kabalaasszony" ezúttal azonban másfél héttel „lekéste" a döntőt (a pici Patrick csak szeptember 3-án született) – férje és együttese pedig a fináléban a hamar megszerzett vezetés után 3:1-re elbukott az Egyesült Államok ellen...

Arról nincs információink, hogy idén miként áll a családfejlesztés a Godoy famíliában.