Schlierenzauer kihasználta Ammann hiányát

Az olimpia előtti utolsó egyéni világkupaversenyt rendezték a willingeni nagysáncon. Az esélyesek közül Simon Ammann, Janne Ahonen és Adam Malysz is már gőzerővel készül Vancouverre, távollétükben a papírforma alapján osztrák háziversenyre számíthatott a népes német publikum.

A 12-es beülőből vágtak neki a versenyzők a viadalnak, innen az első sorozat feléhez érve Gregorz Mietus ugrotta a legnagyobbat 135 méterrel, ám az új pontozási rendszernek köszönhetően csaknem két ponttal Ville Larinto mögé, a második helyre sorolta a számítógép, ugyanis a lengyel versenyző majdnem 2m/s-os ellenszélben repült, s ezért pontlevonás járt, míg a finn szélcsendben érte el 134 méteres eredményét. 25-ös számmal érkezett az osztrák Michael Hayboeck és 139 méterrel átvette a vezetést 8.3 ponttal megelőzve Larintót. Anders Bardal révén a norvég ugrók is bemutatkoztak, az idén egyre jobb formába lendülő versenyző 138.5-nél ért talajt, fél ponttal maradt csak el Hayboecktől.

Már a 30. ugrónál járt a verseny mikor Walter Hofer versenyigazgató a 10-es beülőbe parancsolta a még sáncon lévőket, az új szabályok értelmében viszont már nem kellett megismételni az eddigi gyakorlatokat, automatikusan 8.6 pontot hozzáírtak az ezután következő versenyzők eredményeihez. A tegnapi kvalifikációt nyerő Tom Hildét a mínusz két beülő sem zavarta, 138 méterig szállt, s több mint 5 ponttal átvette a vezetést. Az őt követő Jakub Janda pedig már a 140 métert is túlszárnyalta, 141-nél csapta le a léceket, természetesen első helyre írták ki a nevét. De nem sokáig örülhetett, mert Michael Neumayer azonnal elragadta tőle. A hazai közönség hatalmas örömére 140.4 métet ért el, és ugyan gyengébb stluspontokat is kapott, mint Janda, a szélkorrekciónak köszönhetően 2.5 egységgel az élen találta magát.

Csak öten voltak hátra a sorozatból, és még mindig Neumayer vezetett. Érkezett azonban a próbaugrások során parádézó Andres Jakobsen, és 139 méterrel, valamint a szélkorrekcióval együtt két pontot vert a németre. Honfitársa, a  világcsúcstartó Björn Einar Romören 126-tal nem szólhatott bele az élen állók küzdelmébe, a még fent lévő három osztrák klasszis viszont annál inkább. Először Andi Kofler 134 méterének tapsolhattak a nézők, majd Thomas Morgenstern 139 méteres repülését csodálhatták meg, 4 tizeddel állt Jakobsen mögött.

Utolsóként Gregor Schlierenzauer következett, akitől Ammann távollétében kötelező győzelmet vártak szurkolói. Úgy tűnt, „Schlieri" meg is felel ennek, a sorozat legnagyobb ugrását mutatta be, 142.5-ig jutott, a nap legmagasabb stíluspontszámát kapta, és mivel mindössze 0.2m/s-es szembeszélben érte ezt el, alig sújtotta levonás, hat és fél ponttal megugrott üldözőitől. A második körbe fordulva Schlierenzauer mögött Jakobsen, Morgenstern, Neumayer, Janda, Hilde, Kofler, Hayboeck, Bardal és a hazaiak kedvence, Martin Schmitt alkotta az első 10 mezőnyét.

A második sorozat első nagy ugrására a tizenegyedikként leérkező Emmanuel Chedalig kellett várni, aki 133 méterre szállt, 4-gyel túlugrotta előző teljesítményét, kerek 12 ponttal átvette a vezetést, de még 19 versenyző hátra volt. Előtte és egy ideig utána sem akadt versenyző aki a 130-as határt átlépte volna, egészen David Zaunerig. Az osztrák „B-válogatott" tagja 140 méteres eredményével sokkolta a vetélytársakat, ezzel az élre ugrott, és toronymagasan vezetett. Az addigi eredményekből kiindulva dörzsölhette is a tenyerét, hiszen minden esélye megvolt rá, hogy előkelő helyezést érjen el a legjobb tíz között.

Martin Schmitt ugrása nyitotta a willingeni verseny fináléját. A lila sisakos közönségkedvenc 137.5 méteres után szinte felrobbant a stadion, azonban mindössze a harmaddik helyre írták ki a nevét Zauner és Michael Uhrmann mögé. Bardal 133 métere ebben a mezőnyben a feledhető kategóriába tartozott, Michael Hayboeck azonban 140.5 méternél landolt és átvette a vezetést honfitársától. Következett Andi Kofler, de nem volt veszélyes a két fiatal osztrákra. Tom Hilde azonban igen, 139 méterrel, remek stíluspontokkal az első helyen találta magát. Aaz őt követő Jakub Janda 138.5-ös eredménye csak harmadik helyre volt elég, és szinte biztosnak tűnt, hogy a cseh, bár végre kiváló formában ugrott, lemarad a dobogóról.

Az utolsó még toronyban lévő német, Michael Neumayer következett. A hazai közönség biztatása közepette 141 méterig jutott, jó esélye kínálkozott rá, hogy beférjen az első háromba (2008-ban állt utoljára dobogón). Jött Morgenstern, és mindössze 134.5 méterig jutott, s ez nem volt elég Neumayer ellen, így biztossá vált hogy lesz hazai versenyző az első háromban! Sőt feljebb is kapaszkodhatott volna, ha Jakobsen ront. A norvég azonban ezt nem tette meg,138.5 méter is elég volt neki, hogy átvegye a vezetést.

Már csak Gregor Schlierenazuer volt fent a sáncon. Ugyan gondja akadt a cipőjével, majdnem egy percig bajlódott vele, de nem zavarta meg a közjáték. 137.5 méterig jutott, 2009 után 2010-ben is győzni tudott Willingenben. Ennek köszönhetően alaposan megközelítette Simon Ammannt  a világkupában, így biztosra vehető, hogy az olimpia utáni 4 északi verseny hatalmas izgalmakat tartogat.

Holnap még egy csapatversenyt rendeznek Willingenben, utána azonban már az egész mezőny áttelepül a Csendes-óceán keleti partvidékére, mához egy hétre ugyanis már a vancouveri olimpián mérik össze tudásukat a világ legjobb síugrói.