A Vodafone nem kért a magyar vízilabdából, megunta a szövetség határozatlanságát, időhúzását, és otthagyta a Vasast. Azt a csapatot, amely az elmúlt idényben egyedüliként nemzetközi kupát nyert, s karnyújtásnyira volt a bajnoki címtől is. A többi úgyis ismert.

Volt egy csapat, amelyet mi nagyon nem szerettünk. Volt egy csapat, amely így állt fel: Turek  Posipal, Liebrich, Kohlmeyer  Eckel, Mai  Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäfer. A neveket olvasva még ma is mondják szinte azonnal: ez az NSZK válogatottja, amely 1954. július 4-én Bernben a Wandorf- stadionban&Rég volt, de sajnos igaz volt.

Elfogyott a jókedv Dunaújvárosban. Sőt még ennél is nagyobb baj van, elfogyott a pénz is. Anélkül pedig nehéz. A korábbi sikervárosban  amelyet irigyeltek Nyékládházától kezdve Galgamácsán át egészen Budapestig  most ott tartanak, hogy magyarázkodásra kényszerülnek. Gond van, nem kis gond.

Felesleges lenne most a titok szót használni, és közhelyeket puffogtatnánk, ha leírnánk a "munka, a "különleges lelkesedés vagy a "becsülettel dolgoznak kifejezéseket. A Siófokra ráillik valamennyi, csakhogy a Balaton-parti csapatnál nincs semmiféle misztikum vagy különlegesség. Siófokon éppen úgy mennek a dolgok, ahogy egy újonc magyar futballcsapatnál menniük kell.

Jóllehet az országot jelenleg a gagyi és nézhetetlen kukkolóműsorok tartják lázban, azért vannak más érdekes témák is. Itt van mindjárt a profi futballista, az ez idáig Németországban, az Energie Cottbus csapatában szereplő, majd onnan néhány napja elküldött Sebők Vilmos esete. Nem nagy ügy, mondhatná bárki, nincs benne semmi szenzáció, a magyar futballisták többsége előbb-utóbb így jár külföldön, szépen, barátságosan leadatják vele a szerelést, aztán elköszönnek tőle, mintha ott sem lett volna.

Szegény Vasas-szurkolók, mit kell még megélniük& Nem elég, hogy kedvenc csapatuk szégyenszemre a másodosztályban is szenved, most még itt van az újabb kupakudarc is. Tavaly a Bőcs, most meg a Tápiószecső. Ha ez így folytatódik, lassan nem lesz olyan község vagy falu, ahol ne röhögnének térdüket csapkodva az emberek az egykori hatszoros bajnokon, mondván: "Te, komám, tényleg ez a Vasas&?Egyébként tényleg ez a Vasas.

Van, akit alaposan próbára tesz az élet. Pál Zoltán közéjük tartozik, hiszen neki fiatalon kellett szembenéznie azzal, amivel általában idősebb korban szokott az ember: betegség, műtét, kórház.

A kapitány nyilatkozott készségesen, vidáman és határozottan. Pontosan úgy beszélt, mint aki tudja, milyen munkát végzett, milyen csapata van, és mire számíthat a soron következő találkozókon. Jó neki, ha tényleg így van. A szurkolók egyelőre csak óvatosan bizakodnak, pedig a keret minden tagja arról beszél, igenis van esélye a magyar csapatnak az Eb-selejtezőkön a továbbjutásra.

Rendhagyó módon előbb kezdjük a fiatalokkal. Egyébként is ők a szurkolók reménységei, de most nem is annyira a jövőről van szó, hanem a jelenről. Egészen pontosan a mai délutánról, amikor is az U21-es válogatott Róth Antal irányításával hosszú-hosszú idő után újra trófeát nyerhet (régi szép idők, 1974-ben utánpótlás Eb-t nyertünk, micsoda csapat volt az&), méghozzá a saját közönsége előtt. Ezúttal Győrött ingyen mehetnek be a szurkolók a 17 órakor kezdődő Alpok-Adria-kupa mérkőzésére, mondjuk úgy, hogy az eseménysorozat döntőjére, hiszen itt és most dől el, hogy ki szerzi meg a horvát, az olasz, a szlovén, a magyar és a stájer korosztályos válogatottak közül az első helyet. A mi fiainknak mindössze nyerniük kell Stájerország ellen, s máris kupagyőztesnek vallhatják magukat.

Még most is furcsa érzések kavarognak az emberben, amikor leírja, hogy Simon Tibor vasárnap, a FerencvárosMTK örökrangadó napján, azaz 2002. szeptember elsején lett volna harminchét esztendős. Lett volna  ha nem ölik meg brutálisan. A hozzátartozók, barátok és szurkolók kezdeti elkeseredett dühét mostanra látszólag a csendesebb gyász vette át, ám beletörődni Simon Tibor halálába alighanem sohasem sikerül. Idősebb Simon Tibor is kiegyensúlyozottnak tűnik, már-már nyugodtnak, ám amikor beszél, újra és újra azt mondja: "Hiányzik, nagyon, nagyon hĺiányzik a Simi&

Előttünk az ősz, no meg az északi túrák. Előbb jövő szombaton Izlandon egy barátságos összecsapás következik, majd októberben Stockholmban már tétre, helyre, befutóra játszik a válogatott.

Érthetően nehezen tér napirendre a sok ezer Újpest-szurkoló a szombat esti, Győr elleni meccs okozta sokkból. Így és ilyen szerencsétlen módon elveszteni két pontot több mint bosszantó. Ilyenkor lenne érdemes meghallgatni, mit is mond az az ember, akit ugyan a sajátos magyar futballközeg a háttérbe, a lelátóra szorított, mégis ő a felelős a szakmai munkáért.

Posza Zsolt vasárnap reggel edzett. Nem kocogott vagy lazított, hanem egyik sarokból a másikba vetődött, Brockhauser István kapusedző irányítása mellett. A szeme karikásnak tűnt, az arca kialvatlannak. A kapus gyakorlatilag ébren töltötte a szombatról vasárnapra virradó éjszakát. Nagyot hibázott a Győr ellen.

Most aztán tényleg vidám és optimista futballisták élnek együtt Tatán. Ráadásul minden okuk megvan a magyar válogatott keret tagjainak arra, hogy bizakodva várják a Spanyolország elleni szerdai mérkőzést. Ez a jó hangulat érződik a fiúk mondatain és gondolatain is. Hiába jön a Puskás Ferenc-stadionba a világ egyik legerősebb válogatottja, az a szó, hogy vereség, még rémálmaikban sem jut eszükbe.

Ha ez így megy tovább, a REAC jövőre első osztályú lesz. Lehet, hogy kicsit korai ez a mondat, hiszen még csak egyetlen fordulót játszottak a másodosztályban, ám a rákospalotai fiúk olyan magabiztosan futballoztak a dobogóra is esélyesnek tartott Pápa ellen, hogy még saját híveik is meglepődtek. A 40 az 40, ez bizony kiütés, kezdésnek maga a mámor. Boldog is Mészöly Géza, aki néhány hete vette át a REAC irányítását, s akiben nagyon bízott Forgács József klubelnök, no meg Kutasi Róbert klubmenedzser.

Július 18. és 21. között nem a víz az úr, hanem uralói, Európa legkiválóbb kajakosai és kenusai. Sorozatunkban a szegedi Mol 5. síkvízi Eb indulói közül az elmúlt évek nagy regattái alapján tényszerűen is a világ legjobbjának nevezendő magyar válogatott tagjait mutatjuk be  szakáganként és számonként. Ezúttal a női kajak párosban lapátolók közül az 500, illetve 1000 méteren startoló tiszaújvárosi színekben versenyző Bóta Kingát invitáltuk a Nemzeti Sport kikötőjébe.

Öt nap múlva kezdődik a szegedi kajak-kenu Eb. Ezúttal a női kajak négyesben lapátolók közül a szám olimpiai ezüstérmesét, a két távon (200 és 500 méteren) is érdekelt Szabó Szilviát invitáltuk a Nemzeti Sport kikötőjébe.

Július 18. és 21. között nem a víz az úr, hanem uralói, Európa legkiválóbb kajakosai és kenusai. Sorozatunkban a szegedi Mol 5. síkvízi Eb indulói közül az elmúlt évek nagy regattái alapján tényszerűen is a világ legjobbjának nevezendő magyar válogatott tagjait mutatjuk be  szakáganként és számonként. Ezúttal a női kajak egyesben lapátolókat (az 500 és 1000 méteren induló Kovács Katalint és a 200-on startoló Janics Natasát) invitáltuk a Nemzeti Sport kikötőjébe.