Lassú, lassabb, még lassabb: két nappal a vágyott célba érés előtt minden lépésnek jelentősége van – vajon meglesz a 496 kilométer?

Vége a 496-os kísérlet kritikus hetének, amikor is 175 kilométert kellett lefutni, ám egy apró üzenet a finisre nagy erőt adott!

Eljött a legnehezebb nap, a legfájdalmasabb futás – próbáltam naplószerűen megírni, mire gondoltam a huszonhét kilométer előtt, közben és a végén.

Vannak kitartó követői a 496-os kísérletnek, köztük a futóúton kíváncsian ücsörgő kabalamacska is.

Na, most már nagyon fájt, és bizony egyre inkább érzem, ez a 496-os terhelés nem tréfadolog…

Háromszázas lettem, azaz a 496-os kísérletből még 196 kilométert kell(ene) lefutni hét nap alatt – vajon sikerül?

Észre sem vettem, hogy átfutottam a 496-os kísérlet felezővonalán – itt bizony már nem lesz sörnyitás…

Hajnalban lefutott huszonkét kilométerrel és napfelkeltével indult a 496-os kísérlet legkeményebb hete.

Klasszikus tömegfutó-versenyszám, a félmaratoni vezette be a 496-os kísérlet gyilkos másfél hetét.

A 496-os kísérlet huszadik napján a hatalmas áprilisi vihar apropóján totálisan abszurd történet kerekedett...

A 496-os kísérlet tizenkilenc kilométere kemény kihívás volt, és nemcsak a szélvihar, hanem az energiadeficit miatt is.

A 496-os kísérlet során eddig csak futottam, a pluszkommunikáció kimaradt a repertoárból – na de most!

A mai tizenhét kilométerről inkább egy szót sem, ellenben már bőven a Balaton környékén járok!

Cigi vagy futás? A 496-os kísérlet tizenhatodik napján kiderült, naponta ugyanannyiba kerül mindkét „szívás”...

A napok számát tekintve fél távhoz érkezett a 496-os kísérlet, a futókedv hétfőre nagyot esett...

ALAPVONAL. Ha valaki nekivág az óceánnak egy szál tutajjal, vitorlással, kenuval, álló­deszkával, azon megy a méricskélés, na, vajon meddig juthat el – holott már maga a próbálkozás is fantasztikus tett kellene, hogy legyen, hiszen hegymenetben ezer lépés, az óceáni hullámmal szemben pedig száz evezőcsapás is felérhet a teljes életúttal.

Tizennégy kilométer futáshoz már szükség van a frissítésre – feltéve, ha van hol inni...

Az „Erőnek” köszönhetően a szombati kötelező tizenhárom kilométerből a tizenegy keservesen unalmasat elfelejthettem.

Tizenkettedik nap, tizenkét kilométer – szenvedve. A motivációm mélyponton volt a pénteki esőfutásban.

Tizenegy nap után is fittnek érzem magam, de még messze a cél, azaz a 496-ik kilométer…