Tebow-ról már dalokat is írnak Amerikában - videók

Mára oda jutottunk, hogy a nevéből jóformán már újabb igét kreálnak – bár ez egyelőre még csak ötlet szintén vetődött fel (Tebow. TEE-bow. Verb. To defeat an opponent while overcoming a major impediment. Ex.: Despite having a 102-degree fever, Lucy managed to Tebow her competition for the Miss America pageant through her great determination – mely szerint aki tebow-zik, az a nagy akadály ellenére végül felülkerekedik).

A rendkívül mélyen vallásos Tebow-t persze nem érdemtelenül dicsőítik (helyenként kicsit túlságosan is), hiszen amióta ő az együttes kezdő irányítója, a szezont egy győzelem mellett négy vereséggel kezdő Broncos hét diadal mellett csak egyszer vallott kudarcot, így 8–5-ös mérleggel vezetik az AFC nyugati divízióját. De ami az immár sorozatban 6. győzelemnél is megdöbbentőbb, hogy a csapat helyenként egészen lehetetlen helyzetekből is képes volt diadalmaskodni.

Tebow első (csereként) való bevetése alkalmával ugyan még nem jött össze a csoda (a San Diego Chargers elleni egy félidő alatt ugyan egy futott és egy passzolt TD-ig eljutott, a kétpontos akció azonban nem sikerült, így a mezőnygólkísérlet helyett az újabb hatpontosra kellett menni, ez pedig végül, ha csak centiken is múlott, de nem jött össze – 10–23-ról 24–29), a Miami Dolphins elleni mérkőzésen azonban már olyat tett, amire mindenki felkapta a fejét. A találkozó első 54 percében gyengén szereplő irányító csapata kevesebb, mint 3 perccel a vége előtt 15–0-s hátrányban volt, amikoris előbb két TD-passzal (közte egy sikeres onside kickkel) és egy sikeres kétpontos akcióval („természetesen” ő maga futotta meg) 17 másodperccel a rendes játékidő vége előtt egyenlített, majd a hosszabbításban győzelemre vezette csapatát – ekkor hatott először a Tebow-mágia/csoda, hívjuk ahogy akarjuk.

A második kezdőként történő pályára lépése már nem tartogatott ilyen szép emlékeket (a Detroit Lions 45–10-re lemosta a Broncost, Stephen Tulloch pedig még ki is figurázta a tebowingot), és egyből érkeztek is a kritikus hangok, amelyek között szerepelt olyan is, hogy az NFL-történelem leggyengébb irányítója. Az Oakland Raiders elleni szünetbeli 17–7-es (majd 24–14-es) égést követően végül viszonylag simán, 38–24-re nyert a Denver (118 futott yardja karrierje eddigi legjobbja), majd a Kansas City Chiefs elleni hasonlóan csoportrangadón kifejezetten rosszul játszott. Mindössze két sikeres passzal zárta az összecsapást, de egy passzolt és egy futott TD-t így is szerzett, mellyel végül csapata magabiztosan nyert a végül szépítő Főnökök ellen (17–10).

Hiába jöttek a győzelmek, ez a gyenge teljesítmény ismét előhozta a negatív hangokat, és a New York Jets ellen sem úgy tűnt, hogy valaha komolyabban kell vele számolni irányítóként. Aztán az utolsó 6 percben vezetett egy 95 yardos támadássorozatot, amelynek végén 20 yardról maga rongyolt a célterületre, megfordítva és megnyerve a mérkőzés (17–13).

Jött az újabb csoportrangadó, a San Diego Chargers „természetesen” ismét sokáig jó pozícióban volt, a hajrában azonban Matt Prater mezőnygóljával egyenlített a Broncos, így hosszabbítás következett (igaz, mindössze 6 yard kellett végül a TD-hez, így itt hamarabb is lerendezhette volna a Denver az összecsapást). Az edzői kar a félpálya környékén két alkalommal sem vállalkozott rá, hogy Tebow megtegye negyedikre a szükséges nem egész egy yardot, amelyre kis híján rá is fázott a csapat, a Chargers a 31-esig rohamozott, de ekkor jött az idei elsőkörös újonc Von Miller, és mínusz 4 yardon tartotta Mike Tolbertet. Az ekkor már megkönnyebbült Nick Novak így 49 (vagy valamivel kevesebb) yard helyett végül 53-ról rúghatott, amely végül sikertelennek bizonyult. Az ellentámadás végén Prater 37-ről viszont nem hibázott – így megvolt sorozatban a második comeback (hátrányból fordítás) is.

Majd jött a harmadik is… A liga talán legjobb futóját, Adrian Petersont nélköző Minnesota Vikings ellen talán eddigi legjobb teljesítményét nyújtva (15 átadásából 10 volt pontot, 202 yardot és 2 TD-t eredményezve) pontok özönét varázsolta a táblára, három perccel a vége előtt azonban így is a Vikingek vezettek 32–29-re. Egy másfél perces akció végén Prater 46 yardról azonban ismét egalizált, ám még mielőtt mindenki felkészült volna az újabb hosszabbításos mérkőzésre, Christian Ponder passzát André Goodman kaparintotta meg, könnyű mezőnygólszerzési lehetőséget biztosítva csapatának, Prater pedig el is döntötte az összecsapást.

De nem volt ekkor még vége… Az elmúlt vasárnap érkezett a Jay Cutlert és Matt Fortét sérülés miatt elveszítő Chicago Bears, és gyakorlatilag az esélyesség terhével lépett pályára a Broncos. A vendégek futóját azonban Marion Barber nagyszerűen helyettesítette (108 yard, 1 TD) egészen a találkozó hajrájáig… A pont nélküli első félidő után az ő futásával szerezte meg a vezetést a Bears, majd Robbie Gould embertelen távolságról (57 yardról) bevágott mezőnygóljával még 4 és fél perccel a vége előtt is 10 pont volt a csapatok között (0–10). Ekkor azonban az addig mindent elejtő elkapók hirtelen megtáltosodtak, Tebow passzai már nem voltak olyan félelmetesen rossznak tűnők, mint a találkozó korábbi szakaszában, és 2:15 perccel a rendes játékidő letelte előtt Demaryus Thomas 10 yardos elkapásával 10–7-re szépített a Broncos. Jöhetett az újabb onside kick kísérlet, azonban ekkor nem hatott a Tebow-mágia, és a Chicago szerezte meg a labdát. Barber azonban elkövette a mérkőzésen addigi legnagyobb hibáját, futása végén elhagyta a pályát, így értékes több mint fél percet ajándékozott a Denvernek. A Broncos saját 20-asáról egy perc alatt csak az ellenfél 41-eséig jutott, és Praternek még Gouldnál is messzebbről, 59 yardról kellett az egyenlítésért rúgnia úgy, hogy a mérkőzés során egyszer 28 yardról már próbálkozhatott, akkor azon Julius Peppers blokkolta kísérletét. Most, amikor a fontos volt, persze hogy bevágta!

A hosszabbítást azonban a Bears kezdte el Caleb Hanie passzaival és Barber futásaival gyakorlatilag már lőtávolba értek. Sőt, Barber újabb futásával már a 33 yardosnál járt, amikor is jött az újabb „csoda” (vagy Barber-hiba, kinek hogy tetszik) és a denveri védők kiverték a futó kezéből a labdát, majd meg is szerezték. Innen is be kellett azonban még fejezni a meccset a hazaiaknak, és végül Tebow a 33 yardosig vezette övéit, ahonnan Prater ismét bevágta (13–10). Hogy meddig tart ki ez a csoda, az persze kérdéses, lehet, hogy a hétvégén a New England Patriots ismét kiüti a denverieket, de az biztos, hogy a Broncosnál már mernek hinni...

Persze egy valamire való sztárnak dukál saját dal is, mindjárt írtak is róla egyet a kreatív népek a Ludacris, Snoop Dogg, Rick Ross és T-Pain-féle All I Do Is Wint költötték kissé át, de Skip Bayless érzelem dús reakcióját (amelyben Tebow erényeit méltatta, külön kifejezve, ami legjobban jellemzi az irányítót, hogy győz) is nagyszerűen összemixelték.

Mondjuk ez utóbbi még mindig nem biztos, hogy felér a korábbi sajtótájékoztatókból összevágott Press Hoppal, de ezt már az olvasó megítélésére bízzuk.