Olimpia birkózás nélkül?

Rengeteg kérdés van még a birkózás olimpiai jövőjével kapcsolatban – az is elképzelhető, hogy az „osztályozóra” küldött sportág legyőzi a bekerülni szándékozókat szeptemberben. Egy valami biztos csak: olimpia nélkül a birkózás halálra van ítélve.birkózás olimpiai jövőjével kapcsolatban – az is elképzelhető, hogy az „osztályozóra” küldött sportág legyőzi a bekerülni szándékozókat szeptemberben. Egy valami biztos csak: olimpia nélkül a birkózás halálra van ítélve.

Azon nem kevés sportág közé tartozik ugyanis, amelyben az olimpia körül forog minden (és így persze a pénz is), ötkarikás indulás és az azzal járó anyagiak (felkészülési támogatások, jutalmak stb.) nélkül kedves kis amatőr küzdősporttá degradálódna.

Nem csak Magyarországon, de itt főleg.

Az első felháborodott hang persze rögtön azt sugallja, miért a pénz határoz meg mindent az olimpiai program kialakításánál, miért nem számítanak a tradíciók, a sportágak ősi szellemisége?

Igenis számítanak a tradíciók – ha nem így lenne, a birkózás már rég kikerült volna a programból, rengeteg más sportággal, többségében a hagyományos magyar sikersportágakkal együtt.

És ha nem számítanának a tradíciók, akkor Magyarország soha nem lenne a legjobb tízben az olimpiai éremtáblázaton, sem 2012-ben, sem máskor.

Durván leegyszerűsítve, a tradícióknak köszönhetjük, hogy nem csak olyan sportágak szerepelnek már most az ötkarikás játékokon, ahol garantáltak az amerikai és/vagy kínai aranyak.

Az az áldozat, amelyet most a birkózóknak vélhetően meg kell hozniuk, biztosíthatja – például – az öttusa vagy akár a kajak-kenu jövőjét, így nekünk, magyaroknak akár a saját sikereink érdekében racionális döntésnek is tűnhet a mostani változtatás. Ettől még persze a magyar sportdiplomácia nyilván el fog követni minden tőle telhetőt (ami nem sok) a sportág megmentéséért, de jó, ha tudjuk, hogy amennyiben ez sikerül, akkor a következő ülésen újabb magyar sikerágazat fölött lebegtethetik meg a kardot.

A birkózás száműzése sem garantálja persze, hogy egy darabig minden hasonló sportág biztonságban lesz, de az esélyét növeli. Nem csak azért, mert azt feltételeznénk, hogy a NOB nem sújt le még egyszer rövid időn belül, hanem azért is, mert egy gazdaságilag versenyképesebb sportág által termelt olimpiai többletbevétel lélegzetvételhez juttathatja azokat a sportokat, amelyek nem tudnak komolyabb tételben hozzájárulni az ötkarikás büdzséhez.

Miért éppen a birkózás?

A sportág egyik legnagyobb hátránya kétségkívül a szabályok állandó változása – kevés olimpiai számban módosítják ilyen sűrűn az előírásokat. A helyzet tragikuma az, hogy mindezt éppen a minél könnyebb érthetőség és jobb élvezhetőség miatt tették, hogy erősítsék a sportág pozíciót, többek közt éppen az olimpiai programban. Nem sikerült: a sportág a laikusok számára még mindig nehezen követhető, egy-egy akciónak a megállapítása és pontozása egyáltalán nem triviális. Már ha vannak akciók persze, mert a másik nagy hátrány pontosan az, hogy a mérkőzésekbe túl gyakran kell valamilyen „tie-break”megoldással (ad absurdum sorsolással) beavatkozni az elért pontok hiánya miatt.

De ilyen-olyan problémái minden sportágnak vannak, mondhatnánk, és ezeket a hibákat bőven felülírhatják az 1896 óta (sőt, igazából Kr. e. 776 óta) tartó hagyományok, a hosszú olimpiai jelenlét.

És mi jöhet helyette?

Lehet azon vitatkozni, hogy a pályázók érdemesek-e az olimpiai szereplésre; elsőre mindenesetre nem könnyű elképzelni őket a játékok programjában.

(Bár kilépve magamból, abszolút semleges tv-néző szemmel költőinek tűnik a kérdés, hogy mit néznénk szívesebben: két izzadtan összetapadó szőrös férfitestet, vagy görkorcsolyázó/wakeboardozó lányokat... tudom, van már női birkózás is a játékokon, de esztétikai szempontból ez sem feltétlenül előny... No de vissza a gondolatmenethez.)

Vegyük észre, hogy az új jelentkezők többsége olyan sportág, amely elsősorban szabadidősportként lett ismert és elismert, ilyen formában bizony többségüket jóval nagyobb tömegek gyakorolják szerte a világon (de párat még talán Magyarországon is), mint a birkózást.

Ha abban gondolkodunk, hogy a nézők könnyebben tudnak azonosulni olyan sportággal, amelyet maguk is aktívan űztek/űznek, akkor magyarázhatónak tűnhet a döntés. Ha pedig az olimpia eszméjét úgy próbáljuk értelmezni, hogy a sport, a mozgás irányába fordítsa a fotelben punnyadó tv-nézőket, akkor bizony a görkorcsolya, a fallabda vagy a falmászás nagyobb sikerrel kecsegtet, mint a birkózás. (Ezt is lehet persze anyagi szempontból nézni, hiszen a sportszergyártóknak is nagyobb forgalmat jelent, ha a fenti sportágak felé tereljük a sportolni vágyókat, semmint a mindenféle eszközt nélkülöző birkózás felé...)

Rengeteg érvet és ellenérvet lehetne még felsorolni, az illetékesek meg is teszik ezt majd az elkövetkezendő hónapok során. A magyar sporthagyományok tisztelőjeként nyilván szurkolok a birkózásnak, és fájni fog, ha végleg kimondják rá a halálos ítéletet.

A sportág hazai vezetésének viszont el kell kezdenie gondolkodni azon is, hogy mi lesz a sportolóikkal 2016 után.