A magyar Rosenborg

Először is – sokakhoz csatlakozva – hadd gratuláljak én is a DVSC-TEVA minden játékosának, vezetőjének, szurkolójának a Bajnokok Ligája főtáblájára jutáshoz! Nagyon régóta vártuk már ezt a sikert, és ha annak idején néhányan azt gondolták, hogy a 2012-es magyar–horvát Eb-pályázat azért bukott el, mert Lennart Johansson helyett Michel Platinit választották meg az UEFA elnökének (szerintem még véletlenül sem ezen múlott), akkor most ők is némi kárpótlást érezhetnek, hiszen Platini reformjai is kellettek ehhez – de ez a legkevésbé sem csökkenti a Loki érdemeit!

Ami jelen blogot illeti: végre immár nem csak feltételes módban beszélhetünk arról, hogy milyen gazdasági hatással jár a Debrecen BL-szereplése. Vágjunk is bele: hogyan lehet felhasználni majd a legjobbak között megkeresett összeget? Egyelőre bátran fantáziálhatunk, hiszen a legilletékesebb, Szima Gábor klubtulajdonos kijelentette, hogy ezt a döntést később hozzák meg.

Ami jelen blogot illeti: végre immár nem csak feltételes módban beszélhetünk arról, hogy milyen gazdasági hatással jár a Debrecen BL-szereplése. Vágjunk is bele: hogyan lehet felhasználni majd a legjobbak között megkeresett összeget? Egyelőre bátran fantáziálhatunk, hiszen a legilletékesebb, Szima Gábor klubtulajdonos kijelentette, hogy ezt a döntést később hozzák meg.

De mennyi is az annyi? Azt már az egész ország tudja, hogy mintegy kétmilliárd forint (pontosan 7.1 millió euró) érkezik a csoportkörbe jutásért, számításaim szerint ezt újabb egymilliárddal toldhatja meg a korábbi írásokban említett forrásokból (televíziós jogok és eredményprémium az UEFA-tól, ill. saját bevételek).

Immár ismerjük az ellenfeleket is: a Lyon és a Fiorentina nem annyira közönségvonzó, mint amilyen a Liverpool, de az gazdasági szempontból – és talán szakmailag is – mindenképpen szerencsés, hogy a francia és az olasz csapat elleni hazai meccsek rögtön a második és harmadik fordulóban vannak, így a lelkesedés addig mindenképpen kitarthat a szurkolók részéről, ami kedvező hatást gyakorolna a nézőszámra. (Ráadásul az sem baj, ha az első fordulóban esetleg nem sikerül jól a meccs az Anfielden – ott a Debrecennek nincs vesztenivalója.)

Azt a „tippversenyt” már nem folytatnám, hogy meglesz-e a három telt ház, mindenesetre egy Liverpool elleni idegenbeli bravúr (annak számítva egy szoros vereséget is) jelentősen növelné a valószínűségét, különös tekintettel arra, hogy erre a két találkozókra igen kedvező jegyárakat állapított meg a klubvezetés (a helyek számával súlyozott átlagár kevéssel 3000 Ft alatt van). Az azonban vélhetően nem használ a nézőszámoknak, hogy mindegyik hazai meccs keddi napra, azaz a TV2 „felségterületére” esik – bízzunk benne, hogy a Loki így is megkapja ugyanazt a közönségtámogatást, mint a Levszki ellen!

A pénz okos felhasználásában lényegében két fő csapásirányt követhet a klubvezetés. Az egyik a stadionépítés, amelyre már városi és „leendő miniszterelnöki” szinten is érkezett ígéret – persze ha minden debreceni minden korábbi hasonló ígéret elhangzásakor elrakott volna a perselyébe 1 forintot, akkor mára összegyűlt volna a stadionépítés teljes költsége... A támogatás azonban mindenképpen kell, hiszen a klub önmaga még a BL-bevételekből sem tudja finanszírozni a beruházást, de a mostani siker talán valóban áttörést hozhat felsőbb körökben is.

A másik irány a játékosállomány megerősítése és a feltételek javítása – mondhatjuk azt is, hogy „BL-közeli szintre” hozása. A perspektíva igen vonzó: a DVSC lehet a magyar Rosenborg! A norvég csapatról tudni kell, hogy 1992 és 2004 között sorozatban 13-szor nyert hazájában bajnokságot, és eddig 11 alkalommal szerepelt a BL főtábláján – többször, mint az Internazionale, a Liverpool vagy a Chelsea! A recept egyszerű: a BL-bevételek megfelelő felhasználásával olyan csapatot építettek és olyan körülményeket teremtettek, hogy Norvégiában egyeduralkodók lettek, erejük pedig éppen elég volt ahhoz, hogy rendszeresen átverekedjék magukat a selejtezőkön. Igaz, az (első) csoportkörből csak kétszer, az 1996–1997-es és az 1999–2000-es szezonban jutottak tovább, ráadásul a hazai hegemónia is megtört, de most újra fölényesen vezetik a norvég pontvadászatot.

Ez lehet tehát a Debrecen útja. Ha az első összegből úgy erősítenek, hogy újra bejutnak, akkor ismét hasonló summát kereshetnek, abból újra erősíthetnek és így tovább… Éppen ez a körforgás teremtett eddig szakadékot az európai elit és a perifériák – mint Magyarország – csapatai között, de most a BL-reform és a megnövekedett bevételek első szezonjában ez a szakadék talán átugorhatóvá válik. A most megkeresett és még megkereshető pénzből ugyan nemzetközi klasszisokat nem tudnak igazolni, de a magyar bajnokságból kiemelkedő, BL-selejtezőket eldönteni képes futballistákat igen. (Ezt persze nem most, az átigazolási időszak utolsó pillanataiban, hanem a következő szezon előtt.)

A lényeg azonban az, hogy a klub megfelelő felépítése, eddigi tudatos gazdálkodása garanciát jelenthet arra, hogy felelős, átgondolt döntéseket hoznak majd az illetékesek. Ez az egész magyar futball érdeke is.