MOL, Fehérvár, futballüzlet

Abejelentésés annak „logikusnak” tűnő volta azért is érdekes, mert a magyar futballviszonyok egyik fő kritikája éppen az üzleti szemlélet hiánya szokott lenni, vagyis hogy a hazai labdarúgásba áramló összegek legnagyobb része nem piaci alapú. Ehhez a MOL fehérvári szerepvállalását is fel szokták hozni példának, mondván, az erős állami kapcsolatokkal rendelkező cég csak „kötelességből” finanszírozza a (volt) Videotont.bejelentésés annak „logikusnak” tűnő volta azért is érdekes, mert a magyar futballviszonyok egyik fő kritikája éppen az üzleti szemlélet hiánya szokott lenni, vagyis hogy a hazai labdarúgásba áramló összegek legnagyobb része nem piaci alapú. Ehhez a MOL fehérvári szerepvállalását is fel szokták hozni példának, mondván, az erős állami kapcsolatokkal rendelkező cég csak „kötelességből” finanszírozza a (volt) Videotont.

Az kétségtelen, hogy a magyar futballban igen magas a nem üzleti jellegű források aránya, de a MOL több esetben is éppen ennek ellenkezőjét mutatta.

Amikor 2018-ban a nevére vette a Fehérvárt, nagy felháborodást váltott ki a szurkolók között a Videoton név lecserélése. (Mellesleg, én magam is sokszor járok Székesfehérváron, többször is ettem például a Videoton étteremben, a cég telephelyeinek közelében – tudom, hogy a Videoton név a helyieknek sokkal több, mint egy márkanév, sokkal szorosabb identitást hordoz.)

Az akkori felháborodásban el is siklott a döntés üzleti üzenete: az egészre azért volt szükség, mert ha a MOL ilyen jelentős összeggel támogatja a Videotont, akkor jelentős megjelenést, nagyobb azonosulást vár el érte cserébe. Ebből a szempontból közgazdászként én akkor örültem ennek a fejleménynek (bármennyire is együtt éreztem a fehérvári szurkolókkal), mert ez a szponzori kapcsolat üzletszerűségét erősítette. Természetesen ettől nem vált feltétlenül teljesen üzletszerűvé, de határozottan növelte ezt a jellegét.

A mostani döntést is ugyanezért lehet pozitív példának felhozni, még ha a józanabb fehérvári szurkolók közül sokan aggódva olvasták is a híreket (mások meg talán még pezsgőt is bontották, a névmizériára emlékezve). A szakítás ugyanis azt mutatja, hogy a gyenge teljesítménynek következménye van, nem lehet büntetlenül eljátszani a klub és a főszponzor nevének hitelességét – ahogyan az az üzleti életben működik.

Ismét hangsúlyozom, hogy ezeket a szponzori kapcsolatokat nem lehet fekete-fehér sablonnal besorolni az üzleti és a nem üzleti kategóriákba, én sem teszem ezt: általában mindkét jellegből van belőlük bőven. De ezek a döntések egyértelműen az üzleti jelleget hangsúlyozzák, még akkor is, ha a történéseknek egészen más, a kívülállók számára (egyelőre) ismeretlen mozgatórugói is lehetnek, és bizonyára vannak is.

Viszont téved az, aki a gyenge szereplést elsősorban a legutóbbi szezonra érti.

Szigorúan marketingszempontból értékelve a Fehérvár nem most „vesztette el” a MOL-t, hanem a 2018 óta eltelt években folyamatosan – azzal, hogy szakmailag képtelen volt tartani a lépést az egyre erősödő Ferencvárossal. Egy ilyen kaliberű cég számára ekkora volumenű szponzoráció csak akkor éri meg, ha az adott csapat a bajnokság legjobbja, de legalább a közel egyenrangú legjobbak közé tartozik. Nem kell minden évben bajnokságot nyerni, de versenyben kell lenni: ahogy mondjuk kézilabdában a férfiaknál a Veszprém és a Szeged, a nőknél a Győr és a Ferencváros közösen emelkedik ki a mezőnyből. Egy ilyesfajta kiegyensúlyozott párharc azonban a futballban a Ferencváros és a Videoton között szóba sem jöhetett az elmúlt években (holott mindenki erre a számított, az anyagi lehetőségek ezt vetítették előre); az évek óta középszerűségbe süllyedt Fehérvár viszont nem jó névhordozó a MOL számára. Figyelembe véve, hogy a labdarúgásban milyen pozíciókat szerzett közben a vállalat (MLSZ, Magyar Kupa, határon túli magyar klubok stb.), könnyű szívvel el lehetett engedni a Vidit.

2010-ben, a kapcsolat kezdetén még bőven volt esély arra, hogy akár a Videoton legyen olyan kiemelkedő csapat, mint most az FTC, ennek azonban csak töredéke teljesült. 2018-ban a bajnoki címmel és az Európa-liga-szerepléssel ismét felcsillant ez a remény (ekkor lépett szintet a MOL-kapcsolat a névszponzorációval), de legalább annyi reálisnak tűnt, hogy az akkor már szemlátomást nagy dobásra készülő Ferencváros ne tudja lekörözni a Fehérvárt – mostanra világossá vált, hogy ez mégis megtörtént. Annak ellenére is, hogy amikor a Ferencváros a nemzetközi kupaszereplésekkel egyre nagyobb összegeket kezdett keresni, a Fehérvár a szponzori bevételei növelésével pénzügyileg még tudta tartani a tempót, a pályán azonban már nem. Ennek a lemaradásnak a lehetséges okairólkorábbanrészletesen írtam, elsősorban a hibás szakmai döntések sorozata vezetett ide.

A Fehérvár (vagy újra Videoton?) sorsa természetesen a tulajdonos, Garancsi István kezében van, aki az utóbbi időben feltűnően hallgatag volt a klubbal kapcsolatban, miközben korábban gyakran beszélt róla a nyilvánosság előtt. Az biztos, hogy a klub kiemelkedő értéke a magyar futballnak, de nagyon sok munkára szorul, hogy ennek megfelelően tudjon a jövőben szerepelni.