Kesergés és előretekintés (kupavégzet és QPR)

Összevont, ún. "lusta" posztot olvashattok most. Ennek az oka részben az, hogy a vasárnapi csúnyaságról lemaradtam - azóta pedig nemigazán volt hangulatom részletesen végigmenni a búcsúnk képkockáin, így nem is tudtam volna hitelesen keseregni a kiesésünkön és annak mikéntjén. Viszont szó nélkül sem lehet hagyni a dolgot blogposztilag, ezért ha csak nagyon érintőlegesen is, de most esik majd pár mondat róla. Szurkolók, játékosok, edzők számára egyaránt egyértelműnek kell, hogy legyen viszont, hogy mától a szezon végéig csakis előre szabad tekinteni. Február óta éppen elég sokkoló eredmény/teljesítmény szolgálhatott volna katalizátorként a sorsunk jobbra fordításához - egyszer sem sikerült a rosszból feltámadás-típusú inspirációt meríteni. Új lappal kell tehát kezdenünk - a QPR-t meg tudjuk verni, hogy meg is fogjuk-e az már más kérdés. Kell hozzá önbizalom, koncentráció és elszántság - még mindig nem késő felébredni Csipkejózsika álmunkból.

KUPÁNVÁGÁS

A Wembley-ben annál is nagyobbat szívtunk, mint amit a legpesszimistább Spurs-szurkolók vizionáltak. Tulajdonképpen az utóbbi pár hónap kondenzált változata volt a kupaelődöntő - egy ideig egyáltalán nem játszottunk rosszul, sőt a vezetést is megszerezhettük volna, aztán jött egy váratlan gól, egy-két arcpirító bírói hiba, egy halvány reménysugár majd a megmagyarázhatatlan, de már-már törvényszerű összeomlás. Kezd(?) rutinná válni az egész.

A Chelsea megúszott egy kapufát és egy gólvonalas tisztázást, majd a félidő utolsó percében talált egy gólt (beszélhetnénk akár a vasárnapi FA-kupa, akár a szerdai BL-meccsről). Ellenünk mostanában szoktak a bírók adni nekik egy-két gólnyi előnyt - a Wembley-ben csak egyet adtak, de ez a mieink jelenlegi állapotában bőven elég volt (meg kell adni, hogy a Chelsea maximálisan élt a lehetőséggel). Az Index releváns cikke szerint Atkinson ítéletétől függetlenül is mészárlás lett volna a vége, míg Mark Lawrenson a BBC-n azt írja, hogy bárki bármit mond, a Chelsea második gólja döntötte el a meccset. Én nem kívánok állást foglalni (látni kellett volna a teljes 90 percet), de az szomorú, hogy a beszámolók szerint a szépítő gólunk után nem igazán veszélyeztettünk, majd a meccs végén feladtuk a védekezés látszatát is, hogy egy szezonon belül a harmadik bőszen utált PL-csapattól is benyelhessük az öt gólt (ugye az utálatunkat pénzen megvásárló Shitty, és az Arse után).

Még mielőtt továbbmennénk, állítsunk emléket Magyarország eddigi alighanem legnagyobb, monstre Spurs szurkolói találkozójának, amelyet a vasárnapi elődöntő alkalmából hozott össze a legkiválóbb hazai Yiddók egy jeles halmaza (és amely az eredménynek köszönhetően stílszerűen egy egészen lélekromboló eseményhez kötődik). Remélhetőleg hamarosan megdöntjük majd ezt az ikaroszi magasságokat ostromló létszámot is! (Köszönjük a képet! És külön köszönet az obszcén gesztusok mellőzéséért - az adott helyzetben teljesen érthető lett volna, ha cenzúrát érően fejeztétek volna ki az érzéseiteket.)

UGORGYUNK!

...ahogy Pósalaki bácsi mondaná. Az ábécé nagy ellensége, a QPR lesz ma este az ellenfelünk, amely csapat újabban sportot űz a hazai győzelmek megszerzéséből. Bár jobban meggondolva a dolgot profi sportolókról van szó, szóval akár cipőfűzőt kötnek, akár csuláznak a pályán sportot űznek belőle... mindegy, a lényeg, hogy legutóbbi három hazai bajnokijukon elnáspángolták a Liverpoolt, a Swansea-t és az akkoriban vitathatatlanul top3 formában focizó Arse-ot is. Úgy tűnik elhatározták, hogy a Loftus Road-on vívják ki a bennmaradást. Nagyon nehéz dolgunk lesz, ez már a fent idézett eredménysorból is nyilvánvaló, ám még ezen túl is vannak bőven intő jelek.

CSAPATHÍREK

Ilyen, aggodalomra okot adó probléma például a védelmünk, amely szépen leharcolta magát a krízis hónapjaiban a liga legpánikérzékenyebb hátsó alakzatai közé. Mindezt Gomes nélkül - tehát retrospektíve meg kell követnünk a brazil portást, hiszen a nyugalom szobrának modellt álló Friedel előtt is el tudják veszíteni védőink a fejüket. Kaboul még mindig sérült, de King talán rendelkezésre áll majd - Gallas nem tüntette ki magát Drogba első félidei góljánál, de a QPR-nak nincsenek hozzá hasonló elefántjai, szóval ha ők ketten kezdenek talán nyugodtabb meccsünk lesz mint amihez mostanában hozzászokhattunk. A két szélsővédő jobb híján marad, a kapuban pedig Friedel jubilálhat - sorozatban a 300. bajnokiján lesz ma kezdő. Congrats, dude!

A középpályán elvileg a legjobbak közül válogathat Harry, sőt a csatársorban sincs sérültünk.

Friedel

Walker - Gallas - King - Assou-Ekotto

Lennon - Parker - Modric - Bale

van der Vaart

Adebayor

Ez a standard hazai kezdőnk - idegenben általában Lennon (vagy esetleg vdV) rovására be-bepróbálkozik Harry a Sandro-Jake duó valamelyikének Parker mellé állításával, de én személy szerint jobb szeretném, ha megpróbálnánk "játékosan" legyőzni a Rangers-t, mintsem, hogy újra megkíséreljük a biztonságra és esetleges/véletlenszerű támadásokra hagyatkozva elhozni a három pontot. Persze, ha azt nézzük, hogy az utóbbi egy hónapban relatíve nyitottabb játékot játszó csapatok ellen hajtottak be otthon kilencből kilenc pontot Hughes-ék, akkor talán mégis lehetne haszna Parker és Sandro együttes bevetésének. Dilemma.

ŐK

A QPR-nál összesen két sérült van, ellenben két legveszélyesebb támadójuk Cissé és Helguson is visszatérhet. Ott van még a visszafogott tottenham-es múlttal rendelkező Zamora, Bothroyd és DJ Campbell is, tehát jól el vannak eresztve csatárokkal. És mostanában a középpályájuk is kifejezetten gólerős - a szintén ex-Spur Taarabt, Buzsáky, és Mackie is szerzett az utóbbi hetekben nagyon fontos találatokat.

A QPR focihoz való hozzáállását Hughes és Barton személye határozza meg. A középpályán található kreatív játékosok által nyújtott váratlan megoldások mellett nem riadnak vissza a durvaságtól, de a genyóságtól sem. A kemény munka pedig alap. Biztos, hogy lesz pár véraláfutás a mieinken a lefújást követően. A QPR meccsein gyakoriak a piroslapok - általában kék-fehér mezesek kapják, de (főleg Barton révén) élen járnak a provokációban is.

MILESZ?

Lehetetlen tippelni, inkább csak az "előbb-utóbb csak összejön valami"-vonalon gondolkodva reménykedem a sikerben. Ha a támadó szellemű játékosaink által képviselt minőséget nézzük, akkor nem is kérdés, hogy bízhatunk a győzelemben, de ugye nagyon régóta nyilvánvaló, hogy a tehetség önmagában fabatkát sem ér. Kell egy nagy adag eltökéltség, önfegyelem, koncentráció, magabiztosság - és szerencse. Mi mostanában minden összetevőben erősen deficitesek vagyunk. Mégis azt hiszem, hogy megfordul a tendencia, és ez a QPR elleni meccs egy pozitív sorozat első állomása lesz. Maximálisan dominálnunk kellene a labdatartást, azonnal letámadni, már a QPR térfelén, ha elveszítjük a labdát, és általában agresszíven hozzáállni a meccshez - minden ellenfelünk erőt meríthet az általunk mostanában mutatott törékenységből. Meg kell mutatnunk, hogy maradt még valami az ősszel oly jellemző szilárdságból. A hátsó alakzat ne vállalja túl magát, max. Walkernek engedjük meg, hogy kalandozzon, középen Parker koncentráljon csak a védekezésre, majd Modric és vdV kreatívkodnak. Bale és Lennon pedig vegye komolyan a klasszikus szélső feladatkörét - a középre váltások is csak akkor hathatnak meglepetés-szerűen az ellenfélre, ha nem erőltetjük egyfolytában. Maradjunk az alapoknál és meglesz a siker. Vagy legalábbis jó eséllyel indulhatunk.

KÖRNYEZET

Az Arse és Abramovics játékszere éppen egymást gyömöszöli, tehát ideális alkalom lehet ez a hétvége arra, hogy legalább egyikükhöz képest előnybe hozzuk magunkat. Talán a vendéggyőzelem lenne a legkevésbé kedvező eredmény számunkra - nyilván egy iksznek örülnénk legjobban, de az Arse-győzelemnek is meglenne a nyilvánvaló pozitívuma. Közben a Newcastle a Stoke-ot fogadja, amiből bármi lehet, ám Papiss Demba Cissé és Ben Arfa formájának tükrében sanszos a hazai győzelem - első ránézésre jóval könnyebb dolguk van ebben a fordulóban mint a mieinknek.

COME ON YOU SPUUUUUUUURRRRRRRSSSSSSSS!!!!! YID ARMEEEEEEH!!!