Konfigurációs Kupa

Mi az értelme tulajdonképpen a Konföderációs Kupának? – kérdezte egy ismerősöm a brazil–dél-afrikai meccs után, amelyen a helyi sajtó szerint Kakáék úgy játszottak, mintha csak a vakációjukat töltenék Dél-Afrikában.Mi az értelme tulajdonképpen a Konföderációs Kupának? – kérdezte egy ismerősöm a brazil–dél-afrikai meccs után, amelyen a helyi sajtó szerint Kakáék úgy játszottak, mintha csak a vakációjukat töltenék Dél-Afrikában.

A válasz viszonylag egyszerű: a FIFA-nak akkor is ki kell szolgálnia a szponzorait, ha éppen nincs vb.

A nemzetközi szövetség a világ egyik legnyereségesebben működő sportvállalkozása, ennek hátterét a vb adja, amely az olimpia után (sőt időnként előtt) a második a legnagyobb figyelmet vonzó (sport)esemény – az egyetlen probléma vele az, hogy csak négyévente rendezik. (Sepp Blatternek – sok egyéb „érdekes” ötlete mellett – korábban volt ugyan egy olyan felvetése, hogy kétévente legyen vb, páratlan években meg a kontinentális tornák, de szerencsére ennek értelmetlenségét rajta kívül mindenki egyből belátta, így meghátrált.)

Mi sem jelzi jobban a világbajnokság súlyát a FIFA gazdasági működésében, mint hogy a szervezet pénzügyi alapperiódusa sem egy év, ahogy az megszokott, hanem négy év – a teljes világbajnoki ciklus. (A vb-t követő évtől a következő vb évéig.) A legutóbbi, azaz a 2003–2006 közötti pénzügyi ciklusban a németországi világbajnokság jogai után 2.86 milliárd svájci frankot kasszírozott a szervezet (ebből csak a tv-s jogok 1.66 milliárdot tettek ki), miközben a négy esztendő teljes bevétele 3.24 milliárd volt – egyértelmű tehát, hogy ez jelenti a Blatter-művek gazdasági alfáját és ómegáját. (Akit minden részlet érdekel, ide kattintva megtekintheti a szervezet pénzügyi beszámolóját.)

Ez az egy lábon állás önmagában még nem lenne probléma, hiszen az a veszély nem fenyegeti a FIFA-t, hogy a vb megszűnik vagy összeomlik, viszont a szponzorok, akik rengeteget fizetnek a névhasználatért, joggal reklamálnak, hogy ne csak négyévente egyszer „produkáljon” valamit a szövetség, hanem sűrűbben. Ráadásul a sok pénznél is van több, a futballszervezet pedig keresi azokat a réseket, ahonnan még ki lehet pumpálni egy keveset. Ennek eredménye az, hogy a FIFA megpróbálja az egyéb eseményeit (pl. utánpótlás-vb-k) felfejleszteni, eladhatóvá tenni, illetve „lecsap” minden olyan rendezvényre, amely piacképesnek tűnik. Így szólított magához olyan eseményeket, amelyek eredetileg nem a FIFA égisze alatt működtek: a strandfoci-vb-t, a Toyota-kupaként ismertté vált klubvilágbajnokságot vagy éppen a Fahd király házi bajnokságaként induló Konföderációs Kupát.

Ezek közül egyértelműen a KK a legfajsúlyosabb (nem a Közép-európai Kupa, persze...), amelyet a FIFA az aktuális világbajnokságok előtti évben rendszeresen megtartott felkészülési tornákkal vont össze. Ilyenre példa az 1997-es Tournoi de France, amely remek ötletet adott Blatteréknek: legyen a KK a világbajnokság előtornája (addig ugye mindig Fahd király játszóterein, Szaúd-Arábia stadionjaiban futballoztak a csapatok), szolgáljon felkészülésül a vb-re, azaz „konfigurálja” ez a torna a világbajnokság rendezési feladatait. (Elnézést, valamivel meg kellett magyarázni nem igazán briliáns címet… ) Sőt, mint arra emlékszünk, a Tournoi sikerén felbuzdulva a FIFA nemcsak a vb előtt, hanem minden páratlan évben megrendezte a Konföderációs Kupát – erről kicsit nehezebb volt lebeszélni Blattert, mint a kétévenkénti vb-ről, de a gazdasági adatok végül elég beszédesek voltak.

A négyévenkénti KK viszont mindenképpen racionális vállalkozás, méghozzá gazdaságilag talán még jobban is, mint sportszakmailag. Bár a csapatok összetétele miatt ritka az olyan összecsapás, amelyen mindkét fél a világ legjobbjai közé tartozik, ne feledjük, hogy a hagyományos nagyhatalmakon, Európán és Dél-Amerikán kívüli együttesek gyakran óriási meghódítatlan piacot tudhatnak a hátuk mögött, és mivel kisebb a konkurencia (meg a nagycsapatok motivációja), nagyobb sikereket érhetnek el, mint a vb-n. A legjobb példa erre az Egyesült Államok csapata az idei KK-n, hiszen az amerikai piac meghódítása nagyon fontos a FIFA számára, márpedig a jenkiknek vb-döntőre még nincsen esélyük – itt és most azonban éltek a lehetőséggel, és ez jótékony hatással lehet a soccer fejlődésére. Ázsiából általában Japán vagy Dél-Korea a résztvevő, amelyek szintén rendkívüli potenciált hordoznak – ami tehát a szakmai színvonal szempontjából hátrány, az gazdaságilag jelentős előny lehet.

Ilyen szemüveggel nézve pechje volt Blatteréknek, hogy legutóbb Irak nyerte az ázsiai kontinensviadalt, de hát minden nekik sem sikerülhet. Ráadásul Ausztrália átsorolása miatt a kisebb piacú Új-Zéland a biztos befutó Óceániából, ez sem szerencsés a FIFA-nak – így a Kína, Japán, Dél-Korea, Ausztrália négyesből csak egy lehet ott a KK-n… (Kivéve persze, ha közülük valaki megkapja a 2018-as vagy 2022-es vb rendezési jogát – amire bárkivel nagy összegben mernék fogadni.)

És hogy miről álmodik Sepp Blatter? Olyan világbajnokságról, amelynek döntőjében Kína legyőzi az Egyesült Államokat a moszkvai stadionban, s a szervezők büszkék, hogy sikerült csaknem olyan magas színvonalú és biztonságos körülményeket teremteni, mint az etalonként emelgetett 2010-es dél-afrikai vb-n, a torna legnagyobb pozitív meglepetését nyújtó magyar válogatott tagjaiért pedig versenyt futnak a legerősebb nyugat-európai klubok. Elnézést, ez utóbbi már egy másik álom…