Egy mondat a játékvezetésről

Ahol játékvezetés van, ott hiba is van, ahol játékvezetői hiba van, ott anyázás van, ott magyarázkodás van, ott elhárítják magukról a felelősséget, ott mindig másban keresik a hibát, ott sem edző, sem játékos nem vállalja fel a saját vétkeit; hiszen nem azért veszít egy-egy csapat, mert össze-vissza rontanak hátul, ha meg az ellenfél teszi ugyanezt, akkor elöl képtelenek ezt kihasználni, és nem is azért veszít a csapat, mert nincsenek megfelelően felkészítve, mert nem bírják fizikálisan a kilencven percet, és nem is azért veszítenek, mert az edző rosszul nyúl bele a meccsbe a cserékkel, hanem csak és kizárólag a játékvezetők miatt kaphatnak ki, mert ezek a játékvezetők egyszerre 16 csapatot utálnak az NB I-ben és egyszerre 16 csapat ellen fújnak; és nyilvánvalóan ez most a magyar labdarúgás legnagyobb problémája, nem az, hogy eladhatatlan a futball, nem az, hogy alig van néző a stadionokban, nem az, hogy alig lehet stadionnak nevezni a stadionokat, ahol tocsog a húgy a vécében és rohadnak a lelátók, nem az a probléma, hogy a legnagyobb médiumok csak akkor érdeklődnek a magyar labdarúgás iránt, amikor éppen letartóztatnak valakit bundázásért; nem az a probléma, hogy alig akar ma már valaki futballozni, és úgy egyáltalán alig vannak, akik hajlandóak felemelni a seggüket a tévé elől, mozogni, sportolni, az egészségüket ápolni, és aki akar, az sem igazán talál magának erre megfelelő helyet, de ha talál, akkor inkább egy fitnesztermet vagy egy teniszpályát választ magának kulturált infrastruktúrával, mint hogy egy göröngyös futballpályán kockáztasson egy bokaficamot és utána egy lábgombát az öltözőben; és nem is az a probléma, hogy a gyerekek nem is akarnak már futballisták lenni, mert ha véletlenül elmennek egy agyonhirdetett toborzóra Messi- meg Ronaldo-mezben, akkor az edzőknek kell őket noszogatni, hogy fussanak, hajtsanak, igyekezzenek megmutatni magukat; nem az a probléma, hogy a magyar játékosok képtelenek a nemzetközi porondon komoly szerepet játszó klubcsapathoz igazolni, vagy erre alkalmas csapatban megragadni, és nem is az a probléma, hogy a magyar edzők a csilivili diplomájukkal sehol senkinek nem kellenek külföldön; és még csak nem is az a probléma, hogy a magyar klubok képtelenek pénzt kicsikarni a megmaradt szurkolóikból, mert mezeket, ajándéktárgyakat alig tudnak eladni; nem az a probléma, hogy tulajdonképpen nincsen egyetlen épkézláb szponzor sem a magyar labdarúgásban, mert aki van, az még véletlenül sem üzleti megtérülést vár, hanem csak hagyta magát meggyőzni a jó kapcsolatokon keresztül, és abban reménykedik, hogy az ablakon kidobott pénze valahol máshol, valamilyen szívesség formájában visszajöhet még; nem az a probléma, hogy gyakorlatilag nincsen használható utánpótlás itthon, a klubok kénytelenek önjelölt menedzserek házi DVD-gyűjteményeiből kínkeservvel kiválasztott, egzotikusnál egzotikusabb légiósokat rakni a csapatokba, mert akinek van magyar útlevele és nem esik hasra a labdában, az már rég a határokon túl próbál meg boldogulni; ez mind nem probléma, a magyar futball bajairól csakis a kritikán aluli játékvezetés tehet, ezt az edzők és a játékosok könnyedén meg tudják mondani, hiszen a kispadról, 50 méter távolságból sokkal biztosabban megítélhető egy-egy leshelyzet vagy tizenegyesgyanús szituáció, mint a pályán belülről vagy az előírt szögben állva, és bizony rengeteg a hiba, nem is csoda, hogy soha nem hívják a magyar bírókat vezetni a határokon túlra sehova, hiszen ott mindenki hibátlanul fújja a sípot, csak idehaza bakizik minden játékvezető, és csakis ez határozza meg a csapatok, a játékosok, az edzők sorsát, csak ez él benne minden karrierben és minden félrecsúszott nyakkendőben, örökkön.