A jégen már leérettségizett

– Gondolta volna, hogy ekkora népszerűséget hoz önnek ez az Európa-bajnokság?
– Dehogy is gondoltam. Mint ahogy azt sem, hogy ilyen jól megy majd a korcsolyázás – mondja a kontinensviadal legnagyobb felfedezettje.
– Eszerint az előzetesen megjelölt tizedik és tizenötödik helyezés közötti eredményt nem csak óvatosságból mondta?
– Nem, komolyan úgy terveztem. Mivel korábban nem indultam a felnőtt mezőnyben, fogalmam sem volt, hogyan értékelnek majd a bírók. Ezért is lepődtem meg annyira, amikor a rövidprogramom után a harmadik helyre tettek.
– A hitetlenkedés jól leolvasható volt az arcáról a lihegőben, ám a kűr előtti pillanatokban a félelemnek a nyomát sem lehetett látni. Nem stresszelte a nagy lehetőség?
– Pedig féltem. Még a melegítés alatt is megfordult a fejemben, jaj, nehogy nagyot rontsak.
– Az eszébe jutott, hogy az utolsó csoportban a legnagyobb nevekkel készül?
– Egy héttel korábban még biztos azon lettem volna, hogy még véletlenül se akadályozzam Szokolovát vagy Ljasenkót. Ám amikor már ott voltam, nem foglalkoztam vele, kik vannak körülöttem, egyedül magamra figyeltem.
– Gratuláltak a hibátlan programja után a vetélytársak?
– Az olasz Kostner és a finn Pöykiö például odajött a végén. Mindketten nagyon aranyosak voltak.
– Na és az érmesek?
–Az csak természetes, hogy Sebestyén Julival megölelgettük egymást. Az orosz és az ukrán lánnyal viszont nem ráztunk kezet, de éreztem, ők is elismerik a teljesítményemet.
– Gondolja, hogy a felnőttek közötti helytállása hatással lesz a megítélésében a közelgő junior-világbajnokságon?
– Remélem figyelembe veszik…
– A decemberi junior Grand Prix-fináléban ketten, a japán Ando Miki és a svéd Lina Johansson előzték meg. Legyőzhető ellenfelek?
– Habár Johansson nem került be a felnőttcsapatba, nagyon ügyes lány. A Grand Prix-döntőn is két hibátlan programot futott. A japán meg külön szám, az egyetlen nő, aki képes négyfordulatos Salchowot ugrani. Na őt nem hinném, hogy meg tudnám verni.
– Mégis mire számíthatunk öntől Hágában?
– Hogy nagyon fogok igyekezni. Szeretnék legalább olyan jól korcsolyázni, mint az Arénában, és ismét megugrani a tripla–tripla kombinációt.
– A családja egyébként hogyan fogadta otthon a magyar közönség új üdvöskéjét?
– Nagyon boldogok, és mindannyian büszkék rám.
– Van olyan, akinek akár még a szakmai észrevételeit is elfogadja?
– Persze. A nővérem, Patrícia, aki szintén korcsolyázik, gyakran visz edzésre, és ha netán valami hibát lát nálam, azt szóvá is teszi. Mivel jó tanácsokat ad, szívesen meghallgatom. Anyukám meg a zeneválasztásban segít, na és ő varrja a kűrruháimat.
– A sok szép öltözék közül melyik a kedvence?
– Az a rózsaszín, amiben a gálán futottam, de a többi is nagyon tetszik.
– Ha már a gálánál tartunk, az a rengeteg ajándék, amit a szurkolóktól kapott, befért a szobájába?
– Az összes váza hozzám került, és mind dugig van virággal. A plüssfigurák meg két zsákot is megtöltenének.
– Kedvencét, Elemér egeret nem küldi "nyugdíjba"?
– Nem, továbbra is az első számú kabalám marad. Annyi változott csak, hogy kapott jópár testvérkét.
– Nem akarok ünneprontó lenni, hiszen még ki sem élvezte igazán a mostani sikerét, de mikortól kezdi meg az edzéseket a korosztályos világbajnokságra?
– Az edzőmtől, Vidrai Szabolcstól kaptam két nap extra pihenőt, de utána nincs mese, folytatni kell a munkát. Most már nem csak magamnak tartozom azzal, hogy ott is bizonyítsak.