Felcsúti újratervezés

A két klub mellesleg sok mindenben hasonlít, és nem csak az F kezdőbetűben. Egyezik a tulajdonlás jellege, hiszen nem valódi tulajdonosként fellépő, profitorientált gazdasági társaság áll a klub mögött, hanem más logikával dolgozó civil egyesület, és ebből fakadóan a klubirányítás mechanizmusa is sajátos mindkét klubnál. A politikai-politikusi háttér nyilvánvaló (és sokszorosan megénekelt), és ez lecsapódik a szponzori kör összetételében is.

Ugyanakkor a két klub stratégiái között mégis vannak komoly eltérések is.

AFerencvárosnális kivilágló l'art pour l'art stratégia, vagyis a gazdasági racionalitás helyett az egyesület céljainak követése természetesen Felcsúton is megjelenik, ami már csak azért is evidens, mert az alapítókifejezetten deklarálta, hogy a futballt nem gazdasági vállalkozásnak, hanem kulturális szerveződésnek tekinti. Teljes mértékben azonban nem egyezhet a kettő, hiszen a két klub tradíciói és imázsa nem vethető össze, még ha a Puskás Akadémia közel tíz évvel ezelőtti alapítása óta nagyon intenzív kultúra- és márkaépítést is folytattak Felcsúton.

Mivel egy utánpótlásképző intézményről van szó, természetesnek mondható a transzferstratégia követése: a klub a saját utánpótlásából érkező játékosokra épít, hozzá legfeljebb egy-két rutinosabb futballistát igazolt, igyekezve őket felépíteni és akár jelentős haszonnal továbbadni. Ezt látjuk ma az MTK-nál és már a Honvédnál is, és az NB II-es indulásnál a Puskás FC is még ezen a vonalon volt, de aztán az élvonalban nagy kanyart vett a klub, gyakorlatilag teljesen megfordítva a saját akadémisták és a „kívülről" igazoltak arányát, és elhalványítva a közvetlen sportszakmai kapcsolatot a klub létezésének értelmét adó akadémiával.

És hol állunk most?

Korábbantöbbször írtam mára szinergiastratégiáról, ahol a tulajdonos úgy működteti a futballklubját, hogy nem keres abból közvetlen profitot – a megtérülést máshol találja, ha saját vállalkozásait tudja a klubon keresztül hirdetni, illetve ha gazdasági kapcsolatait tudja ugyanitt építeni. Az elmúlt időben ez már közelebb állt a Puskáshoz, hiszen a klub egyértelműen szerves része a klubvezetés gazdasági hálózatának, a megtérülést pedig nem önmagában, hanem e hálózaton belül kell nézni.

Tegyük hozzá, hogy a klubvezetőség eszéki klubvásárlásaa transzferstratégiához illeszkedik, hiszen ez kiváló alkalmat teremthet értékes – és később jól értékesíthető – játékosok megszerzésére. (Viszont persze a szinergiastratégiától sem áll távol, amennyiben az új klub más szálakon is kapcsolódik a gazdasági hálózathoz.) És persze az igazán nagy kérdés az, hogy mi jön most a másodosztályban, hiszen az élvonalban alkalmazott játékospolitika a pályán megbukott: az NB I egyik legértékesebb játékoskeretével végeztek kieső helyen, akárszubjektíven, akára számok nyelvénnézzük. Ahírek szerintvisszatérhetnek a kiindulóponthoz, új szakmai vezetéssel, ami a történtek után egyértelműen a leglogikusabb lépés.

Nemcsak szakmai okok miatt, hanem (majdhogynem elsősorban) a Puskás FC reputációja miatt is. A klub mindenképpen a támadások kereszttüzében áll az alapító miniszterelnök személye miatt – amivel természetesenő maga is tisztában van–, és ebben a helyzet a csapatot, a ráfordított milliárdokat csak akkor lehet a széles közvélemény előtt legitimálni, létezésének értelmét megadni, ha valóban az utánpótlás-nevelés kerül a középpontba, és ez az első csapat összetételében is megjelenik. (Az csak látszólag ellentmondás, hogy egy akadémiai csapat esetében nem magától értetődő, hogy a klub utánpótlás-nevelésre született, hiszen a felcsútiak legutóbbi szezonja a számtalan légióssal megalapozottan idézte elő ezt a helyzetet.) Ebben persze benne van az a kockázat is, hogy az eredményességi célokat nem sikerül teljesíteni, mint ahogyan ezért kezdődött meg az akadémistákra épülő első csapat „felduzzasztása" is az élvonalban, de a hiteles akadémiai imázsért azt is vállalni kell, ha a fiatalokkal esetleg nem érhetőek el a célok – például az azonnali feljutás.

Lehet persze azon vitatkozni, hogy a vezetőségnek mennyire célja, érdeke a klubimázs ilyen formálása – jogosan vethető fel, hogy akik politikai elfogultsággal közelednek a Puskáshoz, azoknak úgysem lesz jó soha semmi, amit a klub tesz, mond vagy gondol. Azonban több tényező is mutatja, hogy a klub a róla kialakult képet igyekszik pozitívan alakítani: a már említett intenzív márkaépítés mellett kifejezetten példaértékű az, ahogy szurkolókat próbál toborozni, gondolva itt akár a Fejér megyei településeken elhelyezett óriásplakátokra (amelyek egyébként grafikailag számos kihívással küszködtek, de legalább voltak), akár a szintén sokat emlegetett szurkolói buszokra. Ettől még persze nem telt mega világ legszebbjének is megválasztottPancho Aréna, de ha egy klub ennyi energiát fektet a stadionja megtöltésébe (akár azért, hogy növelje bevételeit, akár azért, hogy legitimálja a stadion létezését, akár másért), akkor vélelmezhető, hogy a szakmai munkája által kialakult közkép sem hagyja hidegen.

Az új (vagy régi-új?) irányvonal kialakítása persze a vezetőség dolga, és az előttünk álló NB II-es szezon fogja megadni a kérdésekre a választ. Ami biztos: a felcsútiaknak nem csak a pályán kell bizonyítaniuk.

SZABADOS GÁBOR