A magyar paradoxon

Több verziót is felvázoltak az illetékesek arról, hogy a jövőben milyen lebonyolítás mellett rendezzék a magyar labdarúgó-bajnokságot – a jól megszokott 16 együttessel.

Mára eljutottunk oda, nem is kell különösképpen érvelni amellett, hogy gazdasági szempontból a legnagyobb probléma a csapatok száma: túl sok klub van a magyar élvonalban. A hazai futball iránt jelenleg megnyilvánuló fizetőképes kereslet – a szurkolók, illetve rajtuk keresztül a szponzorok és a média részéről – nem elégséges ahhoz, hogy 16 csapatot fenntartson, ehhez jelenleg nincsen megfelelő mennyiségű anyagi és szakmai tőke (magyarul: pénz és minőségi játékos) labdarúgásunkban. Hangsúlyozom, hogy ez nem csak és kizárólag az ország lakosságán vagy gazdasági erején múlik, a keresletet ugyanis a futball imázsa, a róla kialakult közkép alapjaiban határozza meg – ez akadályozza Magyarországon a megfelelő bevételeket.

Mára eljutottunk oda, nem is kell különösképpen érvelni amellett, hogy gazdasági szempontból a legnagyobb probléma a csapatok száma: túl sok klub van a magyar élvonalban. A hazai futball iránt jelenleg megnyilvánuló fizetőképes kereslet – a szurkolók, illetve rajtuk keresztül a szponzorok és a média részéről – nem elégséges ahhoz, hogy 16 csapatot fenntartson, ehhez jelenleg nincsen megfelelő mennyiségű anyagi és szakmai tőke (magyarul: pénz és minőségi játékos) labdarúgásunkban. Hangsúlyozom, hogy ez nem csak és kizárólag az ország lakosságán vagy gazdasági erején múlik, a keresletet ugyanis a futball imázsa, a róla kialakult közkép alapjaiban határozza meg – ez akadályozza Magyarországon a megfelelő bevételeket.

(Zárójelben: Ha a futball megítélése egy országban rendben van, akkor már jöhet a nyers gazdasági erő. Ennek fontosságát illusztrálandó csak egyetlen példa: a 18 vagy 20 csapattal üzemelő európai bajnokságok egybeesnek a legmagasabb GDP-t felmutató országokkal. Németország, Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Törökország és Hollandia – csak az oroszok hiányoznak az első nyolcból, a két 18 csapatos kakukktojás pedig Románia és Wales.)

Eddig persze semmi újat nem mondtuk, a fenti problémát nagyjából a 16 csapatos bajnokság mellett kardoskodók is belátják, de hozzáteszik: Magyarországon területi, történeti és még ki tudja, milyen okokból a 10-12 csapatos liga nem megvalósítható, hiszen ezzel hagyományos vidéki fellegvárak maradnának élvonalbeli képviselet nélkül. (Elég csak az őszi tabellára pillantani, de a korábbi évek is hasonló a tendenciát követtek.)

Ez tehát a magyar futball paradoxona: miközben a teljes iparág a kereslet hiányát nyögi, éppen ott nem tudnak a klubok stabilan megkapaszkodni a mezőny első felében, ahol elvben a legnagyobb kereslet nyílik a piac számára, ezért egy esetleges „erőkoncentrációból” (vagyis az élvonal szűkítéséből) pont az elméletileg legnagyobb erővel rendelkező csapatok maradnának ki.

Ha valakinek mindeddig nem tűnt volna fel, akkor ez a tény is kiválóan mutatja, hogy a magyar labdarúgás nem működik üzletszerűen. A klubok gazdasági erejét, szakmai munkához biztosított hátterét nem az általuk képviselt márka iránt megnyilvánuló kereslet határozza meg, hanem futballőrült tulajdonosaik anyagi lehetőségei; nem a piacról szerzik bevételeiket, hanem gazdáik zsebéből.

A megfelelő kereslet hiánya hasonlóvá teszi a magyar labdarúgást a rendszeresen demonstráló tejtermelőkhöz, akik az utcára öntik a tejet, mert nem tudják eladni – a futballstadionok kihasználtsága pontosan mutatja, hogy mennyi el nem adott terméket szórhatnának szét a hazai klubvezetők. Persze ha futball helyett tehenekkel dolgozik az ember, többször kell lemosnia magáról a szart – bár talán ez sem mindig igaz…

Természetesen vannak pozitív példák is, mint a Debrecen, csakhogy a komoly bevételeiket ők sem a magyar piacról szerzik, hanem külföldről, legyen szó akár a BL-pénzekről, akár a játékosaik értékesítéséről. Ez is csak azt bizonyítja tehát, hogy a magyar labdarúgás fizetőképes kereslete nem elegendő nyereséges (vagy legalább nullszaldós) klubok fenntartásához – főleg nem tizenhatéhoz.

Ez ugyanis a 16-os csapdája: az összmagyar kereslet növeléséhez javítani kellene a minőséget, ehhez csökkenteni a csapatok számát, azzal viszont még a jelenlegi alacsony kereslet is tovább csökkenne. Rövid távon, persze, tegyük gyorsan hozzá. Hosszabb távon viszont a teljes magyar futball megerősödése természetszerűleg hozná magával a legnagyobb potenciállal rendelkező vidéki bázisok visszatérését. Csakhogy egy vagy akár két MLSZ-választási ciklus is kevés vélhetően ahhoz, hogy ezt a hosszú távú hatást ki tudjuk várni.