Egyenlőbbek az egyenlőknél

Klement Tibor, a Győri ETO ügyvezetője írja a Nemzeti Sport keddi, szeptember 14-i számában, hogy amíg Győrben apróságokon kötözködtek az UEFA-ellenőrök az Európa-liga-selejtezőkön, addig Montpellier-ben az sem zavarta őket, hogy nem szabályosak az ülőhelyek.

Nos, más esetben is sokszor kivételez az európai szövetség, különösen a nagycsapatokkal.

Hogy csak egy további példát mondjunk: az UEFA csapatmezekre vonatkozó előírásaiban egyértelműen szerepel, hogy a több színből álló (pl. csíkos) dresszek hátoldalán is kell lennie egy egyszínű felületnek, amelyre a mezszámot és a játékos nevét nyomják, hogy minél olvashatóbb legyen. 2007-ben a Honvéd Hamburg elleni UEFA-kupa-selejtezőjén a szövetség ellenőre figyelmeztette is a magyar csapatot, mivel a piros-fekete csíkos mez nem felelt meg ennek a kritériumnak. (Azért a meccset még engedte lejátszani.) Kíváncsi lennék, hogy a Barcelona vezetői hogyan kezelik minden egyes Bajnokok Ligája-meccs után az aktuális ellenőrtől érkező dorgálást – mert ahogy kedden a Panathinaikosz ellen, úgy korábban egyetlen találkozón sem sikerült a szabályoknak megfelelő gránátvörös-kék mezben pályára lépniük, pedig ez az előírás, ahogy látszik, már évek óta él. Valószínűbbnek tartom azonban, hogy a katalánoktól meg sem próbálják megkövetelni, amit a magyar (és nyilván más kelet-európai) csapatokon már be akarnak hajtani.

Ezek persze csak apróságok, nyilván nincs különösebb jelentőségük, gondolhatnánk optimistán.

(Bár az már cseppet sem lényegtelen, hogy a magyar csapatok például milyen esetekért kaptak zárt kapus meccseket és súlyos pénzbüntetéseket a szövetségtől. És bevallom, azt sem értem, hogy a Liteksz–Debrecen meccs UEFA-illetékesei miért nem vették észre még a találkozó előtt, a jegyzőkönyvek kitöltésének pillanatában, hogy olyan játékost írtak be az egyik oldalon, aki nem volt nevezve a sorozatra… A hibát természetesen nem a szövetség emberei követték el, de nekik igenis észlelniük és időben jelezniük kellett volna, elvégre azért utaztatja őket az UEFA keresztül-kasul Európában.)

Nemsokára viszont az UEFA bevezeti a pénzügyi fair playt, ott pedig már nem babra megy a játék, még ki is zárhatják azokat a klubokat, amelyek többet költenek, mint amennyire a bevételeikből szert tesznek. Vajon akkor is úgy fogják kezelni az előírásokat, mint eddig? Mert egy esetleges kettős mérce ott már nem csak annyit tesz, hogy az egyik csapatnak több erőfeszítést kell tennie, mint másiknak, hanem konkrét anyagiakban is mérhető. Ha egy klubnál szemet hunynak a szabálytalanságok fölött, akkor a gárda többet költhet játékosvásárlásra, bérezésre vagy bármi másra (hitellel, tulajdonosi túlköltéssel, akárhogy), azaz gazdasági előnybe kerül. Eddig is komoly fenntartásaim voltak, hogy a pénzügyi fair play mennyire tudja betölteni a neki mondott szerepet, de az UEFA ilyen magatartásával párosítva kifejezetten aggályosnak tűnik a végcél, vagyis a becsületes játék elérése.

Reménykedjünk benne, hogy a hamarosan életbe lépő új szabályozások nemcsak a klubok, hanem az őket felügyelő bürokraták számára is új korszakot jelentenek majd.

És persze a mai meccsre csak azért is: Hajrá, Loki!