Az Olasz Alpokban Baumann nyert, az összetett elsőség Jankáé

Ennek megfelelően az óriás-műlesiklók szombati versenyén kizárt volt a címvédés – ebben a versenyszámban utoljára a négyszeres olimpiai bajnok norvég legenda, Kjetil Andre Aamodt nyert ezen a pályán (1992-ben).

Ideális versenykörülmények, napsütéses idő fogadta az első futam résztvevőit a svájci edző által tűzött pályán.Szoros versenyre számíthattunk – és ezt az első 5 versenyző után alá is támasztotta az eredményjelző. A világbajnok Carlo Janka kiesett, a többi 4 versenyző viszont 0,03 másodpercen belül végzett egymáshoz képest!

Az osztrák Benjamin Raich 0,01 másodperccel előzte meg a kitűnő alsó szakaszt produkáló olasz Massimiliano Blardonét, 0,02-vel a régi formáját visszanyerni látszó Aksel Lund Svindålt és 0,03-mal az elsőként lesikló olasz Manfred Mölggöt. Később aztán a svájci Didier Cuche megmutatta, hogy lehet ennél majd egy másodperccel jobban is jönni, majd a magasabb rajtszámmal induló osztrák Romed Baumann is bejött Raichék elé. A mezőny többi része azonban nem tudott versenyre kelni velük.

Nem az amerikai férfi versenyzőinek hétvégéje volt ez – ezt már akkor tudni lehetett, amikor a vb-n csúfosan leszerepelő Bode Miller bejelentette, hogy kihagyja ezt a hétvégét. Ráadásképp Ted Ligety megpróbálta „pótolni” Millert – érthetetlenül vehemens, bődületes hibákkal tarkított menete során az volt a csoda, hogy csak a pálya alsó szakaszán esett ki…

A második futamot az első futamban gyengén teljesítő svájci Sandro Viletta kitűnő menete nyitotta – a hátsó régiók hiába is próbálták ezt felülmúlni. A finn Marcus Sandell volt az első, aki meg tudta előzni Vilettát, majd az olasz Christof Innerhofer és az USA versenyzők becsületét végül megmentő Tim Jitloff menete emelhető ki.

Az utolsó 15 versenyző előtt Jitloff, Innerhofer, Sandell volt a sorrend. Nagy meglepetésre az utolsó 10 előtt is ez a sorrend maradt – többek között az összetett VK-ért küzdő Jean-Baptiste Grange is hátrébb szorult. A norvég Kjetil Jansrud is csak Sandellt tudta megelőzni, a VK-éllovas Ivica Kostelić pedig Sandell mögé jött be.

A mezőny első felében 4 osztrák is volt – Hirscher még Jitloff mögé szorult, Stephan Görgl viszont megelőzte az amerikait. Mölgg „szokásos” 2. futamát mutatta be, a középmezőny végére csúszott vissza, és Svindål sem tudta megismételni első futamát. Blardone is elrontotta második menetét, így biztossá vált, hogy lesz osztrák a dobogón – a kérdés csak az volt, mennyi.

Benjamin Raich a pálya aljáig magabiztosan vezetett, ám egy hiba után csak Görgl mögé ért be. Romed Baumann Raich mögé jött be, ezzel három osztrák alkotta a képzeletbeli dobogót. A svájci Didier Cuche viszont elrontotta a sógorok örömét, nagyon magabiztosan megőrizve előnyét megnyerte a versenyt.





Vasárnap szuper-kombinációval (azaz lesiklás és szlalom kombinációjával) folytatódott a program. Fagypont közeli, tiszta időben kezdődött a lesiklófutam. Az olvadófélben lévő pálya nagy esélyt adott az elől indulóknak – akik azonban nem nagyon tudtak élni ezzel. Az elsőként lesikló olasz Patrick Staudacher nem jött hibátlanul, igaz, sokáig így is csak honfitársa, Christof Innerhofer, valamint az első futam után élen álló osztrák Romed Baumann tudta megelőzni.

A szakági és összetett VK éllovasok szenvedtek, bár Janka, Svindål, Kostelić annak akár örülhetett is, hogy vetélytársaik mögöttük végeztek. 32-es rajtszámmal aztán a svájci Didier Cuche megmutatta, hogy lehet még jól síelni a pályán: bejött Baumann mögé a 2. helyre.

Rendkívül éles versenyt várhattunk tehát a második futamban. Az osztrák edző tűzte pályán először az idén egyre több előkelő eredményt szállító orosz Alekszandr Horosilov mutatott számottevőt, 49,26-os időeredménye a harmadik legjobb volt a futamban, ami összesítésben a 13. pozícióra volt elegendő. A két svájci, Viletta és Zurbriggen leérkezéséig tartotta az első helyet. A szakági Vk-ban éllovas Zurbriggen ugyan vezetett, de teljesítményét látva maga is tisztában volt vele, hogy elúsztak győzelmi reményei.

Grange 49,07-tel megfutotta a legjobb időt, ezzel bekéredzkedett a dobogóra várományosok táborába. Meglepően koncentrált volt ahhoz képest, amit az utóbbi VK- futamokon és a világbajnokságon láthattunk tőle, ha még az önbizalma is helyreállna, az összetettben is csodát alkotna Åre-ben.

Az őt követő Marcel Hirscher remek formába lendült az utóbbi versenyeken, s most is a második legjobb idővel holtversenyben vezette a viadalt a franciával. Érett idei első dobogója, annak tudatában, hogy tömérdek gyors síző várakozott még fent. Heel, Defago, Jerman és Thanei annyira távol vannak a szlalom elittől, hogy a legjobb 10 is álom maradt számukra. Kellemes meglepetésre Myhre végre-valahára leért a célig, a 8. hely szép eredmény tőle, nem úgy honfitársa, Jansrud, neki még fejlődnie kell ahhoz, hogy Grange- tempóban ki tudjon kerülni pár kaput…

Kostelic nem kockáztatott, a biztos pontokra ment, ennek dacára a felső részen növelte előnyét, ám az utolsó kapuknál kisebb megingások miatt a duó mögé ért be harmadiknak. Ebben a pillanatban egál volt az összetett pontversenyben is, bár azt tudta mindenki, ez változni fog. Svindal nagy álmához, az olimpiai aranyéremhez szlalomban előre kell lépnie, ez ma is igazolódott, a 11. hely soványka Val d’Isere világbajnokától.

Zurbriggen botlását Janka tökéletesen kihasználta, a fiatal kora ellenére rendkívül higgadt versenyző semmi különöset nem tett, csak átvette a vezetést!
Következett Lizeroux, a verseny favoritja. A lehetőséggel azonban nem tudott élni, 6 tizeddel kikapni Grange-tól nagyon sok.

Innerhofer azonban meggyőzőbb volt, végig tartotta a lépést a franciával, végén be is jött mögéje, Jankával századra azonos idővel! Romed Baumannon volt a „világ szeme”, hogy vajon sikerül-e neki megőrizni valamit 1,21-es előnyéből? A válasz igen, 32 század maradt, miután ahol kellett óvatos, ahol kellett gyors volt, így megszerezte pályafutása első VK- győzelmét.

A kombináció 2006-os junior-világbajnoka tehát végre prezentálta, miért is látták benne többen a jövő nagy kombinációs bajnokát. Korábban egyetlen dobogót gyűjtött be, még 2006-ban, szintén ebben a szakágban.

„Mindent pontosan kiszámoltunk előzőleg, mennyit is kell hoznom az alsó részen, s hol kell különösen figyelnem. Verseny közben minden problémát eltoltam, s csak a dolgomra koncentráltam. Ez volt nálam a siker titka.” – értékelt a győztes, utalva az osztrák csapaton belül feszülő ellentétekre.
Julien Lizeroux sem panaszkodhat, ugyanis a kétszeres vb-ezüstérmes is másodszor állhatott dobogóra a Világkupában, a kitzbüheli szlalomsikert követően most egy második hely jutott neki.

A dél-tiroli Christof Innerhofer a változatosság kedvéért szintén Sestriere-ben duplázott, idén nyert Bormióban lesiklást.

Carlo Janka 4. VK- pódiumával (ebből kettő kombinációban) elhódította a szakági trófeát. Érdemes vele kapcsolatban megjegyezni, hogy a szezon elején még rendszeresen 30-on kívüli rajtszámokkal síelt, mára szakági győztessé és világbajnokká érett a 23 esztendős fiatalember. „Ha pár hónappal ezelőtt mondta volna nekem valaki, hogy hazavihetem az egyik kisebbik kristálygömböt, akkor bizonyára nem hittem volna neki. Nem voltam ideges a futam közben, tudtam, mit kell teljesítenem, az érzelmeket tartalékolom az ünneplésre.” – értékelt Janka.

Folytatás következik Krajnska Gorában, 28-án óriás- műlesiklás, március 1-jén pedig szlalom szerepel a programban. Az összetett Világkupa ritkán látható módon szoros, a Kostelić- Grange- Raich- Svindal négyes közül nehezen lehetne abszolút favoritot kihozni, ráadásképpen a szakági versenysorozatok mindegyikében szintén nagy a harc az elsőségért. Élvezetes három hét áll még az alpesi sí szerelmesei előtt.