Szeptember dióhéjban

Először is elnézést kell kérnem a kimaradt posztok miatt. Részben ráháríthatom a bejegyzés-ínséget a hosszú napokig az istennek be nem durranó blogmotorra, ami annyiszor szívatott vissza, ahányszor nekiveselkedtem beindítani, hogy megírjam az aktuális történéseket. Most remélhetőleg semmilyen meglepetés-szerű malőr nem fogja meghiúsítani, hogy kimenjen a poszt. Eseménydús volt a válogatott szünet óta eltelt egy hét: nyertünk egy bajnokit, az FA büntetéssel fenyegette meg a Klub szurkolótáborát, és újra újoncot avattunk. Egy-két mondat és egy link erejéig még visszatérnék a két és fél héttel ezelőtti North London Derby-hez is: elsősorban mazochista szurkolótársaimnak ajánlom figyelmébe a WindyCOYS blogján az Arse győztes góljáról megjelent rövid, állóképes elemzést. (Többé-kevésbé Dawson gólja volt.) Az egész mérkőzésről leginkább az maradt meg bennem, hogy végig azon gondolkoztam, mennyire fontos lesz Eriksennek minél hamarabb beilleszkednie a csapatba. Az erő megvolt, a kreativitás azonban őrlángon pislákolt. Az a körülmény, hogy idén ilyen korán hozta utunkba a sors a NLD-t inkább az Arse-ot segítette. De azért snassz lenne erre ráverni a vereséget: jöttment szomszédaink egyszerűen jobban játszottak a meccs döntő részében. (Azért az megmelengette a szívemet, amikor AVB az utolsó másodpercekben odarohant Walker-höz, hogy kölcsönözzön neki egy kis szürkeállományt a bedobás értelmes elvégzéséhez.)

NORWICH

A szombati meccs elsősorban Eriksen és Sigurdsson produkciója miatt marad majd emlékezetes. A dán úgy mutatkozott be ahogy arról álmodoztunk: nem látszott meg rajta, hogy alig pár edzésen dolgozott eddig együtt a csapattal. A Siggy-nek leosztott gólpassza hihetetlen volt, hiszen úgy adott tökéletes ütemű és erejű passzt, hogy oda sem nézett. Gyanítom, hogy a denevérekhez és a delfinekhez hasonlóan ő is ultrahangokkal operáló szonárral méri fel a környezetét, már megoldás hirtelen nem jut az eszembe. (Na jó, valamivel sanszosabb, hogy Siggy nem-ultra, hanem hagyományos hangokkal, úgynevezett ordítással tudatta a dánnal, hogy érkezik, mint az oszakai gyors.)

Viking hét óránál.

Egyébként nem ez volt a dán első csodálatraméltó megmozdulása, hiszen pár perccel korábban úgy szlalomozott végig a Norwich tizenhatosának baloldalán, hogy közben két kötényt is kiosztott. A lövését hárította Ruddy, de a kipattanót Soldado sarokkal még kapura improvizálta - sajna a kapufa ekkor még megmentette a vendégeket, a forduló góljától fosztva meg ezzel a spanyolt. Aztán Siggy második góljánál is felírhatunk Christian neve mellé egy fél gólpasszt, hiszen Paulinho tőle kapta a labdát - és ugye ez kellett a gólhelyzet kialakulásához. Azért Gylfit se feledjük el: az első gólnál nagyon okosan és védhetetlenül helyezett a hosszú alsóba, a másodiknál pedig megint pontosan érkezett - és, ami még fontosabb, számított Ruddy hibájára (mármint, hogy átcsusszan a kezei alatt a beadás). Townsend elképesztően aktív volt - kilencszer próbálkozott kapuralövéssel, ami több mint sok csapat összesített mutatója. A döntéshozási képességén még van mit fejleszteni, sokszor lőtt, amikor passzolni kellett volna - de inkább legyen túl bátor egy játékos, mint túl tutyimutyi. Mindazonáltal egy kis mértékletesség nem ártana neki - elvégre elsősorban az előkészítés a szerepköre. Kiemelném még Soldadót is, aki amellett, hogy kis szerencsével maga is szerezhetett volna két gólt (kapufa, Bassong-blokk), mindkét találatunkból kivette a részét - az elsőnél ő tette vissza Rose labdáját Eriksen elé, a másodiknál pedig megosztotta a védők figyelmét azzal, nem futott be ő is az ötösön belülre, hanem visszamozgott. Persze azért messze van a teljesítménye a szenzációstól: elment négy forduló és még nem szerzett akciógólt. Vamos, Roberto, vamos!

A videón a BBC összefoglalója, majd Shearer és Hansen Eriksent magasztalja.

LAMELA

Danesdzsu sorstársunk kedvéért essék pár szó a másik Erikről is. Eddig nem láttuk annyit a pályán, amiből bármilyen következtetést le lehetne vonni. Sokan arra számítottak, hogy kezdőként léphet pályára a Norwich ellen - és lehet, hogy így is történt volna, ha nem szól közbe néhány argentin emberrabló. Történt ugyanis, hogy a meccs előtt nem sokkal kisebb túszdráma zajlott a Lamela-családban - Erik testvérét elrabolták. Hálistennek már kiszabadult a srác, de AVB úgy érezte újsütetű No.11-ünk nincs abban a lelkiállapotban, hogy a kezdőbe jelölje. A meccs végén mégis kapott 8 percet, hogy győztes meccsen mutatkozhasson be a Lane közönségének. Itt egy összefoglaló videó a szuperrövid szerepléséről - hang nélkül ajánlom, és az első 35 másodpercet ugorjátok át, mert addig még be sem áll.

Nyolc percből sokkal többet nem lehet kihozni - pláne nem egy kifulladt, lefutott meccsen (és Eriksen nélkül). Azért biztató, hogy labdaszerzéssel kezdett, majd azon melegében belement egy potenciálisan fájdalmas ütközésbe is. Utána is megpróbált hasznosan játszani - kereste a passzokat, ahol lehetett, ha pedig nem volt értelmes alternatíva, akkor tartotta a labdát. A kommentek között említett arcoskodást én nem láttam rajta - igaz, sok mást sem.

VÉDELEM

Nem lehet ráfogni a Norwich-ra, hogy védekezni jöttek volna a Lane-re, hiszen egy egészen fickós 4-4-2-ben álltak ki: ráadásul van Wolfswinkel és Elmander személyében minőségi emberek vezették a támadószekciót. Azonban Chris Hughton túl bátor volt, hiszen a középpályán annyira agyondomináltuk a csapatát, hogy az első félidőben egészen sokáig 80%-on állt a labdatartásunk. (A végére is maradt 70% fölött, és nem sok hiányzott, hogy rúgott szöglet nélkül távozzanak a Kanárik.) Így a védelmünknek nem volt olyan sok dolga - és ez elsősorban abban ütközött ki, hogy sem Walker, sem Rose nem követett el hibát hátul. Sőt - azon ritka pillanatokban, amikor melegedett a helyzet a kapunk előtt, általában ők zárták rövidre a szituációt (különösen Dannyboy-nak voltak szép mentései).

Rózsaszál beleszáll.

Még meglepőbb, hogy a kevés hátul elkövetett butaságot Vertonghen és Lloris számlájára írhatjuk. Jan többször is rájátszott a támadója vélt szabálytalanságára - a bíró meg vagy lefújta, vagy nem - ez mindig kockázatos, másrészt ne kelljen már egy Vertonghennek ilyenekhez folyamodnia! Lloris pedig két látványos hibát is vétett - egy beadást kiejtett, majd túl messzire jött kiöklözni egy magas labdát, ezzel nagyon jó helyről ajándékozva szabadrúgást a vendégeknek. No meg egy sárgát is begyűjtött, ami csak azért nem volt piros, mert Dawson, Jan és Rose mögötte helyezkedtek. Ha hinni lehet a beszámolóknak, akkor Lloris a legutóbbi francia válogatott meccsen kettőt is potyázott Belarusz ellen. Nem akarok vészharangokat kongatni, mert totál biztos vagyok benne, hogy kiváló kapusunk nem fog összezuhanni, de most először tudatosult bennem, hogy ő sem szupermen.

A gólyák.

YID ARMEH!

Majhd elfelejtettem... az FA alibiző aktatologatói fejükbe vették, hogy az az angol foci legfeszítőbb problémája, hogy a Spurs szurkolói az anti-szemita mocskolódásra adott válaszként hagyományosan "Yiddo" néven azonosítják magukat, és ezt a becenevet használják a Klub játékosaira is. Az FA szerint ez rasszizmus - ők már csak tudják. Elvégre aközött sem látják a különbséget, amikor az egyik díjátadójukra meghívott georgia-i fekete humorista rutinszerűen használja a "nigger" szót a színpadon, és amikor John Terry üvölti egy játékostársa arcába, hogy "fucking black cunt." Egy szó maga nem lehet rasszista. A körülmények és az indíttatás teszik azzá. A Yid Army, és a Yiddo szavak egy Spurs-szurkoló szájából sosem hangozhatnak szidalomként. Remélhetőleg az FA is belátja majd - meglepetésemre David Cameron miniszterelnök a szurkolók mellé állt. Mindenesetre most ott tart az ügy, hogy a szövetség büntetéssel fenyeget mindenkit, aki beszáll a sérelmezett szavakat tartalmazó nótákba - kíváncsi vagyok, hogy megpróbálnak-e perbe fogni 30.000 embert...

COME ON YOU SPUUUUURRRRRRSSSSSS!!!!!!