A norvégoké a női sífutóváltó aranya

A hölgyeknél már az első váltásnál is eléggé szétszakadt a mezőny. Öt csapat lépett meg: a svédek, a norvégok, a németek, az amerikaiak és az olaszok. Az éremesélyesek közül ekkor az oroszoknak csaknem fél perc, a világbajnoki címvédő finneknek pedig 45 másodperc volt a hátrányuk, köszönhetően a korábbi sprintvilágbajnok Pirjo Muranen (Hannu Manninen húga) gyengélkedésének.

A második embereknél a norvég Johaug állt az élre, s diktálta a tempót, amelyet sem a svédek, sem az amerikaiak nem bírtak. Viszont felért melléjük Kowalczyk, aki el is ment a többiek mellett, de vele nem foglalkoztak, hiszen a lengyel váltó utolsó két tagja nem említhető egy szinten a mezőnnyel.

A németeknek viszont gondjaik voltak, így Kowalczyk mögött csak az olaszok és a norvégok tudták tartani a lépést, igaz, a váltásra már utóbbiaknak is tíz másodperc volt a hátrányuk. A finnek több mint negyven másodperces, a svédek pedig már majdnem egyperces hátrányt szedtek össze.

Ahogyan az várható volt, a harmadik etapban előbb az olasz Rupil, majd a norvég Steira hagyta le a lengyel Maciuszeket, sőt a norvég azzal a lendülettel a vezetést is átvette, igaz, lerázni nem tudta olasz riválisát. Közben a harmadik helyért is ádáz csata alakult ki, miután a lengyelt a német, a svéd, a finn és a francia váltó is utolérte, és az éllovasokra is feljöttek 16 másodpercre.

A norvégok befutó embere, Björgen viszont gyorsan lerázta Valbusát, s az eddig már két aranyat nyerő versenyző megállíthatatlanul menetelt az arany felé, miután még az üldözőkkel szemben is növelte előnyét. Az olaszt viszont egyre jobban megközelítette, majd utol is érte a finn Saarinen, a svéd Ingemarsdotter és a német Nystad.

A svéd azonban nem bírta a tempót, majd a német Nystad lépett meg, s így megszerezte hazájának az ezüstöt, míg a harmadik helyre a finnek jöttek be Saarinen révén.

A TELJES EREDMÉNYLISTÁT IDE KATTINTVA OLVASHATJÁK.