Kanada: egy aranyérem minden felett

Ryan Kesler 81 NHL-es góljából egyet sem vett tudomásul olyan csendben a vancouveri közönség, mint amelyiket az olimpiai döntő 33. percében lőtt Roberto Luongónak. Az utóbbi időben eleve lehetetlen lett volna az effajta leosztás, elvégre a „hétköznapokon" Kesler és Luongo is a helyi Canucks szekerét tolja – de hát a vasárnap ünnepnap volt, az olimpiai hokitorna döntője, a Kanada–Egyesült Államok mérkőzés napja. Ha úgy tetszik, ezen dőlt el, hogy a kanadaiak „szent sportágában" egy vagy „tízmillió" olimpiai bajnoka lesz Vancouvernek, azaz, csak Kesler lehet boldog arrafelé, vagy egy egész nemzet.

Ezzel a góllal jött vissza az esélye annak, hogy egyedül Kesler vigyoroghat. Addig Luongo jó úton járt afelé, hogy Dominik Hasek 1998-as naganói parádéja után ő legyen a következő, aki fináléban könyvelhet el shutoutot, ám 0–2-nél Patrick Kane jobbról ellőtt korongjába Kesler beleszúrt, és megindult az őrült hajsza. (Arra egyébként lehetett számítani, hogy két csapattárs „face to face" felbosszantja majd egymást, elvégre tíz gárda – Anaheim Ducks, Boston Bruins, Carolina Hurricanes, Chicago Blackhawks, Los Angeles Kings, Nashville Predators, New Jersey Devils, Pittsburgh Penguins, San Jose Sharks, Vancouver Canucks – delegált mindkét oldalra legalább egy játékost.)

Holott addig a kanadaiak kézben tartották a csatát, a két emberhátrányt kivédekezték, elbírták, hogy a megasztárok kínlódnak – mert működött az anaheimi-chicagói tengely. Jonathan Toews (Blackhawks) hét assziszt után meglőtte az első gólját, aztán Corey Perry (Ducks) is betalált, Ryan Getzlaf (Ducks), valamint Duncan Keith (Blackhawks) passzából, és minden vidámnak tűnt.

De kiderült, hogy a torna során először hátrányba kerülő (csaknem 313 percet kellett erre várni) amerikaiak bírják az ilyen terhet is. (Sok tengerentúli szakíró az esetleges nagy nyomás miatt várt kanadai sikert, mondván, az amerikaiak rutintalanok, a keretből tizennégyen is legfeljebb 25 évesek.) Felpörögtek, „szétbombázták" Luongót – és a 32. kapura lövésükkel egyenlítettek. Már hat az öt ellen (Vancouverben először szerzett gólt az a csapat, amely a finisben lehívta kapusát!), a Jamie Langenbrunner lábáról továbbcsorgó korongot bevágó Zach Parise révén.

Huszonöt másodperccel a rendes játékidő letelte előtt.

Két nappal korábban, Szlovákia ellen Luongo még hozta a finist Szlovákia ellen (vélhetően Pavol Demitra most sem érti, miként védett a kanadai kapus), most ő sem tudta meggátolni a ráadást.

Hogy mégis Kanada nyert? Istenem, az addig észrevétlen Crosby megvillant. Nem rontott úgy, mint 2–1-nél (mekkora ziccer volt, te jó ég!), hanem laposan bevágta a Jarome Iginlától kapott korongot. Crosbyt szánták az olimpia szupersztárjának – ezzel a góllal az is lett.

Hokiország meg boldog lehet. Hiába a Vancouverben korábban szerzett 13 arany, a 14. kellett a földöntúli boldogsághoz. Nem a világrekordot jelentő termés (14 aranyat még egyetlen nemzet sem nyert téli olimpián) miatt, hanem a megnyugvás okán.

A hoki még mindig (vagy újra?) Kanada játéka.