Igazi arab vb Katarban

Különösen értve ezalatt azokat a várakozásokat, amelyeketmúlt heti írásombanemlítettem – vagyis a vb esetleges pozitív hatásait, hiszen ilyenek is vannak a sok negatívum mellett.múlt heti írásombanemlítettem – vagyis a vb esetleges pozitív hatásait, hiszen ilyenek is vannak a sok negatívum mellett.

Azt írtam, hogy az egész arab térség futballjának fellendülést hozhat ez a vb: bizonyos értelemben ez már meg is történt, hiszen az első fordulóban meglepően jól szerepeltek az arab csapatok. Tunézia bravúrpontot szerzett Dánia ellen, Marokkó szintén értékes döntetlent játszott Horvátországgal, de a legeslegnagyobbat persze Szaúd-Arábia dobta az argentinok legyőzésével. Nem belemagyarázás azt állítani, hogy a félig-meddig hazai háttér nagyon feldobta ezeket a csapatokat, mindegyik mérkőzésen érzékelhető volt, hogy sokkal több a szurkolójuk a lelátón, akik nagyon lelkesek (és nemcsak a saját országukból, hanem más arab országokból is szurkoltak nekik). A legerősebben ez a szaúdiak meccsén volt tapasztalható, ami nem meglepő, hiszen éppen a 30 milliós népességű államban adták el a legtöbb belépőt a vb-re.

A sorból egyedül maga a tényleges házigazda, Katar maradt ki, a nyitómeccsen teljesen súlytalanok voltak, nem ütötték meg a vb-szintet. Ez számomra is csalódás volt, sokkal többet vártam tőlük – nehéz elképzelni, hogy akár Szenegál, akár Hollandia ellen támadjanak fel.

Az eredmények amúgy kifejezetten szélsőségesek: hatalmas meglepetések (Szaúd-Arábia–Argentína, Japán–Németország), óriási különbségek (Anglia–Irán, Spanyolország–Costa Rica) és a szokásosnál sokkal több izzadságszagú, gól nélküli döntetlen. Lehet ez puszta véletlen is, de érzésem szerint inkább a szokatlan időpont hatása. Nem volt felkészülési időszak, sok válogatott hetek-hónapok óta most találkozott először, kiforratlanabb a csapatok játéka, és ez máshogy csapódik le az együtteseknél: van, ahol a védelem nem állt össze, van, ahol a támadójátékban hiányzik a kreativitás. Persze a házigazda Katar itt is ellenpélda, hiszen a többiektől eltérően nekik tényleg volt idejük rákészülni a tornára, és eddig nem sokra mentek vele...

A világbajnokság szponzorait is érdemes megemlíteni. Ajánlom mindenkinek, hogy ha nem túl izgalmas a mérkőzés, akkor nézegesse a reklámtáblákat, sok érdekességet lehet találni (már akit érdekel az ilyesmi – engem igen). A FIFA szakított azzal a korábbi gyakorlattal, hogy csak néhány nagy szponzor kap komoly megjelenést a mérkőzések alatt, és a szokásos támogatók mellett megjelent több kisebb hirdető is a pályák szélén. Ez a trend már a tavalyi Európa-bajnokságon is megfigyelhető volt, de most még jobban felerősödött. Az már nem is újdonság, hogy a szponzorok jelentős része nem az európai nézőket, hanem például a kínaiakat célozza, vagy hogy nyilván nagy katari cégek is vannak közöttük. Megjelennek azonban olyan iparágak is, amelyek korábban nem: kriptokereskedő, oktatástechnológiai applikáció és online sportfogadó-iroda is található közöttük. Utóbbi azért is érdekes, mert a FIFA sokáig elzárkózott a szerencsejátékcégek elől – az utóbbi években azonban az iparág egyértelműen a helyi szabályozások irányába mozdult el, a legnagyobb cégek ma már minden országban az ott kiadott engedélyekkel működnek, jelentősen lecsökkentve a szürke piacok mértékét. Ez utat nyitott számukra az ilyen szintű versenysorozatokban való hivatalos megjelenéshez is. (Ahogy az Európa-ligának is van már sportfogadó szponzora is.)

Külön meg kell említeni ahelyszíni sörfogyasztással kapcsolatos mizériát, amely nyilván komoly gondot okoz a világbajnokság sörszponzorának. Ennek vélhetően lesz még jogi folytatása is, hiszen irreálisan későn változtattak a szabályozáson, de olyan nagyon azért nem kell sajnálni a sörös céget: az ő fellépésük igazi értéke a televíziós közvetítésekből kapott reklámérték, azzal pedig semmilyen probléma nem történt. (Arról nem beszélve, hogy a stadionokban ülő nézők jelentős része helyi arab, azaz muszlim, tehát eleve kisebb volt a potenciális sörfogyasztás, mint egy európai stadionban.) Hasonlítsuk ezt össze a 2016-os Európa-bajnoksággal: a franciaországi szabályozások miatt a reklámtáblákon nem jelenhetett meg az akkori sörszponzor neve, helyette csak a szlogenjükből kölcsönvett „Probably” („Valószínűleg”) szó szerepelt ott – ehhez képest a mostani szponzor sokkal jobban járt.

Sok szó esik a nézőszámok kapcsán arról, hogy gyakran nagyobb hivatalos nézőszámot adnak meg annál, mint amekkora a stadion ismert befogadóképessége, miközben még üres helyek is látszanak a lelátókon. Nyilván nem teszem tűzbe a kezem a közölt adatok hitelességéért, de jegyezzük meg, hogy ennek lehetnek ésszerű okai is. Egyrészt olyan stadiont én még nem láttam, amelynek kerek szám lett volna a kapacitása (például 40 ezer), márpedig sokszor ilyet emlegetnek hivatalosként – ha valahol ilyen szám szerepel, az biztosan csak a tervezés során használt irányszám, nem a ténylegesen kiépített helyek száma, mert utóbbi mindig kicsivel magasabb lesz, hogy biztosan tartani tudják az elvárt befogadóképességet. Másrészt a jegyek jelentős részét a fent említett szponzorok kapták az együttműködés fejében, és gyakori, hogy ők nem használják fel a teljes keretüket, márpedig ezek a helyek mind eladottnak számítanak, ezért hozzáadják a teljes nézőszámhoz; ez a világ minden részén így történik, nem csak Katarban.

De a legfontosabb az, hogy végre ismét a játékról esik a legtöbb szó – élvezzük a világbajnokságot!