Super Bowl Katarban...

Rendben, a címbéli állítást én sem gondolom komolyan – kevés nemzet van a világon, amelyik jobban ragaszkodik a hagyományokhoz, mint az amerikaiak (mármint csakis a saját hagyományaikhoz, persze...), így nyilván szinte kizárt, hogy a Super Bowl valaha elhagyja az Egyesült Államok területét. De kétségkívül szimbolikus, hogy egy napon van két ilyen esemény: az NFL döntője, illetve a sporttörténelmi jelentőségű katari kézilabda-világbajnokság fináléja.

Hogy a Super Bowl miért a világ legnagyobb, gazdaságilag legerőteljesebb egyedi sporteseménye minden esztendőnek, azt talán nem kell különösebben magyarázni; itt és most nem is fogom.

Katarban viszont ezekben a napokban tényleg a szemünk előtt zajlik a történelem – csak még azt nem tudhatjuk biztosan, hogy amit látunk, az a nemzetközi sportélet új iránya vagy egy zsákutca-e csupán.

Már az megdöbbentő volt, ahogy a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) kigolyózta Ausztráliát a vb-ről a sportág legnagyobb piacát biztosító Németország kedvéért. Erről speciel maguk a katariak nem tehettek, de azt kiválóan mutatta, hogy az IHF-nek nincsenek erkölcsi aggályai, ha a pénzről van szó.

A vb-n aztán Katar nemcsak a kiváló sportlétesítményeit csillantotta meg a világnak, hanem mindent, amit külföldről importált: a legutóbbi világbajnokság aranyérmes kapitánya, Valero Rivera által irányított honosított játékosait és persze a szintén Spanyolországból hozatott szurkolóit is. A csapat pedig, mint a mesében, a döntőig menetelt – hogy közben majd' minden ellenfél panaszkodott a játékvezetésre, az már nem is meglepő. (Mondjuk kézilabdában szinte mindig lehet bírózni, ha meg a hazai csapattól kapsz ki, akkor szinte kötelező.)

És tegyük hozzá, ez a kézi-vb csak kismiska lehet ahhoz képest, amilyen közhangulat a 2022-es labdarúgó-vb körül kialakult, annak minden ellentmondásával és kritikájával együtt. Az azért pozitívum, hogy a kézilabdához hasonló honosítási áradatra a futballban nem kerülhet sor, mert a pénzt amúgy szintén nem megvető (khm) FIFA legalább ezt már idejében megelőzte, amikor még többek közt a brazil Aíltont akarták katari válogatott mezbe öltöztetni; de tudjuk, hogy például az Aspire Akadémián azért pallérozódik egy-két külföldi fiatal, aki már könnyebben képviselheti új hazáját válogatott szinten. No és a kézilabda és a futball után az már tényleg csak hab a tortán, hogy hány másik sportágban rendez még mostanában világeseményt Katar, lásd akár a decemberi rövidpályás úszó-vb-t.

Szóval a kérdés: lehet pénzért sportkultúrát venni?

Válhat egy nemzet sportnagyhatalommá – a semmiből?

Már azon is fennakadt a sportrajongók java része, hogy mondjuk a francia PSG vagy az angol Manchester City arab pénzből veszi fel a versenyt a „hagyományos" európai topcsapatokkal – pedig itt két olyan klubról van szó, amelyeknek van múltjuk, történelmük, egyaránt nyertek bajnoki címeket, hazai kupákat, sőt nemzetközi kupákat is még a közel-keleti tulajdonosok felbukkanása előtt.

Ezek után semmi meglepő nincsen abban, hogy nemzeti szinten még kevésbé tolerálja a közvélemény ezt a fajta építkezést.

„Szegény" katariaknak éppen visszafelé sülhet el a nagy terv: rengeteg pénzt áldoznak a sajátos PR-kampányukra, hogy a sport révén bizonyítsák, milyen erősek és hatalmasok, de mindenki csak a pénzrázó tahót látja bennük.

Furcsa módon a terv azért ettől még működhet: a ma szinte kizárólag az olajkészletéből élő kis állam elérheti azt, hogy új alapokra helyezze gazdaságát, a (sport)turizmus és a pénzügyi világ központjává váljon, és ezzel függetlenítse magát az olajtól, amely, mint tudjuk, egyszer biztosan elfogy.

Lehet, hogy Katar nem lesz közkedvelt, de felkapott és keresett igen. Valami hasonló pozíciót szeretnének elérni, mint amelyet helyi rivális Dubai vívott ki magának, csak nyilván annál is jobbak akarnak lenni – és mindehhez ők a sportot választották elsődleges eszközzé, amely az Arab-öböl térségében még messze nem élvezett komoly jelentőséget, így a teljes régió kiaknázatlan területnek számít minden sportszövetség számára. Ergo mindenki szívesen jön ide, hogy újabb területeket hódítson meg a saját sportága és annak szponzorai számára, na és persze hogy élvezze a dohai luxusszállodák kényelmét.

Tehát akkor: új irány vagy zsákutca?

Kulturálisan talán az utóbbi, de gazdaságilag vélhetően az előbbi. Akár tetszik, akár nem.

Ja, amúgy a Super Bowl február eleji időpontja tökéletes lenne a katari rendezésre.