6+5=?

Rangos sportkonferencia helyszíne volt Budapest, Sepp Blatter nálunk folytatta 6 5-ös javaslatának korteshadjáratát. A futballvilág majd’ másfél évtizeddel a Bosman-szabály bevezetése után gyűjtött elég erőt ahhoz, hogy kontratámadást indítson az Európai Unió ellen – s immár reális esélye is van az egyenlítésre.

A javaslatot sportszakmai okok miatt indította útjára a FIFA, de tisztán sportgazdasági-sportjogi vonatkozásban is tartogat érdekességeket.Sepp Blatter nálunk folytatta 6 5-ös javaslatának korteshadjáratát. A futballvilág majd’ másfél évtizeddel a Bosman-szabály bevezetése után gyűjtött elég erőt ahhoz, hogy kontratámadást indítson az Európai Unió ellen – s immár reális esélye is van az egyenlítésre.

A javaslatot sportszakmai okok miatt indította útjára a FIFA, de tisztán sportgazdasági-sportjogi vonatkozásban is tartogat érdekességeket.

Először is: nem ütközik a 6 5 az EU elveivel? A FIFA szerint nem. Nézetük alapján egyrészt a hivatalos megfogalmazásban nem a futballisták nemzetisége (állampolgársága) szerepel, hanem „csak” az, hogy játszhat-e a klubnak otthont adó ország válogatottjában. Vagyis nem egy EU-kompatibilis általános ismérv, hanem egy sportszakmai tulajdonság szerint különböztetik meg a labdarúgókat. Ez persze ugyanaz, csak másként hívják, de mint tudjuk, a jog már csak ilyen. (Nem mindegy, hogy a vízben úszkálva pisilünk bele a medencébe vagy a trambulinra kiállva – pedig a vízminőség szempontjából a végeredmény ugyanaz.)

Másrészt a 6 5 nem a klubok által szerződtetett idegenlégiósok számát korlátozná, vagyis nem akadályozná a munkaerő szabad áramlását, „csak” a pályára lépő futballisták arányát szabályozná. Egy újabb medence.

De igazából nem is csak az a lényeg, hogy megfelel-e a javaslat az EU-szabályozásnak – nem véletlen, hogy a budapesti konferencia egyik fő mondanivalója az volt, hogy a sport speciális terület, ezért speciális kezelést igényel. Ahogy az Amerikában történt. Érdekes vonás ugyanis, hogy az amerikai gazdaság általánosságban sokkal liberálisabb, szabadabb, mint az európai, de a sport területén fordul a kocka: a tengerentúlon rendkívüli piackorlátozást tesznek lehetővé a sportban, a speciális iparág védelme érdekében, míg az alapvetően kötöttebb öreg kontinensen eddig az EU-szabályozások révén éppen hogy „lazítottak” a sport előírásain a légiósokra vonatkozó paragrafusok feloldásával. Ezt a folyamatot fordíthatja vissza, s terelheti „amerikai” mederbe a 6 5-ös javaslat. (Amerika és Európa összevetéséről később még lesz szó bővebben.)

Néhány jelenlegi anomáliát mindenesetre bizonyosan megszüntetne a szabály. Hogy ne menjünk messzire, a Soproni Ligában az EU-s állampolgárokon kívül sok egyéb náció fiai is „hazainak” számítanak, mint például a cotonou-i egyezmény országai, azaz 84 afrikai, ázsiai, közép-amerikai és óceániai állam. Vagyis (hozzáadva az EU-országokat és a velük azonos elbírálás alá eső egyéb európaiakat) nem az a ritka, ha egy külföldi nem számít külföldinek, hanem az, ha igen…

Tudjuk persze, hogy kiskapuk mindenhol vannak: számos dél-amerikai futballcsillag zsebében lapul valamilyen európai (rendszerint spanyol vagy olasz) útlevél, amely eddig egy országváltásnál is jó szolgálatot tett, hiszen – mondjuk – a brazil Ronaldinho Itáliában is remekül tudja használni spanyol, tehát EU-s állampolgárságát, de a 6 5 esetében ilyenkor neki is nehezebb lenne a váltás. Várható hatása lenne tehát a szabálynak, hogy nemcsak a hazai, hanem az adott országban már „meghonosodott” külföldiek kivándorlását is visszafogná.

Fel is merül egyből a kérdés: a semleges néző nem fog ezzel kárt szenvedni? Hiszen az angol és spanyol óriásklubok „világválogatottjainak” bizonyosan leáldozna (vagy baromi sok útlevelet kellene legyártatniuk az illetékeseknek…), ez pedig csökkentheti az európai futball vonzerejét és nemzetközi keresletét. Hasonló az eset az UEFA pénzügyi fair playéhez, ahol az „igazságtétel” szintén az érdeklődés rovására mehet.

Nem véletlen viszont, hogy ez a javaslat a FIFA-tól jött: a világszövetséget jobban érdekli a világbajnokság sikere, mint a Bajnokok Ligájáé, márpedig a 6 5 a nemzeti válogatottakat erősítheti még a topklubok piacvesztésének árán is.

Mégiscsak ez lehet azonban az a szituáció, amikor a sportág hosszú távú szakmai érdekei indokoltan felülírhatják a jelenlegi marketingszempontokat. Kevés ilyen eset fordul elő, önmagában is értékes hát a FIFA kezdeményezése – azért meg Blatternek külön dicséret jár majd, ha sikerül keresztülverekednie magát a brüsszeli bürokrácia bástyáin. De jó, ha tudjuk, mit veszítünk: soha többet nem lépnek pályára „galaktikus” klubcsapatok, sem Madridban, sem Londonban, sem máshol.