Adebayorra álmában, késsel támadtak rá fivérei; öngyilkos akart lenni

„A következő történet az öcsémről, Rotimi Adebayorról szólt, aki azt állítja, nem támogatom a családom. Tizenhárom évesen valami szörnyűséget követett el, amiért a szüleim elzavarták egy kis faluba. Amikor elkezdtem pénzt keresni labdarúgóként, meglátogatott az anyám, és beszámolt a történtekről. Kértem, hogy fogadják vissza Rotimit, akit beírattam az egyik iskolába” – írja Adebayor a Facebookon.

„2002-ben a Maliban rendezett Afrika-kupán az a megtiszteltetés ért, hogy mezt cserélhettem a néhai Marc-Vivien Foével (a kameruni a 2003-as Konföderációs Kupán összeesett a pályán, nem tudták megmenteni – a szerk.). Amikor visszatértem Togóba, biztos helyre tettem a mezét, de a testvérem ellopta, és eladta. Amikor a Monacóhoz szerződtem, a Bajnokok Ligájában a Real Madrid ellen játszottunk. Életem egyik legszebb napja volt, ugyanis szereztem egy aláírt mezt a legendás Zinedine Zidane-tól. A mezt visszavittem Togóba, de az öcsém azt is ellopta, és eladta. A Mezt játékosaként háromhavi fizetésemért, 45 000 euróért vettem egy nyakéket édesanyámnak, Rotimi és a barátai ellopták, illetve eladták 800 euróért. Anyám kért, hogy ne foglalkozzak vele, hisz ahogy a mondás tartja, a vér nem válik vízzé.”

„Korábban már elmeséltem, hogy ezek után magammal vittem Franciaországba, ahol beírattam az egyik akadémiára, ahol huszonegy telefont lopott el a társaitól. Miután látta a bejegyzést, felhívott, és azt mondta, hogy kevesebb készüléket tüntetett el. Így már elfogadható lenne a tette? Azt mondta, hogy örülnöm kéne, hogy ellopott tőlem különböző tárgyakat. Amikor megkérdeztem, miért, akkor csak ennyit felelt: mert a testvéred vagyok.”

„Jacques Songo'o kameruni kapus fia is azon az akadémián nevelkedett, mint Rotimi. Egyik nap felhívott, hogy az öcsém ellopta a gyereke PSP-jét. Mikor megkérdeztem a testvérem, hogy miért tette, csak annyit felelt, hogy megfeledkezett róla. Hogy felejthetted el, hogy más játékkonzolja a táskádban van, mielőtt Franciaországból Togóba utazol? Songo'o közel állt hozzám, de azóta eltávolodott tőlem és a családomtól is.”

„A Monaco játékosaként elkértem a csapattársaim használt csukáit, hogy aztán az afrikai rászorulók között szétoszthassam őket. Egy nagy zsákban tartottam a lábbeliket. Mikor át akartam adni a szegényeknek, eltűnt a táska, később kiderült, hogy Rotimi eladta a helyi piacon.”

„Egyik nap édesanyám felhívott, hogy Rotimi vízumot kapott, hogy Dubaiban folytathassa labdarúgó-karrierét, de azonnal el kellett indulnia, mert lejár a papír érvényessége. Első osztályú jegyeket intéztem neki és a barátjának. Négy nappal később visszatért, mert nem érezte jól magát. Nem tetszettek neki a szigorú muszlim szokások, nem ihatott, nem bulizhatott, és nem csókolózhatott lányokkal nyilvános helyen.”

Adebayor a bátyjáról, Koláról is mesélt még, miután a rokonság a médiában és közösségi oldalakon reagált az első bejegyzésére.

„Huszonöt éve, a bátyám, Kola Németországba ment szerencsét próbálni, ő lett a családunk reménye, azt hittük, ő segít majd rajtunk. Évekkel később, a togói házunkban még mindig nem volt áram és telefon. Amikor lehetőséget kaptam arra, hogy Franciaországban futballozzak, kellett a pénz, hogy kiutazhassak, de a testvéremet nem lehetett elérni – írta a 31 éves támadó. – Kevés pénzem volt, az akadémián aludtam, ahol pár hónappal később meg akart látogatni a bátyám. Kölcsön kellett kérnem, hogy megszállhasson az egyik hotelben, a kameruni Sega N'Diaye adott pénzt a szállodára és a repülőjegyre.”

„Pár évvel később jóra fordultak a dolgok, a Metzhez kerültem. A bátyám persze mindig jelentkezett, amikor be kellett fizetnie a számláit, néha azzal az okkal, hogy beteg a fia. Később ismét szerencsém volt, a Monaco szerződtetett. Kola és a néhai fivérem, Peter a tudtom nélkül meglátogatott a hercegségben, befogadtam őket. Autókereskedést akartak nyitni, ami nyilván komoly kezdőtőkét igényel. Jeleztem, hogy segítek, ha visszafizetik a kölcsönt. Az egyik barátom, Padjoe meglátogatott, és amikor távozott, adtam neki 500 eurót. Kola meglátott, és kiakadt, nem értette, hogy miért adok másoknak azonnal pénzt, neki viszont nem.”

A testvérek közötti viszony egyre rosszabbra fordult, Adebayort álmában támadták meg a fivérei.

„Egy nap edzés után lefeküdtem aludni, mert fáradt voltam. Arra ébredtem, hogy a testvéreim kést szorítanak a torkomhoz, azzal vádoltak, hogy vesztegetem az idejüket. Kérdeztem tőlük, hogy csak így lehet-e megoldani a problémát. Ha igen, miért nem ölnek meg, és veszik el a pénzt? Ekkor tették le a kést. Az incidens után elhagytam a házat, és felhívtam a szüleimet, az anyám azt javasolta, hogy hívjam a rendőrséget. Így történt, amikor megjelentek a rendőrök, a testvéreim lenyugodtak. »A vér nem válik vízzé« – gondoltam, és hagytam az egészet – folytatta Adebayor. – Pár nappal később Peter meglátogatta Kola egyik barátját Párizsban, így egyedül maradtam a bátyámmal. A biztonságom érdekében odaadtam neki a kért összeget. Néhány hónappal később visszatértem Togóba, ahol az édesanyám kérdőre vont, amiért kihívtam a rendőröket a bátyáimra, azt mondta, én vagyok a család fekete báránya.”

„2005 áprilisában rossz hírt kaptunk, felhívtak, hogy elhunyt az apám. Szóltam a bátyámnak, hogy mindannyiunkra szükség van, vettem neki repülőjegyet, hogy hazatérhessen. Apám hónapokkal a halála előtt kórházba került, és azt kérte, hogy ne szomorkodjunk a temetésén, inkább ünnepeljük az életét. Istenre hagyom, hogy megítélje, teljesítettem-e a kérését. A bátyám semmit sem segített, de a mai napig azt mondja, hogy nem gondoskodom a családomról.”

„Egy évvel később újabb nagy lehetőség adódott előttem, az Arsenal szerződtetett. Azóta Kola hamis vádakkal illet, és hazugságokat terjeszt rólam. 2013-ban újabb tragédia érte a családot, Peter elhunyt, mélyen érintett a halála. A legnehezebb az volt, hogy Kola engem vádolt a tragédiáért, és azzal fenyegetett, hogy tönkreteszi a karrierem. Mindent megtettem Peterért, Metzbe és Monacóba is magammal vittem. Mit tett Kola érte? Semmit. A temetésén sem jelent meg, bár küldtem neki pénzt a repülőjegyre.”

„Kola azzal is vádol, hogy szenvedést hozok az anyámra, noha én álltam mellette, amikor a bátyám Németországba ment. Miután elkezdtem pénzt keresni, mindent megtettem az anyánkért, de a fivérem sosem volt elégedett, azt mondta, szar autót vettem az anyámnak. Miért nem vett ő jobbat? Csak annyit kérek, hogy vállaljon felelősséget, segítsen ő is, mutasson példát, ha én annyira rosszul csinálom. Több mint huszonöt éve hagyott el minket, de sohasem vitte el az anyámat Németországba. Mindig azt mondja, hogy az apám arra kért, építsek mindenkinek külön házat. Nem tudom elképzelni, hogy ilyet kért volna az apám. Mi értelme lett volna? A legidősebb testvérként neki kéne mindazt tennie, amit én. Néhányan sofőrök itt, és képesek gondoskodni a családjukról, magukkal hozzák a rokonokat. Miért nem tesz ő is valamit? Legalább Rotimit, Bidemit és a fiát elvihetné magával, ha már arról beszél, hogy gondoskodni kéne a családról. A tettek számítanak, nem a szavak.”

„Sokan a fejemhez vágják, hogy nem jártam iskolába, de ez azért történt, mert nem engedhettük meg magunknak. Sohasem vádoltam ezért a szüleimet. Istennek hála, ma már három nyelvet beszélek, és iskolába írathatom a lányaimat, amire büszke vagyok. Mindegy, hogy jártál-e iskolába, vagy sem, a lényeg az, hogy milyen ember lesz belőled, és mit tanulsz az életből.”

A családi viszályok következtében Adebayor fejében az öngyilkosság is megfordult.

„Sokszor fel akartam adni. Kérdezzék meg Iyabo nővéremet, hányszor hívtam fel azzal, hogy kész vagyok véget vetni az életemnek. Évekig magamban tartottam ezeket a történteket, de ha meghalok, senki sem hall az életemről, senki sem tanul belőle. Sokak szerint magamban kéne tartanom ezeket, de valakinek beszélnie kell erről. Tudom, hogy sokan kötődnek ezekhez a történésekhez. Mindenki, aki ismer, tudja, hogy bármit megtennék a családomért és a hazámért. Egy utolsó üzenet az öcstől a bátyónak: hagyd abba a dohányzást és az ivást. Ez volt az én történetem” – zárta Adebayor a bejegyzését.