Reality check: nem vagyunk jók

Előre szólok, hogy hosszú leszek - és már most mindenkitől elnézést kérek, ha esetleg a stílus néha kioktatónak tűnne: nem ez a célom, és csakis visszafogott írói kvalitásaimnak köszönhető, ha mégis így jön át. Nem a tutit akarom megmondani, csupán egy szurkolói véleményt osztok meg a sok ezer közül. No, a krákogás után essünk neki...Előre szólok, hogy hosszú leszek - és már most mindenkitől elnézést kérek, ha esetleg a stílus néha kioktatónak tűnne: nem ez a célom, és csakis visszafogott írói kvalitásaimnak köszönhető, ha mégis így jön át. Nem a tutit akarom megmondani, csupán egy szurkolói véleményt osztok meg a sok ezer közül. No, a krákogás után essünk neki...

Kikaptunk a címvédő otthonában. Nem feltartott kézzel érkeztünk, a vezetést is megszereztük, de összességében jól látszott, hogy melyik csapat az erősebb. Ez a nyilvánvaló különbség sajnos a végeredményen is meglátszik. Nem kellene, hogy feltétlenül így legyen: kisebb-nagyobb szerencsével és pozitívabb, kevésbé defenzív hozzáállással talán okozhattunk volna meglepetést. Vagy esetleg beleszaladtunk volna egy nagyobb vereségbe - két rúgott gól és szórakoztatóbb játék mellett. Nem tudhatjuk. Teljesen érthető a szurkolók idegessége, viszont javasolnám mindannyiunk figyelmébe az egyszerű tényt, hogy jelenleg nem vagyunk egy kifejezetten jó csapat. És ez nem új fejlemény AVB érkezőse óta. Túlzottnak érzem a portugállal szembeni türelmetlenséget, hiszen olyan csapatot vett át, amelyik tavasszal KIESŐ formát mutatott. Ilyen gyorsan felejtünk? Jó lenne úgy tenni mintha a prekambriumban történt volna a dicstelen tavaszi hadjáratunk, de a történet idei.

Továbbá: nyáron nem tudtuk megtartani Modric-ot, vdV-t pedig - anélkül, hogy a színfalak mögé látnánk - úgy tűnik, hogy nem is akartuk foggal-körömmel marasztalni. Ez utóbbi a szurkolói konszenzus szerint (amivel én is egyetértek) komoly hiba volt. (Persze megint nem tudhatjuk, hogy Rafa és neje mennyire akartak maradni - de szerintem szívesen rábeszélte volna az asszonyt az ingázás folytatására.)

Viszont nézzük meg az érkezői oldalt!

Megszereztük a francia válogatott kapusát, akinek rendelkezésére áll egy egész szezon, hogy belerázódjon az angliai kerékvágásba. Hosszú távú tervezés állt a megvétele mögött, ha megpróbálunk egy szezonon túl a jövőbe tekinteni, és nem a padot koptató milliós igazolást látjuk benne, hanem a Spurs következő évtizedének első számú hálóőrét, akkor mindjárt más a leányzó fekvése. Gomes is Spurs-legenda lehetett volna (olyan bravúrokat mutatott be néha amiről Friedel vagy Cech csak álmodhat), de meggyőződésem, hogy túl korán dobtuk a mély vízbe, és sosem heverte ki az első szezon megaláztatásait.

A védelembe leigazoltuk a világ egyik legjobb középső hátvédjét, aki a holland bajnokság legjobb játékosa és az Ajax csékája volt, ill. a belga válogatott alapembere és versengett a szolgálataiért jó pár a Spurs-nél jelenleg jóval nagyobb vonzerővel bíró alakulat is. Kisebb csoda, hogy összejött, nem lehet eléggé dicsérni a Klubot emiatt. Megérkezése után nem sokkal lesérült a balhátvédünk, Kaboul pedig már eleve maródi volt, ugyanakkor Dawson erősen leharcolt állapotban leledzett. Vertonghen a szélre szorult, középen pedig a Caulker-Gallas kettősre kellett bíznunk a védekezést - és immár hónapok óta változatlan a helyzet. Nyilvánvaló, hogy egyikük túl fiatal, a másik pedig túl öreg ahhoz, hogy állandó kezdő legyen - kiegészítő embernek azonban tökéletesek. Kérdés, hogy szidhatjuk-e önfeledten AVB-t a kialakult helyzetért? Kaboul, Gallas, Caulker, Dawson, Vertonghen - öt középhátvéd, akik közül kettő nemzetközi klasszis szint, egy a fiatal angol generáció legjobbja, egy King tanítványa, aki megfordult az angol válogatottban is, egy pedig sokat látott (és sokat nyert) veterán. Mi a probléma ezzel az ötösfogattal? Semmi. Abszolút semmi. Öt középhátvédnél többet egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak. Nemcsak a fizetések miatt, hanem például a 25-ös keretszám okán sem. AVB is nyilván elégedett volt többé-kevésbé ezzel az ötössel - ha rajta múlik, akkor Dawsont lecseréltük volna egy fiatalabb, fordulékonyabb verzióra de nem jött össze. És, az sem magától értetődő, hogy Dawsonnak rosszabbnak kellene lennie tetszőleges angol középcsapat kezdő középhátvédjénél. King visszavonulását pedig minden csapat megérezte volna.

A középpályán történtek a legnagyobb változások. Dembélé sokak szerint a szezon egyik legjobb igazolása volt. Nem én mondom ezt, hanem különböző angol sportújságírók helyezik a legfelső polcra, olyanok mellé mint Oscar vagy Hazard. Természetesen utóbbi kettőt mi is szerettük volna leigazolni, de remélem senki sem áltatja magát azzal, hogy nem válunk totál esélytelenné abban a pillanatban, amikor a Cselszki vagy a Shitty érdeklődést mutat. Dembélé tökéletesen passzol Sandro-hoz, ugyanolyan fizikai adottságai vannak, de emellett úgy bánik a labdával mint az igazi zsonglőrök. Gyors és van szeme az indításokhoz, lukra futtatásokhoz is. Óriási vétel volt. Megint csak kisebb csoda, hogy összejött, hiszen ha lehet hinni a csiripelésnek, akkor a United is érdeklődött a srác iránt.

Aztán ott van a két jelenleg jobbára csalódást keltő teljesítményt nyújtó támadó középpályás, Siggy és Clint. Utóbbi kétségkívül testben és lélekben egyaránt lassúnak tűnik, és így nehezen érthető miért preferálja AVB őt. Viszont idén eddig két győzelmet köszönhetünk a lesipuskás góljainak - könnyű azt mondani, hogy onnan Sandra asszony vagy Rosie kutyus is belőtte volna, de a tény ettől még tény: ha nincs jókor jó helyen az amerikai, akkor nem szerzünk három gólt az Old Traffordon és nem szerzünk kettőt Southamptonban. Sigurdsson más tészta, ő sokkal inkább kelti Spurs-játékos látszatát: elegáns és kreatív, lehet tőle számítani váratlan megoldásokra. Viszont az első pár, kevéssé sikeres (főként hazai) meccs után egyre inkább látszott rajta az önbizalomhiány. Nem világklasszis, de ezt eddig is tudtuk. Jó játékos, akinél előfordulhatnak beilleszkedési zavarok és hullámvölgyek - ettől még idővel kulcsemberré válhat.

Clinttel és Sigurdssonnal kapcsolatban is elmondható, hogy semmi okunk nem volt azt hinni, hogy megváltják majd a világot, viszont arra sem lehetett számítani, hogy csalódást okoznak majd. A foci már csak ilyen játék: ha nincs cukrosbácsija egy adott csapatnak, vagy ha nincsenek kivételesen zseniális játékosmegfigyelői vagy esetleg a Felcsútéhoz az Ajaxéhoz hasonlítható utánpótlás-akadémiája, akkor a nemzetközi zsákbamacska piacon kell vásárolnunk.

Csak hogy befejezzük az érkezők taglalását: Adebayor. Többségben voltak azok, akik örültek a srác megszerzésének. Előszezon nélkül érkezett hozzánk, ráadásul Defoe áldott formája miatt kevés lehetőséget kapott. A bajnokságban először épp a korábbi csapata ellen kezdett, ami extra motivációt jelenthetett számára, és nem is volt hülyeség Defoe-t pihentetni egy olyan meccs után amikor minden bejött neki. (Emlékeim szerint tavalyelőtt Crouch egy ligakupás mesterhármas után találta magát a padon a rákövetkező bajnokin - tehát ebben az egy kérdésben nem annyira eltérő Harry és André megközelítése.)

No, most pár szó azokról akik nem érkeztek meg, pedig pletyka szinten felmerült a nevük. Kezdjük a mostanában méltán divatos Williannal, Donyeck legújabb díszpolgárával. A Chelsea 27 millió fontot kínált érte júliusban, Lucescu pedig körberöhögte őket. Tehette teljes joggal, hiszen a Sahtar tulaja Abramovicsot is megveheti kilóra. Hogy Willian szívesen jött volna hozzánk? Szóbeszéd. Mi oka lett volna otthagyni a tuti BL-szereplést a világ egyik legjobban fizető csapatánál, ahol tucatnyi brazil csapattársával bulizhat a fülledt donyecki szambaklubokban? Mindezt egy olyan PL-csapat kedvéért, ahol messze ő lenne minden idők rekordigazolása, és legjobban fizetett játékosa, ahová a rá elköltött horribilis összegek miatt további igazolások max. a Championship-ből érkezhettek volna. Ja, és ha mégsem jött volna össze a negyedik hely, akkor ő lett volna az első számú bűnbak, mint túlértékelt 30 milliós játékos. Valóban olyan visszautasíthatatlan ajánlatnak tűnik?

(Mellesleg a legutóbbi brazil válogatott spíler, aki Donyeckből érkezett a PL-be, bizonyos Elano, nem igazán váltotta meg a világot.)

Aztán ott van még Oscar. Vele tényleg előrehaladott állapotban lehettek a tárgyalások, elvégre, ő még Brazíliában játszott, onnan még elvileg lehet többé-kevésbé értelmes áron játékost vásárolni. Lásd még: Sandro. Igenám, de ha a friss BL-győztes, megagazdag, Luizt és Ramirest a soraiban tudó londoni csapat is kopogtat az ajtón, akkor a többi londoni klubnak kuss van. Oké, elvileg számíthatott volna, hogy nálunk tuti kezdő lett volna, de valszeg neki is azt mondták, mint mi Lloris-nak: Friedel/Lampard már a nyugdíj felé halad, tiéd a jövő. Csak a kis brazilnak szerencséje lett Fat Frank sorozatos sérüléseivel. Volt reális esélyünk arra, hogy megvegyük? Eladta volna nekünk a csapata úgy, hogy a Chelsea is érdeklődést mutatott iránta? 25 milliót adtak érte végül - ha mi is ennyit kináltunk volna nem licitáltak volna rá? Talán megszerezhettük volna, ha Oscar éhségsztrájkba kezd, hogy Sandro mellett koptathassa a gyepet...

Nem válogathatunk az átigazolási piacon. Vagyis azok között a játékosok között tuti nem akik viszonylag elfogadható rizikófaktort jelentenek. Dembélé, Dempsey és Sigurdsson megszerezhetőek voltak, és már bizonyítottak a PL-ben, ráadásul a jenki kivételével fiatalok is. Vertonghent lenyűgözte az az udvarlás amit Levy rendezett neki - személyes találkozások, meghívások Londonba díszvendégként, körbevezetés az épülő edzőközpontban, stb. Lloris-t meggyőztük, hogy hosszú távon ő a csapat első számú kapusa. Adebayor pedig nyilván csak az ötödik legjobb csatár volt a Shitty-nél, de nekünk így is Berbatov óta a legjobb játékosunk a poszton. (Berbát esetleg visszahozhattuk volna, de Jolnál kötött ki - fene tudja, hogy egyáltalán lett-e volna bátorsága, vagy kedve az oly csúnya körülmények között elhagyott Lane-re visszatérni.)

Szóval itt tartunk. Az optimális kezdőnk:

Friedel/Lloris

Walker - Kaboul - Vertonghen - Assou-Ekotto

Sandro - Dembélé/Parker

Lennon - Sigurdsson/Dembélé - Bale

Adebayor/Defoe.

Ehhez képest Kaboul, Benny és Parker nuku. Dembélé egy hónapja sérült. Vertonghen alig játszott középhátvédet. Adebayor épp csak kezd újra focistára emlékeztetni a nyári punnyadás után. Új edzőnk van és pár fontos új igazolásunk, akik közül ketten lassan veszik fel a ritmust egy eleve ritmuszavarral küszködő csapatban. Idő kell, hogy legyen ebből valami. A valami alatt nemcsak az eredményeket értem, hanem a szimpatikus, élvezhető, önbizalmat és bátorságot sugalló játékot is. Nem fog egyről a kettőre menni. Mikor játszottunk utoljára úgy, hogy őszintén élveztük a játékot? Februárban a (tartalékos) Newcastle ellen. Tavasszal egyetlen egyszer sem. És tavasz óta _gyengültünk_. King visszavonult - ez mindenképp hatalmas veszteség, már csak pszichikailag is. Modric már régóta máshol járt fejben, és vdV-t is elvesztettük (ezek közül csak az utóbbi miatt terheli esetleg felelősség AVB-t, de ennek mértékében sem lehetünk biztosak). Bale és Lennon elvileg default kellene, hogy hozza az izgalmas támadójátékot. Pályán is vannak majdnem mindig. Nem AVB-nek köszönhető, hogy vasárnap a második félidőben alig vezettünk kontrát. Meg volt rá sokszor a lehetőségünk. Csak hát elpattant a labda Lennontól, Bale-t szerelte Maicon, Adebayort elnyomták, Huddlestone-t lefutották. Lehetne számítani veszélyes kontrákra tőlünk akkor is, ha főként védekezünk/védekezésre kényszerít az ellenfél - szerintem AVB és Freund is (jogosan) számít arra, hogy a szélvészgyors szélsőink, akik elvileg a legjobb játékosaink közé tartoznak hatékonyan működjenek az ellenfél térfelén.

Persze a tény, hogy a védelmünk jelenlegi formájában kifejezetten gyenge nem segíti a középpályánk koncentrálóképességét sem. Gallas epizódszerepre szerződött, Caulker pedig még messze nem elég jó. A Swansea-ban kitűnt, de ott sem volt mindig meggyőző. Vasárnap a második gól szinte egy az egyben az ő lelkén száradt. Dzeko mellőle indult el a löbbölt labdára, Steve egy tapodtat sem mozdult, csak felemelte a kezét, hogy szerinte les. Dawson próbált helyette lóhalálában odaérni blokkolni (dicséretére váljon, hogy majdnem sikerült neki). Mindez a kritika borzasztóan unfair Caulkerrel szemben. Hiszen neki sem az lenne a feladata, hogy a United, a Chelsea meg a City ellen reagálja le jól a Gallas ízületkopásából vagy éppen Walker szeleburdiságából adódó váratlan helyzeteket. Neki egy olyan középhátvéd mellett lenne a helye aki ereje teljében van, de a rutinban sincs hiánya. Vertonghen vagy Kaboul mellett. De mellettük is elsősorban a kevésbé megterhelő ellenfelek ellen.

Kaboul és Benny együttes sérülése hosszan tartó krízist okozott a védelmünkben. AVB hibája? Levy hibája? Lehetett arra számítani, hogy ez a védőlista nem lesz elég: Walker, Naughton, Assou-Ekotto, Gallas, Caulker, Dawson, Kaboul, Vertonghen. Egy-egy kisebb sérülés belefér. Két alapember több hónapos kihagyása sajnos már meglátszik - különösen akkor, ha Walker és Naughton is kisebb-nagyobb gödörben van.

Szóval általában nem kifejezetten jó nézni mostanában a csapatot. Mostanában = az utóbbi tíz hónap. Ez mindenkit bánt. De a legjobb amit tehetünk az, hogy bízunk a lassú, de folyamatos javulásban. Itt nem fordulóról fordulóra lesz jobb a játékunk - lehet, hogy még csak nem is hónapról hónapra (a novemberünk eddig nem kevésbé szar az októbernél, sőt). Fel kell készülnünk arra, hogy ez a szezon nagyon frusztráló lesz. Arról nincs szó, hogy nem lehetett előre számítani rá, de ettől még nem lesz könnyebb tűrni. A lelki békénk megőrzése érdekében viszont javaslom, hogy legyünk türelemmel a csapat iránt. Csak magunkat idegesítjük, ha úgy tekintünk a jelenlegi Spurs-re mint olyan csapatra amelyiknek ki kellene használnia az Arse és a Pool hozzánk hasonlóan szar (sőt!) periódusát. Jelenleg kevés anomáliát látunk, ha ránézünk a PL-tabellára: a négy furcsaságot a Pool, az Arse, a West Brom és a West Ham szolgáltatja. Rajtuk kívül egy csapat sincs olyan helyen ami különösebben meglepő lenne a tizenegyedik forduló után. Mi sem. A szezon kezdete előtt nem igazán láttam fikarcnyi esélyt sem arra, hogy BL-t érő helyen végezzünk. Az Arse megtévesztően szar formája délibábként felvillantotta előttünk az esélyt. De jelenleg az Everton is jobb csapat nálunk. Ha az Arse betlizik, akkor Moyes kiforrott, szilárd csapatának legalább akkora esélye van a negyedik helyre mint a felforgatott, épülgető-omladozó Spurs-nek.

A szórakoztató és bátor játék hiánya persze mindannyiunkat jobban bánt az eredménytelenségnél. Azonban a dadogó labdakihozatal, a negatívkodó célfutball, a pánikoló védekezés, a hamvába holt kontrák kiváltó oka ugyanaz ami az eredmények kedvezőtlen alakulását is magával hozza: nem vagyunk még elég jók. Idő kell ahhoz hogy újra stílusos, bátor, magabiztos csapatunk legyen.