KGST-piacon a Ferencváros

„Te, Szergej, mit vegyünk a gyereknek karácsonyra, egy olasz sportkocsit vagy egy magyar futballcsapatot?” „Te, Szergej, mit vegyünk a gyereknek karácsonyra, egy olasz sportkocsit vagy egy magyar futballcsapatot?”

Az FTC futballcsapatát működtető zrt. tulajdonosáról kezdetben sok jót, később sok rosszat is mondtak, de az biztos, hogy rajtatartja a kezét a nemzetközi labdarúgás történéseinek ütőerén, hiszen a 2018-as világbajnokságot nemrég elnyert Oroszországban adott fel apróhirdetést – az illetékesek helyében én mostantól tüzetesen átböngészném az el-Vatant, az el-Raját vagy éppen az el-Sarkot, ezek ugyanis katari lapok, nyilván ez lesz a következő mentő ötlete az angolnak.

És bár nem jártam az utóbbi napokban az Üllői út felé, nem lepődnék meg, ha nemsokára kiakasztanának a stadion oldalára egy óriási, lehetőleg a műholdas térképeken is jól olvasható „Eladó / For Sale” táblát. És valami télapós fílinget is kéne pingálni a táblára, hiszen a korábban meghirdetett ár lényegében felére csökkentése különleges karácsonyi akciónak is felfogható.

Folytathatnánk még a poénkodást, a karácsony után amúgy is nemsokára jön a szilveszter, de az ember tényleg nem tudja, hogy e hír hallatán sírjon vagy inkább nevessen.

Ha Kevin McCabe bármelyik másik csapatát árulná így, mondjuk akár a méltán ismert kínai Csengtu Bladest, vagy a szintén világhírnévnek örvendő ausztrál Central Coast Marinerst, az még kevésbé lenne mellbevágó, de a legnépszerűbb magyar futballklub ilyen formán való hirdetése nem más, mint az eladni kívánt áru leértékelése.

A saját helyzetét rontja a tulajdonos, mert amit tesz, azzal a Ferencváros imázsát rombolja, vagyis még nehezebben, még kevesebbért fogja tudni csak értékesíteni a klubot. Ezzel a kockázattal nyilván ő is tisztában van, ez a kétségbeesett lépés tehát azt jelenti, hogy McCabe úgy látja, képtelen megfelelő vevőt, vagy egyáltalán bármilyen vevőt találni a zrt.-re, és most már minden eszközt bevet, hogy szabaduljon ettől a tehertől.

Kétféle potenciális vásárló jöhet számára szóba: az egyenes külföldi és a fifikás magyar.

Az előbbi azért vásárolná meg a klubot, mert sokkal kisebb befektetéssel tudna Bajnokok Ligájában szereplő csapatot csinálni belőle, mint Nyugat-Európában, márpedig a rendszeres BL-részvétellel valóban nyereségesen lehetne működtetni a klubot. De csak és kizárólag azzal, ebben tehát komoly rizikó van, és persze óriási befektetést igényel a dolog, szinte a teljes játékosállományt le kellene cserélni hozzá. Oroszországban nyilván vannak olyan üzletemberek, akik ezt megtehetik, de ők valószínűleg inkább maradnak otthon, ahol az állam a vb-rendezésre készülődve irdatlan összegeket fog ölni a labdarúgásba.

Magyar partner ilyen mérvű befektetést nem fog végrehajtani, de még a BL-színvonalnál egy szinttel lejjebb is kifejezetten szűk az a kör, aki szóba jöhet ilyen mértékű beruházáshoz. Számukra is csak úgy térülhet meg az akció, ha egy szinergiastratégia keretében egyéb magyarországi vállalkozásaik népszerűsítésére használják fel a klubot, mert így legalább ezeken a helyeken pluszbevételeket generálhatnak, ami ellensúlyozná a klub hazai üzemeltetésében felmerülő veszteséget.

Sokféle próbálkozást láthatunk még talán Kevin McCabe-től, de hogy hosszan tartó, sikertelen megkeresésekkel és tárgyalásokkal tarkított átmeneti időszakra kell berendezkedni az Albert-stadionban, az biztos – meglepődnék, ha egy éven belül lezárulna az ügy.

Addig is célszerű lenne a tulajdonosnak A kis herceget olvasgatnia Saint-Exupérytől, különös tekintettel a róka szavaira: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

A Ferencváros nevéért is felelősséget kell vállalnia annak, aki magávévá tette.