Nem Kassai Viktorék buktak meg...

Amikor elkezdődött ez a kísérlet (amely még mindig csak kísérlet, nem végleges rendszer), akkor én is azt hittem, hogy ez kiválthatja a gólvonal-technológiát is, hiszen elvben Lampard lövését is könnyen meg lehetett volna adni, ha ott áll az alapvonalon egy asszisztens. Ezek szerint mégsem.

A FIFA először a chippel ellátott labdát találta ki a gól–nem gól viták megoldására; a chipnek kellett volna jelezni, ha a labda áthalad teljes terjedelmével a gólvonalon. A 2005-ös perui U17-es világbajnokságot szánták a labda tesztelésére, de a torna 32 meccse alatt nem volt kérdéses szituáció, így a teszt nem sikerült.

Hát most Doneckben sikerült – és a rendszer megbukott.

Hangsúlyozom, nem Kassai Viktor vagy Vad II István bukott meg, hanem maga a rendszer (noha az Eb-ről csak a magyar teamet küldték emiatt haza, nem az alapvonali asszisztenseket úgy en bloc). Ha azt hittük, hogy elég jó szögben, az eseményhez közel állni és nagyon figyelni, akkor most kiderült az, amit igazából eddig is tudtunk: ez nem elég, ehhez gépek kellenek.

De ne szaladjunk túl messzire: mindez csak és kizárólag a gólvonalra vonatkozik, más esetekre nem. Arra soha nem fog videót alkalmazni a FIFA, hogy a pályán visszanézze az egyéb vitatott eseteket, a kezezéseket, faultokat és a többi nyalánkságot.

A labdarúgásban viszonylag kevés az abszolút objektív módon eldönthető bíró ítélet – lényegében csak az „áthaladt a vonalon a labda?" kérdés ilyen, amelynek a gólvonal esetében van igazán jelentősége. Ezekre lehet technológiát kifejleszteni, mint más sportágakban, például teniszben vagy atlétikában is. Fontos ugyanis, hogy a gólvonal esetében sem szimpla „videózásról" van szó, hanem olyan gépről, amely azonnal, magától jelez, ha a labda áthaladt a gólvonalon.

Minden más esetben viszont már megjelenik a szubjektivitás (hol kisebb, hol nagyobb mértékben), így itt közvetlen technológia nem használható, legfeljebb csak az utólagos videó – de azzal a szubjektivitás ugyanúgy megmarad, és ezzel megmaradnának a viták is. Márpedig a FIFA a tökéletlen embert csak tökéletes géppel hajlandó felváltani, különben nincs értelme a beruházásnak.

Nézzünk egy példát, mondjuk az Európa-bajnokság első tizenegyesgyanús esetét. A lengyel–görög meccsen a lengyel Perquis egyértelműen kézzel ért a labdába a szünet előtt, de mindezt aközben, hogy földre esvén kitámasztott – akár a vétlen kezezés klasszikus esetének is nevezhetnénk. (Hogy irányt változtatott-e a kezén a labda, az nem számít, csak az, hogy szándékosan ért-e hozzá.) Ezen persze szabad vitatkozni, de ha itt mondjuk a görög kapitány kérhetett volna egy challenge-et, mint a teniszezők, és a játékvezető visszanézte volna az esetet, akkor vélhetően ugyanígy ítélt volna, mert szerinte a mozdulat nem volt szándékos. Na abból lenne csak az igazán nagy felháborodás, hiszen eddig lehetett azzal védeni a sporikat, hogy „a pillanat tört része alatt kell dönteniük" stb. stb., de onnantól már mindenki azt mondaná, hogy ha még a videózás után sem látja a „nyilvánvalót" (mármint a drukkerek által nyilvánvalónak gondolt dolgot), akkor csak egy lehetőség van: szándékosan csalt.

A videobíró tehát visszafelé sülne el: nem növelné a labdarúgás iránti bizalmat, hanem éppen hogy rombolná.

Természetesen lennének bőven olyan esetek, amelyekben hasznos lenne, és a játékvezető beláthatná tévedését, de tíz ilyen alkalom sem tudná kijavítani azt a csorbát, amelyet egyetlen, fent leírt káros eset okozna. És a hasznos, illetve káros szituációk aránya nem tíz az egyhez lenne, hanem minimum egyenlő.

El kell fogadni, hogy a labdarúgás szabályai szubjektívek, mindenki másként látja ugyanazokat az eseteket.

És hogy visszakanyarodjunk Kassai Viktorhoz és csapatához: ha szubjektív ítéletben hibáztak volna, akkor talán maradhattak volna az Eb-n, de objektív esetet „benézni" mindig nagyobb vétség. És őket (meg az ukránokat) nyilván nem vigasztalja az sem, hogy két év múlva a brazíliai világbajnokságon szinte biztosan működni fog már a gólvonal-technológia.