NS-VÉLEMÉNY. Idén Magyarország fejlődött a legtöbbet.

San Marino szövetségi kapitánya a magyar szakvezető edzője volt Bresciában.

A Mexikó óta lejátszott kvalifikációs sorozatokat fedje jótékony homály.

A magyar válogatott 1986-os vb-re való kijutásának történetét Détári Lajos visszaemlékezése alapján elevenítjük fel.

Előre persze nem szabad, sőt szigorúan tilos a vb-részvételről szőtt álmokat elhessegetni.

Az utolsó helyen álló kispesti csapatnál a hét elején összeült a „válságstáb”.

„Nem győzöm hangsúlyozni, nem az számít, hogy én egyenlítettem Izland ellen.”

„Divat bírálni Szalai Ádámot, más kérdés, hogy többnyire azok teszik, akik…”

„Megkönnyebbültem, hogy kijutottunk az Eb-re, és olyan boldog vagyok, mint még soha.”

„Kiváló közösséget alkotunk, mindenki pozitívan gondolkodik, jó hatással vagyunk egymásra.”

„Mindannyian tisztában vagyunk azzal, mi a tét” – a Partizan légiósa bizakodó az Eb-pótselejtező előtt.

A kapitány egy-két alapember miatt aggódhat – van, aki mostanság nem élvezi klubedzője bizalmát.

„Álmodni persze lehet, és az FTC-nél mindig a győzelem a cél – de azért reálisak vagyunk.”

„Megtisztelő, hogy a Partizan mezét viselhetem, de a szívem közepében örökre a Honvéd lesz.”

„Izland? Nagyon nehéz meccs lesz, de hinnünk kell benne, hogy megnyerjük – és hisszük is.”

A futball szépségét újra és újra megtapasztaló kapus a jó szériáról és a moszkvai rangadóról is beszélt.

„Csakugyan meseszerű, amiben részem van, de ettől még tudom, hol a helyem és ki vagyok.”

A középpályás a Galatasaray érdeklődéséről és a szülőhazája elleni meccsről is beszélt.

„A nemzetközi mérkőzéseken egyvalami számít, és az a végeredmény.”

A Mol-csoport elnök-vezérigazgatója a Fehérvár–FTC rivalizálásról, a Magyar Kupáról és az Eb-pótselejtezőről.